Pécsi önkéntes tűzoltó testület bálja 1880-ban
Tűzoltók bálja 1880-ban
1870. év őszén, Magyarországon hatodikként megalakult a pécsi torna- és tűzoltóegylet. 1873. július 20-án lerakták a pécsi tornacsarnok alapjait a Kert utcában (a mai Dischka Győző utcai kórház), amely amellett, hogy segítette a tűzoltóság téli időszak alatti gyakorlatozását, jó lehetőséget biztosított egy-egy farsangi bál megrendezésére is.
A tornacsarnokban megtartott fényes, álarcos bál fő célja a farsangi, gondtalan mulatozás mellett az is volt, hogy az itt összegyűjtött báli belépők árából segítsék a pécsi tűzoltóság ugyancsak gyatra eszközfelszereltségének további kiegészítését.
Mielőtt elmerülnénk a színes báli forgatagban, néhány emlékképpel adózzunk a régi Pécs híres-nevezetes tánctermének, a „Hattyú”-nak.
Amikor a Hattyúban gyertyaláng mellett táncolták a zeppelpolkát
Wilhelm Gause Bálozók (részlet)
„A Király utca 15. számú ház homlokzatán ma is ott olvasható a felírás: Hattyú. Régi érdekes épület. Egy darab múlt tapad hozzá. A régi Pécs életének csillogó, színes darabja. Itt mulatott a múltszázadbeli generáció. Egy fél évszázadon át itt tartották a messze földön híres bálokat, nagy mulatságokat. Itt táncolt a régi aranyifjúság…
Mennyi emlék fűződik a régi házhoz? Hány forró, illatos, mámoros báli éjszaka emléke…
Valamikor a teremben színházi előadásokat is tartottak. Első időben, jó régen, németül, aztán magyarul.
Herczenberger régi pécsi tánctanár is itt tartotta a tánckurzusokat… Itt tanult táncolni a régi Pécs…
Régen, a múlt század közepén (1800-as évek) nem Hattyú volt a neve, hanem Schwanen-Gebaude”…
(Pécsi Napló, 1926. december 25.)
1885. évi Jogászbál a „Hattyú”-ban
Tácrend
„Harangszókor kezdődött, harangszókor végződött. Már ti. úgy értem, hogy éppen 9 órát harangoztak a városház tornyában, midőn megkezdődött a tánc, s reggeli 6 órai misére kondították meg a harangot, midőn vége szakadt a kedélyes mulatságnak.
Tehát pont 9 óra volt! Ekkor érkezett meg a lady patronesse (e. lédi pattronesz, azaz a bál tiszteletbeli védnök nagyasszonya) Koharits Károlyné, a városi tiszti főorvos neje, kedves és szeretetre méltó leányával Arankával. A rendezőség – vállukon fehér szalag kis ibolya csokorral – igen csinos virágbokrétával és a legnagyobb ízléssel készített táncrendekkel tüntette ki őket. A zenekar, pedig tussal, majd a cigány „Rákóczy”-val (Rákóczy induló) fogadta.
Már akkor szép számmal volt együtt táncosnő és táncos s így azonnal kezdetét vette a tánc. A városi zenekarnak ugyancsak volt dolga. Kétszer, háromszor is meg kellett a darabokat ismételni. A cigány nem sok időt vesztegetett a hegedű hangolására, mert amint álla alá fogta, már köréje gyülekeztek a párok s járták jókedvvel, kitartással, tűzzel, lelkesedéssel. A „hogy volt”-nak alig volt vége hossza.
A terem igen csinosan volt díszítve. Fehér alapszín, vörös díszítéssel, arany szegéllyel: közbe-közbe dús növényzet zöldje kellemes pihentetőt adott a szemnek.
A női táncrendek igen csinosak és ízlésesek voltak. Könyvecskét ábrázolt a külső lapon virággal. Rihmer helybeli műkönyvkötő ügyességét dicsérik. Kedves kis emlék lesz bizonyára, melyet hölgyeink meg fognak őrizni.
Évek óta a jogászbál a kezdő fiatal leányok bemutatója. Most sem tagadta meg magát. A fiatal leányzók többnyire egyszerűen voltak öltözve. A habfehér ruhák voltak legnagyobb számmal. A fiatal hölgyek egyszerű öltözésétől azonban annál jobban elütött a fiatal asszonyok és a mamák fényes toalettje: hosszú uszályos selyem és atlasz ruhákat ugyancsak lehetett látni.
Egy azonban minden jelenlévőnek feltűnt. És pedig az, hogy látogatottság tekintetében nem volt oly nagy, mint az előző években, vagy talán már ez is az idők tanúja?
A megyei notobilisták és a helybeli tisztikar – honvéd és közös hadseregbeli – ugyancsak tündököltek távollétükkel. Nem tudjuk mire magyarázni.
De azért nem volt hiány kedélyességekben. A négyeseket 40 páron felül táncolták.”
„Boronits Károly pénzügyi tanácsos ez alkalomra egy jogász keringőt szerzett, mely igen nagy tetszésben részesült. Háromszor ismételtette meg a táncoló fiatalság.
Jónás Jancsi új csárdása is kedvező fogadtatásban részesült.
Végül meg kell emlékeznünk azon két csokorról, melyet a bálanya és kedves leánya kaptak. Mindeddig Triesztből hozatták a bokrétákat, holott be lett bizonyítva, hogy helyben sokkal ízlésesebbet és csinosabbat kaphatunk. Nowotarski jó ízlését támogatják.
Hajnali 6 óra volt, midőn a bálanya és leánya s velük az egész társaság szétoszlott, magukkal víve egy kedvesen eltöltött éj kellemes emlékét.”
(Pécsi Figyelő, 1885. január 17.)
Itt készültek a pécsi táncrendek
1885-ben még egy nagy eseménye volt a pécsi farsangnak, a nagyszabású Kereskedelmi bál, amelyet szintén a „Hattyú”-ban tartottak. Védnökasszonya a dúsgazdag Pintér Józsefné (sz. Erreth Matild) volt, aki a későbbiekben, mint a „Pintér villa” tulajdonosa vált még közismertebbé Pécs városában.
Arról, hogy ma már másképpen zajlanak a farsangi mulatozások, a régi elődeink nem tehetnek. Mindenesetre tárgyilagosan megállapítható, hogy a régi pécsi farsangok sokkal, de sokkal színesebbek, érdekesebbek voltak, mint a mai „bulik”…
Hozzászólások