Egy pécsi kocsma a sok közül
Nehéz lenne megszámolni, hogy Reéh Gyuri bácsi korában hány vendéglője és kocsmája volt Pécsnek. Sajnos ezek közül nagyon soknak örökre nyoma veszett. Az utókor nagy szerencséjére azonban Gyuri bácsi szürkeállománya megőrzött néhányat, és most ennek nyomán folytathatjuk virtuális kalandozásunkat Pécs város gasztronómiai múltjában.
„Midőn a Sztepanek-ház lebontatott egy kellemetlen dologgal lettünk megáldva. Ez a régi ház gyűlhelye volt a patkányoknak, amik innét akkor kiakolbólítatván a közeli házak pincéiben helyezkedtek el.
A mai Városház-utcának Király-utca felőli részén állott Wéber norinbergi kereskedő tulajdonát képező ház. A ház a Perczel-utcáig nyulott le és ott is volt kapuja. Az udvari helyiségben Sinkay Jánosnak volt vendéglője, kit később Hirczi Ferenc váltott fel. Hirczi Ferenc, mint repülő almakereskedő került Pécsre Stájerországból. Még sokan fognak emlékezni, midőn a mai Jókai-téren – akkor Kispiac volt a neve – cukros hordóból árulták az almát. Őszkor jött 8-10 ilyen kereskedő s késő tavaszig maradtak itt. Volt is akkor sok olcsó és jó „maschanszki” alma. Az alma árusok ott aludtak üzletük mellett az e célra berendezett cukros hordóban.
Scholtz sörcsarnok
De nem igen volt édes a pihenés a Diogenes szállodában. Jókedvű jogászok nem egyszer vették el a hordó alól a rögzítő követ és a hordó a fizika törvényei szerint víg gurulásnak indult a lejtős kispiacról a Deák-utca felé s midőn ez több ízben ismétlődött s a szálló lakója kilövöldözött a hordó ablakán, felriasztva a békésen alvó polgárokat, Tróber Mátyás akkori rendőrkapitány ezen hordólakásokat beszűntette. Csak egy hordóban őrködött a betörők ellen egy-egy inspekciós éjjeli almás, kinek azonban nem volt szabad álomra hajtani fejét, s e tárgyban a rendőri őrjáratok kellő ellenőrzést is gyakoroltak.
Hirczi Ferenc tehát almakereskedőből lett vendéglős, nagyon szép férfi volt, férfiszépségét a haladó kor sem befolyásolta. Ifjú korában szőke, Miksa császár-féle szakált viselt, amit később hófehér váltott fel. Tragikus halállal múlt ki.
Dunántúl 1911. július 9.
Hirczinek is igen jó főztje volt, pénzre is tett szert, miért később a vigadó táncterem és vendéglőnek lett bérlője.
A Hattyú épület földszinti helyiségeiben Rebhahn Ferencnek volt vendéglője, előtte a Casinóban, később Nick által bérelt üzletnek volt, mint vendéglős tulajdonosa. Szép leányai voltak, kiket a tréfás pécsiek csak „Rebthandlik”-nak neveztek el. Kevésbé látogatott hely volt. Ő inkább a táncmulatságok céljait szolgáló Hattyú-teremnek és a Nemzeti Casinó táncmulatságainak volt a vendéglőse. Ez volt üzletének alapja. Főztjei és italai csak másodrangú érdemrendet érdemelnek.
A Sörház-utcában, a Scholtz-féle sörfőzőhöz tartozott a ma is meglévő, részben átalakított vendéglő. Szigethy Ede itt kezdte pécsi pályafutását és innen ment át a Hajó-szállodába és azt Mühlherr Alajos után, soká vezette. Mühlherrt előzőleg Blőmel Ferenc volt a Hajószálloda bérlője, ki Pécsről Harkányba távozott, s az ottani fürdő vendéglő bérlője lett. Híres volt jó főztjéről, akkor Harkányban is jó volt a koszt, érdemes volt oda kirándulni is. A kiállítás évében Erreth János akkori főispánunk, a városunkban időző Kossuth Ferenc tiszteletére itt adott egy vacsorát, melynél jobb főzetet alig ettem.
A Gambrinus kerthelysége
A Loránt-palotának a Perczel-utca felőli részén a mai Belvárosi étterem vendéglőjének bérlője Sillay József volt, ki innét később a Hajó-szálloda bérlője lett.
Főztje jó, polgári és olcsó volt. A pécsi aranyifjúság egy részének volt étkező helye, kik ott Azalea asztaltársaság néven tömörültek.
A Ferenciek-utcában a Hermann-féle ház földszintjén olyan café-rastaurant féle intézmény létezett. A „Kávéforrás”-hoz volt címezve. Az első nagyobb teremben tekeasztal is állott, de a többi helyiségek vendéglői célokat szolgáltak. Kiss Lajos volt a tulajdonos, tőről metszett magyar típus, mindig magyar ruhát viselt, kissé nyers modorú és szókimondó ember volt. Egykor fültanúja voltam, midőn egy az utcára kimért pohár sört a cseléd azzal a megjegyzéssel hozta vissza, hogy az nem friss, úrnője nem issza meg. „Mondja meg a nagyságának” volt Kiss bácsi felelete „ludnak nem való széna!”
Pécsi Figyelő 1898. július 31.
Érdekes hely volt a Rácz bácsi kiskocsmája a mai kis Gambrinus helyén, szép kis kerttel és tekepályával. Jobbára kisebb tisztviselőknek és a vártemplom énekeseinek volt a találkozó helye. Nagyon jó bort mért. Vacsorára csak egyféle étel volt az étlapon. Ha valaki mást kért, „jött volna tegnap, az volt az étlapon, ma mást nem adok” volt a lakonikus válasz.
Legújabban a Mór utca 1. szám alatt Balogh Györgynek volt a „Gambrinus”-hoz címzett vendéglője. Öt szobából álló zárt helyiségei mellett, szép tágas, árnyas kert állott a közönség rendelkezésére. Nagy látogatottságnak örvendett a vendéglő, kár, hogy a háború alatt beszűntette üzemét, a házat pedig más célra eladta.”
Jómagam is többször kísérletet tettem, hogy megírjam a pécsi vendéglátás történetét. Pirulva kell belátnom, hogy Reéh Gyurival nem tudtam felvenni a versenyt.
Köszönjük Gyuri bácsi, hogy megosztottad velünk ismereteidet!
Hozzászólások