Türelemmel viselt betegség után december 16-án Pécsett elhunyt Töttös Sándor, a Népművészet Mestere, Muharay Elemér-életműdíjas, a Magyar Kultúra Lovagja, a Jó Ember Díj és számos szakmai díj és kitüntetés tulajdonosa.
Töttös Sándor
Töttös Sándor 1939. május 24-én született Zengővárkonyban, neve összefonódott a szülőfalujával, melynek 70. születésnapján lett díszpolgára. Ebben a reformátusok lakta parányi magyar faluban szüleitől a paraszti élet becsületes munkáját, kitartását látta, tanulta. A templomban Fülep Lajos nagytiszteletű úr prédikációit hallgatta. Császár János tanító úr hazaszeretetre, örökségünk megbecsülésére, hagyományaink ápolására nevelte.
Édesanyja híres szövőasszony volt, tőle tanulta el a kézi szövést. Újraélesztette a régi textileken őrzött mintákat: a rozmaringost, a tikszömöst, ismét szőni kezdte a máig népszerű, divattá vált bodorvásznat. Szőtteseiért Gránátalma-díjat, Sárközi Nagydíjat, az Országos Szőttes pályázat I. díját kapta meg.
1972-ben mesterétől, elődjétől Császár János tanítótól megörökölte a Gyöngyösbokréta hagyományain újra szervezett Zengővárkonyi Népi Együttes irányítását, amelynek három évtizeden át, 2002-ig volt művészeti vezetője.
A hagyományőrző együttes nagy sikereket ért el hazai és nemzetközi közönség előtt rangos fesztiválokon. Messze vidékekre elvitte Zengővárkony dalait, táncait, népművészetét, pompás viseletét. Mindezeket Töttös Sándor maga gyűjtötte össze, állította színpadra. Maga készítette a viseleti ruhákat, kiegészítőket. Közel 500 táncos és több mint 100 zenész fordult meg az elmúlt évtizedekben a Zengővárkonyi Népi Együttesben.
1978-tól nyugdíjazásáig (1989) a Pécsváradi Művelődési Központ munkatársaként számos díszítőművészeti, néprajzi kiállítást szervezett, ötleteivel megújult a Leányvásárok programja. Szerte az országban játszóházakban tanította a gyöngyfűzést, szövést és fonást.
2000 Virágvasárnapján a falu millenniumi ünnepén az alapítótól ő vette át az akkor megnyílt
Míves Tojás Múzeum kulcsait, s majd egy évtizedig szerető gondoskodással ápolta és mutatta be a nagyközönségnek a tojásdíszítő népművészet összegyűjtött remekeit.
1970 óta hűséges társa, felesége, Hevesi Éva, egykori táncospárja mindvégig mellette állt, és biztosította számára a nyugodt hátteret, amit ez az alkotómunkával teli élet megkívánt.
Töttös Sándor élete, az élet igenlése, mély belső bizonyosság arról, hogy élni jó. Személyiségének kisugárzása, bölcs humora, közvetlen emberi kapcsolatteremtő készsége ajándék volt mindazok számára, akik életútja során megismerhették.
Tanítványai, táncosai, zenészei, mindazok, akik tőle tanulták az élő népművészetet, hiányolni fogják ismereteinek gazdag tárházát.
A család, barátai, tanítványai, tisztelői december 22-én Zengővárkonyban kísérték végső nyughelyére.
Mindannyiunk számára többet hagyott, mint az emlékét.
Míves Tojás Múzeum
Zengővárkony
Hozzászólások