Békés Zoltánnal, a Mr. Sale Ruhaüzlet cégvezetőjével a Teréz körúti irodájában beszélgettünk.
Ön miért cégvezető és miért nem ügyvezető?
Szarvas István és Békés Zoltán
Az ügyvezető igazgatói elnevezés egy jogi kifejezés, egy adott cégnek a jogi képviselőjét jelenti. Valami miatt nem szeretem ezt a megnevezést. Inkább testhez állónak érzem a cégvezető nevet, bár ez se sokat mond el, talán kicsit többet, mint az ügyvezető, nem ügyet vezetek, hanem céget.
Ön közgazdasági egyetemet végzett, hogyan tudja ezt kamatoztatni egy ruhaüzlet irányításában?
1992-ben végeztem el a budapesti Közgázt, egyébként ezzel párhuzamosan elkezdtem egy másikat, mégpedig a jogit, azt estin fejeztem be 1995-ben. Mindkettőből tudok hasznosítani az üzleti életben. Van egyfajta rálátásom a világ dolgaira. Ami talán ennél is fontosabb, hogy ott az egyetemen lehet megtanulni, hogy önállóan kell elintézni sokmindent az embernek saját magának. A felnőtt módon gondolkozást lehet elsajátítani, már nem fogja senki az ember kezét és meg kell tanulni az érvényesülést a nagy dzsumbujban. Ez a legfontosabb hozadéka bármilyen felsőoktatási intézménynek.
Be kell vallanom, hogy a konkrét közgazdasági tantárgyak egy részét már akkor sem igazán értettem. A makroökonómiai témákban akkor is vakon tapogatóztam és mind a mai napig nem nagyon értem, hogyan működnek, de szerencsére ezekkel a kérdésekkel a mai napig nem is kell foglalkoznom. A mikroökonómia területén sok mindent lehetett tanulni, ha mást nem legalább, hogy értem, amikor azt mondják függvények vagy kereslet kínálat. A számvitelről is tanultunk, így tudom, hogy mit takarnak az egyes számviteli fogalmak.
Úgy tudom, hogy nem ez a ruhaüzlet volt az első munkahelye, megelőzték egyéb tevékenységek?
Mielőtt elvégeztem a Közgázt, 1990-ben kezdtem el ezt a ruhaüzletet csinálni. Nem egyedül, volt egy társam a Közgázról, az ő biztatására vágtam bele. A filozófiatanárom volt, aki pár évvel idősebb volt nálam. Azt kell mondanom ö rángatott be az üzletbe. Be kell vallanom, nem volt túl nagy tudatosság az egészben. Az előzmény az volt, hogy korábban szintén közösen vezettünk egy közgáz klubot – azt hiszem ez 1988-ban volt – utána nyaranta egy ifjúsági szállodát is üzemeltettünk. Ez adta az alapot, hogy biztos jól tudnánk együtt dolgozni.
Hogyan jött az ötlet, hogy számítógéppel végezze a marketing munkát?
Először az volt a fő kérdés, hogyan maradjunk talpon. A számítógép nem volt kulcskérdés. Abszolút hozzánemértők voltunk, se a vállalkozáshoz, se a ruhákhoz nem értettünk. Egyetlen dolog volt, amivel rendelkeztük: nagyfokú lelkesedés és a hit, hogy bármilyen problémát meg tudunk oldani, ahogy korábbi életünkben tettük.
A 2000-es évek közepétől – amikor már egyedül vezettem az üzletet – kezdtem az internetet alkalmazni a marketing munkában. Az egész ötlet onnan jött, hogy az üzletem a Weiner Leó utcában volt, amely egy kis mellékutca a belváros közepén kevés átmenő forgalommal. Azok az üzletek, amelyek átmenő forgalommal rendelkeztek, rögtön tudtak működni. A vevők azonnal bementek vásárolni. Ezt a hátrányunkat tudtuk később előnnyé fordítani az online alkalmazással.
Kérem, beszéljen az Ön által alkalmazott kedvezményekről! Gondolok a 100%-ról és a mindenkinek pólóról?
Nehéz kiemelni egy-egy elemet a koncepciónkból, de akkor inkább a pólót mondom, mert az tényleg egy nagy áttörés volt. Nagy levegőt is kellett venni hozzá, mert felajánlottuk ezt az „egész világnak”. Lényege azt volt: mindenki, aki velünk kapcsolatba került az első üzenetünk az volt, ha megadja az e-mail címét, cserébe adunk egy pólót ajándékba. Mielőtt ezt megtettük volna, nem tudtuk milyen hatása lesz, de megkockáztattuk.
Bíztunk benne, hogy nem fog nagy vesztességet eredményezni. Igazunk lett, mert rengeteg e-mail címet sikerült ennek alapján szerezni. Ezekkel már tudtunk folyamatosan kommunikálni. A lényeg: nem voltunk arra szorulva, hogy a vevő jelöltünknek magától eszébe jusson, hogy most éppen szüksége van valamire, hanem folyamatosan tudtuk tájékoztatni az ajánlatainkról és ezáltal sokkal jobb pozícióba kerültünk azzal szemben, ahol a nagyforgalmú helyeken más üzletek tettek a vevőkért, amikor kinyitottak.
Azáltal, hogy két-három hetenként levelet küld a vevőkörnek, szinte vannak akik várják ezeket az értesítéseket. Jól látom ezt a kérdést?
Jól látja ezt a részét a kérdésnek. Nagy energiát és időt fordítok a hírlevelekre. Ez munkámnak az a része, amit talán legjobban szeretek. Idézőjelbe téve én is írónak tekintetem magamat. Az én írásaimat, több mint 30-40 ezer ember olvassa. Felveszem a versenyt egy átlagos folyóirattal. Igyekszem, hogy ezeknek a hírleveleknek személyes jellege legyen. Tényleg vannak, akik követelik, hogy írjuk a hírleveleket, és ha véletlenül valami probléma van a rendszerrel, már írnak, hogy nem kaptak jelzést. Az igazsághoz hozzátartozik, mindig vannak, akik leiratkoznak a körlevélről. Nehéz olyan kommunikációt folytatni, hogy mindenkinek tetsszen, de nem is cél, hogy mindenkinek megfeleljen. Annak a híve vagyok, hogy legyen sajátos arculatunk, így lesznek akinek tetszeni fog és lesznek akiknek nem.
Részt vett előadóként egy marketing konferencián és ezen minden résztvevőnek adott egy ezerforintos utalványt. Mi vezérelte ebbéli cselekedetét?
Ezen a konferencián hetven résztvevő volt. A résztvevők fele eljött az üzletbe. Ez az akciónk nullszaldósra sikeredett, ezt vártuk. Akik eljöttek néhányan csak ezer forintért vásároltak, és voltak, akik többért. Ezt pont elég! Ezekből lesznek a törzsvásárlóink. Egész marketing stratégiánk sok ilyen elemből áll össze. Lényege, hogy a vevő jól járjon. Rengeteg olyan kampányunk van, amelyen egy fillért sem keresünk, sőt van amelyiken veszítünk. Bízunk a nagy számok törvényében.
Beszéljünk a társadalmi hasznosság kérdéséről!
Szívesen! Engem egyszer megérintett a gondolat, de valószínűleg már családi vonalról is kaptam impulzust. A családunkban mindig őrült emberek voltak, akik mindenfélével kísérleteztek és ez engem egy kicsit nyitottabbá tett, hogy a szokványostól eltérően szemléljem a dolgokat. Eljutottam oda, hogy gyakorlatilag, amim van, az személyes anyagi igényemet kielégíti. Nem kell nagy dolgokra gondolni, van egy házam, egy kocsim, ezenkívül olyan túl sokra nincs szükségem. Egyszerűen már nem lelkesített a gondolat, hogy azért dolgozzam, hogy még több pénzem legyen.
Fogékony vagyok mindenféle gondolatra, mindig is szerettem olvasni, részt venni mindenféle tanfolyamokon kapcsolatba kerültem Buddhista eszmékkel. A gyerekeim Waldorf-iskolába járnak, ami antropozófiai elveken nyugszik. Összeállt bennem, hogy az nagy előrelépés lenne az életemben, ha a mindennapokhoz képest valami magasabb színtű dologhoz tudnék kapcsolódni. Ezt nehéz megfogalmazni, mert ez nem vallás, nem egy szekta nem egy elmélet, de mindenhonnan összeszedett gondolatoknak az egyvelege. A lényege a következő: mi egy cég vagyunk és a társadalomnak egy része, amely sok szálon illeszkedik az egész mindenséghez, akkor, amit mi kibocsátunk magunkból, az hasznos legyen másoknak és befelé is saját közösségünknek. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell nyereségesen működnünk, mert az mindenképpen szükséges feltétel.
Van esetleg még olyan, amit én nem kérdeztem és megosztana olvasóinkkal?
A pozitív pszichológiáról beszélnék. Ennek az egyik al-ága a tanult optimizmussal foglalkozik. Ezt tudományos alapon, kísérletekkel alátámasztva és alkalmazva eljutottak oda, ahová a buddhizmus, a kereszténység, vagy más eszmei irányzat, akik az önzetlenség, a szeretet alapján közelítenek, amelynek a lényege: egy ember akkor teszi önmagának a legjobbat és akkor fogja legboldogabbnak érezni magát, ha ad. Összefoglalva bármilyen egyéb erkölcsi alapon, de akár önzőségből is érdemes önzetlennek lenni.
Hozzászólások