Második cikkem elején szeretnék néhány nagyon fontos várostörténeti adatot megemlíteni Temesvárról.
Temesvár speciális helyzetű város. A jelentős katonai erődítmények miatt sokáig nem tudott szabadon fejlődni. Stratégiailag fontos, várvédelmi szempont volt, hogy a külvárosok nem közeledhettek a vár, azaz a belváros felé (legalább egy ágyúlövésnyi volt ez a távolság). Ebben a tiltott zónában nem volt szabad építkezni sem.
A belváros az idők multával egyre szűkebbnek bizonyult. Így alakultak ki Temesvár külvárosai, a mai kerületek ősei:
Kerület | Románul | Németül | Magyarul | Létrejötte |
I | Cetate | Innere Stadt | Belváros | |
II | Fabric | Fabrikstadt | Gyárváros | 1718 |
III | Elisabetin | Elisabethstadt | Erzsébetváros | 1890 |
IV | Iosefin | Josefstadt | Józsefváros | 1744 |
V | Mehala | Mehala | Mehala (Ferencváros) | 1910 |
VI | Fratelia | Fratelia | Újkissoda | 1948 |
VII | Freidorf | Freidorf | Szabadfalu | 1950 |
VIII | Plopi | Kardos-Kolonie | Kardostelep | 1951 |
IX | Ghiroda Nouă | Neu-Giroda | Erzsébetpuszta | 1951 |
X | Ciarda Roșie | Rote Tscharda | Vörös Csárda | 1953 |
Temesvár már az 1800-as évek végén is fejlett infrastruktúrával rendelkező város volt, amelyről a „Vasárnapi Újság” 1891. július 26.-i számában így számolt be:
„Akkor hozta be Temesvár — a Monarchiában először — a légszeszvilágítást. S ugyancsak az első város volt Magyarországban és Ausztriában, mely a légszeszt a villamos világítással cserélte föl. Egyik pompás parkját báró Scudier volt várparancsnoknak köszöni Temesvár. A derék táborszernagy megérdemli az ércszobrot, melyet a polgárok hálája emelt neki a sétatér közepén. Kevés magas rangú katona tette magát ily jó oldalról emlékezetessé magyarországi városban.
A hajdani mocsarak lecsapolása és a várost dús övként kerítő ültetvények okozták egyáltalán a fölötte kedvező fordulatot Temesvár egészségügyi viszonyaiban. A mocsárlázai miatt egykor rettegett Temesvár ma Magyarország legegészségesebb városai, közé tartozik. Különösen áll ez a Józsefvárosról, e nagy és szép külvárosról, melyet terebélyes fáktól szegélyezett széles és egyenes utcák hasítanak keresztül. E városrész fejlődését számos modern ízlésű, díszes ház mutatja, melyek mellett a közúti vasút majdnem mindenkor telt kocsiijai robognak el. Mindenütt kertek és befásított udvarok hoznak változatosságot és kellemes színvegyüléket e városrész képébe.”
De folytassuk a várostörténetet:
Hadászati szempontokat figyelembe véve jöttek létre a külvárosok felé irányuló sugárutak is (a vár fokáról jól beláthatóak legyenek).
A belváros és a külvárosok közötti közlekedést egyre jobban gátolta a három várkapu. Lebontásukra csak 1891-ben kerülhetett sor.
Azután az egykor oly félelmetes bástyáknak is meg voltak számlálva a napjai. Küszöbön állt az egységes, modern Temesvár kialakításának terve.
Hosszas alkudozások kezdődtek az állami katonai hatóságok és a város között.
Nagyszabású elképzelések születtek meg a tervezők asztalain. Az első városrendezési tervet a hírneves magyar építész, Ybl Lajos készítette el 1895-ben. Az elgondolás továbbra is a belvárost tekintette a város központjának, amelyből két jelentős sugárút indult a külvárosok irányába. Ezeket széles körutakkal kötötték össze.
A temesvári belváros fő attrakciója a presszó teraszoktól, sétálóktól nyüzsgő Korzó. Itt békés és idilli hangulat fogadja az idegent, szemlátomást senkit nem izgatnak a nemzetiségi problémák.
Az impozáns teret a magyar időkből származó remek paloták veszik körül.
Induljunk el palotanéző sétánkra az Operától jobbra az ortodox katedrális felé: Weisz, Lloyd, Neuhausz, Marble, Dauerbach, Hilt-Vogel és Széchenyi paloták. A másik oldalon, pedig a Löffler palota.
Valaha a belvárosi Korzónak egyik legszebb éke lehetett a Ferencz József színház is. Az elmúlt szomorú időszakban – valamely általam értehetetlen okból – csúnya betonlapokkal takarták be az egykor oly szép stukkókat, szobrokat és oszlopokat. Vajon ki lelte ebben gyerekes örömét?
A színházzal szemben emelkedik a magasba az 1946-ban felszentelt ortodox katedrális. Maga az épület nem lenne csúnya, csak szerintem nem illik a századfordulós szecessziós és eklektikus stílusban épült paloták környezetébe. A város egy más pontján még külön vonzerő is lehetne. Mivel nagy csodálója vagyok az ortodox templomok belső architektúrájának, néhány percre beléptem a katedrálisba. A hatalmas templom áhítatos csendjében őszinte csodálattal szemléltem a hatalmas ikonosztázt, a gyönyörű csillárokat és a művészi templomi berendezést.
Itt a templom magányában döbbenetes gondolat suhant át rajtam: Lehet, hogy – a politika mellett – még a vallás is el tudja választani egymástól az embereket? Pedig hát egy az Isten!
Kicsit szomorúan ballagok hazafelé, miközben az egykori pompás paloták árnyképei boldogtalanul integetnek utánam.
Hozzászólások