Trebbin Ágost | Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 4.

Kultúra, művészet

Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 4.

Olvasgatom az „Azok a régi szép idők” c cikksorozatom hozzászólásait. Eltűnődöm azon, hogy milyen fontosak is nekünk Reéh Gyuri régi Pécsre való visszaemlékezései. Ő valóban hiteles szemtanú! Látta, amikről pontos leírást ad, átélte életének izgalmasan szép kalandjait.

Manapság, amikor árad felénk az Interneten – legtöbbször ellenőrzés nélkül – a sok információ, bizony olykor nehéz megállapítani mi a hamis, és mi a valódi érték. Ebben – a helyenként ugyancsak kaotikus zűrzavarban – szilárd tájékozódási pontot jelenthetnek Reéh Gyuri hiteles és veretesen szép leírásai, értékes gondolatai.

Hát csak továbbra is bíztatni tudom a Hetedhéthatár tisztelt olvasóit, hogy folytassuk sétánkat Reéh Gyuri szakavatott idegenvezetése mellett. Irány továbbra is a számunkra oly kedves régi Pécs városa.


Újfürdő

Pécsi Figyelő 1885. október 3.

„Ahogy múlottak felettem az évek, úgy fűződnek emlékeim egy-egy újabb kirándulóhelyhez.

A hetvenes években a Klimó utca nyugati része még a város középpontjától jóval kívül esett, pedig itt a régi várárokban, a város falának egyetlen csaknem épen maradt bástyájának tövében, a sétatér nyugati oldalán volt ez az Újfürdő. Nevét onnan nyerte, hogy itt is állottak egy időben kádfürdők a közönség rendelkezésére s megkülönböztetésül a fentebb leírt Ó-fürdőtől, a fürdő vizét a Petrezselyem forrástól nyerte.

Romantikus hely volt, beültetve fákkal, az egész hely titokzatos hatást gyakorolt különösen a gyermek fantáziára. Várárok, felvonó híd, bástya rom, árnyas, csaknem sötét hely!

Vendéglője különösen a fiatal iparosságnak kedvenc találkozó helye volt.

Még emlékszem gyermekkoromban, egy léghajós itt bocsátotta fel ballonját, amelyről lelógó trapézon hajmeresztő mutatványokat produkált, míg a ballon mind kisebbnek és kisebbnek látszott, ahogyan magasabbra és magasabbra szállt s végre valahol a Mecseken leereszkedett.

Ezt a helyet is elérte a végzete. Egy időre megszűnt, mint kiránduló hely lenni, majd a nálunk kitört első bérharcok idején a sztrájkoló munkások itt tartották sztrájktanyájukat, amit az akkori pécsi lapok Darázsfészeknek neveztek el. Másnap már az egész bejárat röpködő darazsakkal volt kifestve, s a helyiség félhivatalosan is felvette a „Darázsfészek” elnevezést. A kerthelyiség ma a Zsolnay család tulajdonát képezi s a pécsi tenisz társaságoknak van e helyütt szívesen látogatott pályája.”


A Czindery-kert

A Czindery kert (vázlatrajz)

„Oh ez már sokkal közelebb esik a mához. A Czindery kerthez már kis diákkoromnak emlékei fűződnek. Ott terült el a Rákóczi úttól délre, az Engel fürdő és részben a gőzfűrésztelep és a Rákóczi út 56 sz. ház helyén.

A Rákóczi út (akkor országút) felől díszes vasrács zárta el s széles lépcsőkön át lehetett az utca színvonalánál jóval mélyebben fekvő kertbe jutni.

A kertet Czindery László (1792-1860) császári királyi udvari tanácsos, földbirtokos létesítette s a kertből, kocsmaházból és fürdőből állott, kitől illetve kinek örököseitől, jelesül báró Wenckheim Viktortól (1815-1900 – felesége Czindery Mária) 1861. évi április hó 19-én kelt adásvételi szerződéssel Jánosi Engel Adolf szerzi meg 20.000 wieni forintért. Ezen szerződésben az ingatlan, mint kert, fürdő és vendéglő van feltüntetve, amely a közönség használatára nyitva áll. Ekkor bővült ki a fürdő, s az új tulajdonos a kertben egy nagy favázas lovardát is épített, – több mint ezer ember fért el benne, amelyben a világhírű Rencz és Carré (Európa hírű) cirkuszok előadásai vonzották a városnak a cirkuszi produkciók iránt érdeklődő közönségét.

Ez a lovarda a hatvanas évek végéig állott fenn s nemcsak a cirkusz mutatványoknak szolgált színteréül, hanem kulturális célt is szolgált, például a „Pécsi Dalárda” mely ebben a kertben rendezte szebbnél szebb kerti mulatságait, a kocsma helyiségében adta elő Schumann „Rózsa zarándoklata” című kántatét fúvós zenekar közreműködésével.

A kert szépen volt gondozva, az útjai petróleummal világítva.

A kert közepén volt egy fedett emelvény a zenekarok részére. A vértes és vadász katonák, majd a városi zenekar játszott azon. Itt énekelt a rendezett ünnepélyeken a „Pécsi Dalárda” is.

Ez a kert a 80-as évek közepéig állott a közönség rendelkezésére. Nagy hátránya volt, hogy az utca színvonalánál jóval mélyebben feküdvén levegője nyirkos volt, esős időszakok napjaiban az a tömérdek szúnyog, mely ellepte, majdnem lehetetlenné tette az ottani tartózkodást.

A nyolcvanas évek második felében épült ez a modern bérház, amely a kert tekintélyes részét elfoglalta, s ezzel a Czindery kert, mint nyilvános kert megszűnt létezni.”


Ráth-kert

A régi Pécs az 1860-as években

„1869. évben konzorciális alapon létesítenek a pécsi polgárok a vasúti állomás mellett, a mai Ráth-telep helyén egy kirándulóhelyet, mely a Ráth-kert nevet kapja.

A mai is meglévő épület csoportokból méltán lehet következtetni annak díszes voltára. A kert közepén a vendéglői célokat szolgáló főépület, benne egy nagy táncterem, melyben gázcsillárok (akkortájt még újdonság) szórták pazar fényüket a táncoló elegáns párokra s elmondhatjuk, hogy az akkor még gyérebb lakossággal bíró városunk közönsége igényeit messze felülmúlta.

A konzorcionális alapon indult művet Ráth Mátyás fakereskedő és városi bizottsági tag vette át s ő fejezte be az építkezést. Sok fényes mulattság pergett le e helyen. Többek között a pécsi Torna és Tűzoltó Egylet zászlószentelésének egy része is.

A vállalkozás, mint ilyen csak pár évig állott fenn s felemésztette Ráth Mátyás vagyonának tekintélyes részét, mert berendezése túlhaladta a város közönségének igényeit és a Pestről ideszármazott vendéglős áraival a város takarékos közönsége sehogy sem tudott megbarátkozni.

A Ráth kert (vázlatrajz)

Hozzájárultak a balsikerhez a szerencsétlen talajviszonyok is. Az Indóház-utca akkortájt még nem volt beépítve, a telep még nem volt alagcsövezve, a rétek vajmi gyakran víz alatt állottak s így a kert levegője még a nyári melegben is nyirkos és hideg volt. A tolakodó szúnyogseregek légióit, mint a nem legkisebb jelentőségű csapást említem fel.

Pedig szép volt a hely, dús vegetációjával, szokatlan pompájú épületeivel s azzal a kerttel, mely körülvette. A város piros tetejű, fehér falú házainak egész tömege fölött, a még csipkés négytornyú vártemplom, a kupolák és tornyok felett a kékeszöld Mecsek – olyan háttért szolgáltatott, melynél szebbet festeni sem lehetett volna.

Nem csoda, hogy a pécsi országos kiállítás megteremtőjének, Zsolnay Miklósnak szeme ezen a helyen akadt meg s ide építtette azt a csodavárost, melynél szebb csupán a tündérmesékben létezhetett.”

Kirándulásunk folytatódik…

Következő rész

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Azok a régi szép idők… Kalandozások a régi Pécs városában – 4.”


  1. Elismerem, hogy én eddig csak a kb. 1907 évi léghajós történetet ismertem, (Turul léghajó – stb.) azt is Trebbin Ágost jóvoltából. Így aztán kissé meglepett ez az új információ,- (1885)- illetve megtaláltam a neten ezt :
    http://scharekf.hu/poppelap/1902.htm (Léghajón Bécsből Pécsre a címe)
    Szót sem, hogy az abban írt Tausz-féle dohánytőzsdéről (?) – ill. Secessio sörözőről (?) sem hallottam.
    Pár adalék még :
    Dr. Bezerédy Győző ill. a könyve: http://www.pecstv.hu/archivum/?vid=dHxiAxw=
    P.s.: Egyetértek azzal, hogy “folytassuk sétánkat!” – a “gondom csak az,” hogy nem egyszer azt sem találom, amiket pl. az 50-es évek elején én még láttam! De ez – szokás szerint egy más történet.
    Előre is elnézést, ha a megadott linkjeim nem működnének!

    Hozzászóló: Tüke | 2011. november 6., 06:27
    • PDF-ekkel kpoasalctban nem igerek biztosra semmit, de mivel en is szeretem ilyen formaban viszontlatni az oldalon megjeleno hosszabb irasokat, szerintem ujbol elerhetoek lesznek ilyen formaban is.Tetszik / Nem tetszik: 0 0 Az ertekeleshez be kell

      Hozzászóló: William | 2012. február 24., 18:33

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés