A két testvérváros, Fellbach és Pécs ezüstalkodalmat ünnepel – így jelent meg a német sajtóban a hír – tudom meg Irma Oleschtől, aki több mint két évtizede dr. Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach akkori főpolgármestere jobbkeze lett a német-magyar testvérvárosi összeköttetésben.
Idén szeptemberben Pécsre érkezett a fellbachi delegáció, hogy a pécsiekkel együtt ünnepeljék a 25 éve létrejött kapcsolatot. A küldöttség tagjai voltak: Christoph Palm, Fellbach főpolgármestere, dr. Friedrich-Wilhelm Kiel, aki korábban 25 évig volt a város főpolgármestere, Pécs díszpolgára; a képviselők közül többen eljöttek, valamint az ottani testvérvárosi egyesület elnöke a feleségével és további egyesületi tagokkal, a városi rendőrfőkapitány, az iparkamara elnöke, vállalkozók, valamint a kulturális élet képviselői.
Christoph Palm, Fellbach főpolgármestere
– A politikai együttműködésből a huszonöt év alatt barátság lett – nyilatkozta a pécsi rendezvényen Christoph Palm, Fellbach főpolgármestere. – Történelmi esemény volt, amikor az első német-magyar testvérvárosi partnerségként létrejött ez a kapcsolat. A testvérvárosi megállapodás aláírására a Német Szövetségi Köztársaság akkori államfője, a hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó Richard von Weizsäcker jelenlétében került sor: Piti Zoltán, Pécs tanácselnöke és Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach főpolgármestere 1986. október 15-én látta el kézjegyével a megállapodást Pécsett. Pár héttel később Fellbachban is megtörtént a szerződés hivatalos aláírása. Ez akkor Németországban is szenzációként hatott.
A pécsi városházán tartott 25. évi jubileumi ünnepségen a budapesti Német Nagykövetség követ-tanácsosa, Klaus Riedel is részt vett, hangsúlyozva, hogy amikor 1986-ban a két város elhatározta, hogy ilyen szoros kapcsolatba lépnek egymással, akkor ez különleges, Európa-politikai jelentőségű esemény volt, mert először került sor egy (akkoriban még) nyugat-német és magyar város között, hogy testvérvárosi megállapodást kössenek egymással.
A Pécsi Nyugdíjas Egyesület tagjai és a vendéglátók Fellbachban - a helyi újságban is megjelent a hír
Októberben Fellbachban folytatódott a két város ünnepe: ezen részt vett Páva Zsolt, Pécs város polgármestere, valamint Csizi Péter alpolgármester. Ekkor Christoph Palm és Páva Zsolt egy kétszázötven fős díszebéd keretében írta alá a további együttműködésről szóló megállapodást.
A Fellbachi Borfesztivál ideje alatt a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tizenkilenc tagja díszvendégként szerepelt az eseményeken.
Találkoztak a főpolgármesterrel, a városvezetés több tagjával, a Testvérvárosi Egyesület tagjaival, továbbá meglátogatták a pécsi Éltes Mátyás Iskola fellbachi partneriskoláját, megnézték Stuttgart nevezetességeit, kirándultak a Sváb Alpokba, a Lichtenstein-kastélyhoz és a Medvebarlanghoz.
*
1998 decemberében találkoztam először Irma Olesch-sel – ekkor kezdődött azóta is tartó barátságunk. Az 1999. január 8-án megjelent Hetedhéthatárban írtam a Fellbach és Pécs testvérvárosi kapcsolatot szívén viselő Irmáról. Az akkori cikket megismétlem:
Egy világpolgár Pécsett
Irma Olesch pécsi képviselők társaságában az egyik fellbachi fesztiválon
December közepén a pécsi Angol Korona étteremben a Városháza Klub szokásos összejövetelét tartotta. A városi önkormányzati képviselők és az újságírók között ott ült valaki, akiről beszélgetés közben kiejtése alapján mindenki azt hitte, hogy magyar. Pedig a német anyanyelvű hölgy a magyar nyelvet „csak” tanulta. Öröm volt vele találkozni, s mivel a fellbachi főpolgármester megbízottjaként a másnapi pécsi önkormányzati ülésen is részt vett, megbeszéltünk egy újabb randevút, amikor is már a tapasztalatairól szólhat.
Olesch Irma Nagyszebenből indult. A német kultúra éltette, német volt a környezet, sváb és szász, németül nevelték. A kötelező nyelv a román volt. Román iskolába, a George Lazar Gimnáziumba járt német tagozatra. Apja bánáti sváb volt, aki valamiért mindig is nagyon szimpatizált a magyarokkal. A neve Adalbert volt, s Bélának, magyarnak adta ki magát, amikor az oroszok, mint németet elvitték volna. Irma édesanyja egy kicsit értett magyarul.
Vagyis Irma a családból hozta a magyarok iránti rokonszenvet. Akkoriban Szebenben nem sok magyar család élt, a szomszédságban meg egy sem. Egy gyermekbetegség 8-9 éves korában Irmát két hétre ágyhoz szögezte, s ez idő alatt játékból kezdődött a nyelvtanulás: az édesanyját kérdezgette, aki válaszolt, s Irma egyik füzetet a másik után írta tele magyarul. Nem volt magyar barátnője, gyakorolni kevés alkalma volt, később a gimnáziumi évek alatt is csak németül és románul beszélt. Mégis, amit megtanult, az rögzült!
Mint mondja, a szívében volt a magyar kötődés. Édesapja révén a magyar mentalitáshoz, a magyar zenéhez került közel, továbbá a szép magyar szavak fogták meg: például az „édesanya”, az „édesapa”. Tizenkét éves volt, amikor az édesapja meghalt. Örökségként Irmára maradt a magyarság-szeretet.
Húszéves korában Brassóban járt egy barátnőjénél, akinek az édesanyja szintén sváb volt, de jól beszélt magyarul. A két sváb nagyon megörült, hogy végre beszélhet valakivel magyarul! Ez az élmény adta a lökést: Irma magyar szótárt, könyvet szerzett be, ismét olvasott-írt magyarul. Iskolaszerűen is tanult volna, ha lett volna rá lehetősége.
Az Olesch házaspár: Irma és Gerhard
Férjével, Gerhard Olesch-sel egy házibulin ismerkedett meg. A férje családja Németországban és Angliában élt, ők is Angliába készültek, ahol apósa talált új hazára a háború óta. Irma rövid idő alatt megtanult angolul, hogy munkahelyhez jusson Angliában. Aztán mégis úgy döntöttek, hogy Németországban maradnak. Irma egy bankban kezdett el dolgozni (onnan ment nyugdíjba nemrégiben – a szerk.). A lányuk Birminghamben végezte el az egyetemet, és úgy döntött, hogy Angliában marad, ott indul el a jogi pályán.
Irma férjhezmenetelekor, 1978-ban Németországba, Fellbachba is vitte magával a magyar könyveket. S igen megörült, amikor évek múlva jelentkezett egy másod-unokatestvére Budapestről, akivel levelezhetett magyarul. Meg is látogatta a pesti rokonokat 1987-88-ban, s végre élőben gyakorolhatta a magyart.
Persze Irma a családját is „megfertőzte”: férje, Gerhard Olesch is már elég jól ért magyarul.
1994: a pécsi képviselők és a polgármester (jobbról a második Páva Zsolt) egy fellbachi borkóstolón
Fellbach és Pécs között 1986-ban kezdődött a testvérvárosi kapcsolat. 1990-ben a fellbachi sportcsarnokban magyar estélyt szerveztek. Dr. Friedrich-Wilhelm Kiel, Fellbach főpolgármestere valakitől meghallotta, hogy az általa ismert Irmgard Olesch tud magyarul, s kérte is rögtön, hogy segítsen az estély lebonyolításában. Azóta Kiel úr jobbkeze lett Irma a német-magyar testvérvárosi összeköttetésben: ha kell, tolmácsol, ha kell, szervez, ha kell, tapasztalatot szerez. Mint ahogy a decemberi látogatásnak is ez utóbbi volt a célja: megismerni az új összetételű közgyűlést, s bepillantani a munkájába. Irmának furcsa volt, hogy a képviselők nem hallgatják figyelmesen egymást, sőt nevetgélnek, közbeszólnak, kimennek az ülésteremből. Náluk ez nem divat! Meg az sem, hogy másról beszéljenek, mint amiről kell! A közgyűlés Fellbachban nem pártpolitikai viták helye. Itt viszont azt tapasztalta, hogy elment egy délelőtt fölösleges szócsatákkal. Irma ezt azzal magyarázza, hogy „biztos sok új tag van, s ezért olyan témákat is felvetnek, amit nem itt kéne”. Németországban 8 évre választanak főpolgármestert, a képviselőket pedig 4 évre. Kiel úr 23 éve ül a főpolgármesteri székben, a képviselők között is sok a régi, nem ritka a több mint húsz éves közgyűlési tagság, csak a zöldeknél vannak újak.
1999. január 17-18-ára Fellbachba várják évnyitó fogadásra a testvérvárosok polgármestereit. Így Erbából (Olaszország), H’Ermitage-ból (Franciaország), Tain-Tournonból (Franciaország), Meissenből és Pécsről. Dr. Toller László, Pécs polgármestere eleget tesz Fellbach főpolgármestere meghívásának, ezen válasz megerősítésével tért vissza Irmgard Olesch Pécsről Fellbachba.
(Megjelent: 1999. január 8., Hetedhéthatár, III. évfolyam 1. szám)
Hozzászólások