Királyi paloták Dél-Spanyolországban és Észak-Marokkóban • Hetedhéthatár

Kultúra, művészet

Királyi paloták Dél-Spanyolországban és Észak-Marokkóban

2011 novemberében 10 év után ismét eljutottam Sevillába és Granadába. A spanyol Aranyháromszög városai közül ezúttal Córdoba kimaradt, de szívet melengető érzés volt újra Spanyolország legjelentősebb arab és mudéjar műemlékeit látogatni.

A granadai Alhambra minden kétséget kizáróan a nyugati világ legnagyobb és legpompásabb mozlim emléke, mely örökkön-örökké hirdeti az Ibériai-félsziget történelmét csaknem nyolc évszázadon át meghatározó arab-berber uralom jelentőségét.

A Naszrida-dinasztia 1238 és 1492 között uralkodott Granada központú királyságában. Erre az időre az egykoron csaknem az egész félszigetre kiterjedő mozlim uralom szinte kizárólag erre a városra és környékére olvadt. Ez azonban nem gátolta az uralkodókat, hogy egy páratlan szépségű és minden részletében szemgyönyörködtető palotát hozzanak létre hosszú évtizedek munkájával.

Mai szemmel is csodálatra méltó a palota megannyi épületének az Ezeregyéjszaka meséit idéző keleti hangulata, a víz, mint építészeti elem jelenléte és az ősz színeinek játéka a Generalife kertjeiben.

Ezúttal azonban azt vettem észre, hogy hiába a sok légies forma, a rengeteg csipkeszerűen megmunkált kőfelület és stukkó, a Sevillában egy héttel korábban látott Alcázar épülete ezúttal jobban megragadott az Alhambránál!

Ez tíz éve még nem így volt, de azóta sokat tanultam a mai Spanyolország területén egyedállónak számító mudéjar építészetről. A mudéjarok voltak a keresztény visszahódítás után helyben maradó mozlimok, akiket nem üldöztek, vallásukat szabadon gyakorolhatták és a keresztények számára is dolgoztak.

Ennek legszebb példája a sevillai Alcázar, azaz fellegvár, mely Kegyetlen Péter (uralk: 1349-1369) kasztíliai uralkodó idején készült el. Ez az épület egyben a mudéjar stílus egyik legszebb példája, mivel csak első látásra mondhatjuk róla, hogy az Alhambra kisöccse. Nem is csoda, hiszen granadai mudéjar mesterek segítségével toledói mintákat is felhasználva újult meg az ősi fellegvár a XIV. században. Ha tüzetesebben megnézzük az épületet, számos olyan elem fedezhető fel rajta, amely nem lehetne az Alhambrában. A patioban a páros oszlopok által tartott csipkés ívek és a fölöttük lévő falfelületek az Alhambrát idézik, de a második szint letisztult, már-már reneszánszba hajló formái az arab és a keresztény építészet keveredése nélkül nem jöhettek volna létre. A térszervezés, a kert jelentősége összefüggéseiben emlékeztet az Alhambrára, de pl. a víznek itt már nincs akkora szerepe a terek megnövelésében. Az egykori népi építészetnek számító mudéjar stílus így szivárgott be a legfelsőbb körökbe, és vált udvari stílussá.

A harmadik palota a marokkói Tangerben található szultáni palota, azaz Kashba. Az építészeti összefüggések jól bizonyítják, hogy Dél-Spanyolország és Észak-Marokkó a XIII. századig egy országot alkotott. Washington Irving írja Az Alhambra meséi című könyvében, hogy egy tetuáni berber „nyáridőben gyakran feljön a dombra, hogy a nap egy részét az Alhambrában töltse, amely a régi berberiai palotákra emlékeztette, amelyeket hasonló stílusban építettek és díszítettek, bár nagyobb fényűzéssel.” (W. Irving: Az Alhambra meséi, Budapest, 2011, 106. o.)

Ez a „nagyobb fényűzés” mára eltűnt, de ha tovább indulunk ezen a nyomon, könnyen megállapítható, hogy egy és ugyanazon szellemből és építészeti felfogásból fakadtak azok az épületek és építmények, melyek a korabeli al-Andalúsz és Észak-Afrika építészetét meghatározták a középkorban.

A tangeri szultáni palota patioja így remek összehasonlítási alapot ad az arab építészet egy mai napig mozlim országban történő tanulmányozására, miközben idegenvezetőm felhívja a figyelmem a kissé csúcsíves patkóívek alatti oszlopfők kialakítására, melyekben jól ismert görög oszlopfőket idéző motívumokat – csigavonalat és akantuszlevelet – fedezhetünk fel!

Ezzel a csavarral válik világossá, hogy nem csak a nyelvben, de az építészetben is megannyi dialektus létezik, melyek mindenki számára érthetővé válnak, ha az építészet történetére, mint a térből kilépő egyfajta negyedik dimenzióként tekintünk!

Alhambra, Mirtusz udvar

Falfelirat

Alhambra díszes oszlopa

Hercegasszonyok tornya

Generalife nyári palota

Sevilla

Sevilla

Sevilla

Sevillai Alcázar Követek terme

Tangeri szultáni palota

Tanger

Tangeri palota famennyezet


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS