Mielőtt tovább folytatnánk múltbéli kalandozásainkat a mi kedves Reéh Gyuri bácsinkkal, kötelességemnek éreztem, hogy egy cikk erejéig néhány gondolattal kiegészítsem a múlt számban megjelent üszögi sétánkat.
Pécsi Figyelő 1894. március 10.
Sajnos olyan régi pécsi térképekkel, ami publikálásra is alkalmasak lehetnének csak igen hiányosan rendelkezem, de hiába is nézegetnénk őket, az egykori üszögi tájra valószínűleg csak igen nehezen ismernénk rá.
Valamikor a Mecsekről lezúduló kis patakocskák (csak néhányat név szerint is megemlítve: Tettye, Meszes, Kasszián, Lámpás stb. patakok) szabályozatlanul ömlöttek szét a Kis- és Nagybalokány, Basamalom, Tüskés dűlőkben. Egy-egy kora tavaszi hóolvadás valóságos vadvíz országgá varázsolta ezt a környéket. Azután megtörtént a szabályozás, a kis patakokat a Pécsi víz egyesítette. Lassan megváltozott a táj. A keleti terület szénbányáinak terjeszkedése, infrastruktúrájának, járulékos üzemeinek kiépítése (szénátrakó, szénosztályozó, salakhegyek stb.) felismerhetetlenségig átrajzolt mindent.
Valószínűleg az első táj-átalakító lépést ifjú Scholtz Antal, a Nagyárokban 1894. márciusában felépült „Új Sörgyára” tette meg.
A sörgyáros Scholtz családdal, gyáraikkal már több munkámban is foglalkoztam. Sokáig nem tudtam, hogy hol is volt valójában az „Új Sörgyár”. Azután egy sétám alkalmával véletlenül erre a környékre (Mohácsi út) tévedtem. Elhagyatott, gondozatlan területen, lepusztult épületek között vitt az utam. Egyszer csak ott álltak előttem az egykori nagyszabású, gyönyörű pécsi sörgyár tönkresilányult torzói.
Az Új Sörgyár képe
Fölfedezésemmel boldogan rohantam különböző várostörténettel foglalkozó fórumokhoz, az önkormányzat illetékeseihez. Kilincseltem, könyörögtem: Mentsük meg a város számára ezt az értékes ipari műemléket! Sajnos meglehetősen süket fülekre találtam…
Na, de kezdjük az elején.
Idősebb Schotz Antal sörgyára, a Tettye vízre alapozva, valamikor a mai Sörház utca elején működött. A gyárosnak két, nagy reményekre jogosító fia volt. Az idősebbik, ifj. Scholtz Antal és öccse Scholtz Gyula. Ahogy ez lenni szokott, a vagyon nem párosult családi megértéssel. Ennek következményeként a Sörház utcai gyárat Scholtz Gyula örökölte, ifj. Scholtz Antal pedig sértődötten távozott. Szerencsésen házasodott, Eszék egyik legvagyonosabb polgárának leányát, Seper Ilkát vezette az oltár elé.
Ifj. Scholtz Antal a családi örökség ráeső részével és nem utolsó sorban a feleségével kapott jelentős hozománnyal elhatározta, hogy új sörgyárat és mulatót épít fel.
A gyár a mohácsi út szomszédságában 1894. év elejére készült el. A gyáros és Pécs városa méltán lehetett büszke az új létesítményre. A jól felszerelt, modern sörgyár rendelkezett a kor minden fejlett technikai berendezésével, a termelést gyakorlott sörmesterek irányították. A gyár külön érdekessége a bajor mintára megépített „Abbázia” sörcsarnok volt, melyről a „Pécsi Napló” 1894. július 15-én kiadott cikkéből nyerhetünk betekintést:
Abbázia Sörcsarnok
„A hatvan méter hosszú, tíz méter széles díszes faépítmény közel tíz méteres belmagasságával, meglepő benyomást gyakorol. A csarnok északi és déli része óriási üvegablakokkal, déli és keleti fele egy méteres faragott fakerettel van kellően elzárva. A padlózat is fával van burkolva. A mintegy ezer férőhelyes Abbáziá-ban a legkényelmesebb publikum is (a legkurucosabb időben is!) kellő védelmet talál az időjárás viszontagságai ellen. Téli helyiségről is gondoskodtak, ugyanis a sörcsarnok középpontja nyugatról egy szilárd épülettel van összekapcsolva. (Magába foglalja a vendéglős lakását is.) A csarnok előtt hatalmas fásított, parkosított területtel emeli a mulató környezetének szépségét, mely olyan hatalmas tánchelyiséget képez tekintélyes méreteivel, amiről városunkban eddig álmodni sem mertünk. A munkálatok befejeztével a híres Pécsi Dalárda rendezte itt az első nagyszabású mulatságot.
Jelszó: gyerünk Abbáziába!”
Az új gyár mellett felépített, pazar otthonában és a körülötte kialakított angolparkban ifj. Scholtz Antal és családja felejthetetlen szép napokat töltött el.
A sörgyáros otthonának mai képe
Ifj. Sholtz Antal leánya, Götz Károlyné (született Scholtz Márta) így emlékezik vissza:
„Édesapám tevékeny üzletember volt, gyönyörűen kiépített mindent, utakat csináltatott, azokat két oldalt fákkal beültette. Volt egy gyalogút a réteken át a városba fenyőkkel szegélyezve. Nagyon szerette a fenyőket, ahol lehetett mindenütt fenyőket ültetett. A családi ház előtt gyönyörű nagy kert volt. Szép vaskerítés övezte, virágágyakkal, facsoportokkal. A kert felső részén forrás volt, vize a kert közepén folyt s fehér fahíd vezetett át rajta. Az utak mentén csupa magas törzsű rózsafa, fehér, piros végű karókhoz kötve. A nagy virágágyakat gyönyörű pázsit övezte, amelyet naponta locsoltak. Kertész gondozta a kertet, aki értette a dolgát. Az üvegházban szaporították a növényeket, főleg a szőnyegnövényeket. Abban az időben csak a fővárosban lehetett ilyen szép kerteket látni.
A sörgyár irodaházának mai képe
A kedvenc helyem egy filagória volt. Ez egy magas talpú (5 lépcső vezet fel) 8 szögű vasoszlopos házacska volt, belül körben pad és egy asztal a közepén. Piros kriszom rózsával volt befuttatva, ha virágzott, égő vörös színével messzire virított. Egy rezeda, s egy viola ágy volt a közelében, mely felséges illatot árasztott a rózsáéval együtt.”
1902. március 3-án meghalt ifj. Schotz Antal. A családra és a gyárra szomorú napok vártak. Egyre több gond jelentkezett, amelyet az özvegy és gyermekei nem tudtak megfelelően megoldani. A gyár többször alakult át részvénytársasággá, de végül is 1921-ben megszűnt sörgyárként létezni.
Sajnos a várostörténeti kutatások sem mindig mentesek felkapott „divatos” témák favorizálásától. Mindig vannak kiemelt kutatások, és vannak – igazságtalanul – mellőzöttek. Pedig ezek is ugyanolyan fontosak lehetnének múltunk megismerésének folyamatában.
A sörgyár maradványai légi felvételen
Hozzászólások