Pécs fekszik a lábaim előtt.
Talán utoljára látom innen őt,
a várost, melyet szeretek:
részben feledett életemet.
De emlékszem hogy futkároztunk,
önfeledten ugrándoztunk.
Egy féltő hang mindig óvott
fénytől, széltől, önmagamtól.
A hang még megvan, átölelem,
most én védeném, ha lehet,
segíteném, mert szeretem –
de nem tudom visszadni neki az életet.
Hozzászólások