Egyszer volt egy szép ház. Abban a házban aznap babot főztek ebédre. A baromfiólban négy nagy tyúk lakott. Az egyik megérezte a bab illatát, izgatottan szólt a többiekhez:
– Hej, ti nem érzitek ezt az illatot?
– Dehogynem – mondták a többiek.
– Akkor gyerünk, gyorsan! Szerezzünk belőle!
– Jó, jó. Megyünk, megyünk – szóltak a többiek, és a pitvar felé vették az irányt mindannyian.
– Nem nehéz feladat ez nekünk? – aggodalmaskodott az egyik tyúk.
– Á, dehogy! – nyugtatták meg a többiek.
A macska eközben egész közel került hozzájuk, és a tyúkok is észrevették a veszedelmet. Futottak, futottak. Úgy futottak, hogy a virágok is futottak utánuk. Volt köztük egy okos tyúk, aki végső erejét összeszedve így kiabált:
– Kutya! Kutya!
A macska megtorpant. Emlékezett még a hét eleji harcra a kutyával, amikor nagyon megtépázta a bundáját és alig menekült meg hatalmas fogaitól. Úgy elviharzott, hogy zuhogott az eső. Az okos tyúk felbátorodott.
– Most átkelünk az úton!
– Normális vagy? Hogy tehetnénk ilyet? – háborogtak a többiek, de az okos tyúk végül rábeszélte őket a kalandra. Beleegyeztek. Így az utat célozták meg. Lassan, óvatosan haladtak. Meg-megálltak.
– Nem állhatunk meg örökösen az út közepén! – aggodalmaskodott az okos tyúk.
– Vigyázzatok! – egy autó robogott feléjük. A tyúkok négyen négyfelé futottak. Lassan csillapodott az ijedtségük. Hullani kezdett a hó. A tyúkok észrevették, hogy átértek az úton. Bementek az iskola épületébe és a folyosón találták magukat. Nagyon félelmetes volt nekik a sok ablak és a végtelen hosszú út. Tanácstalanul toporogtak, amikor csengettek és a termekből gyerekek zúdultak ki a folyosóra. A tyúkok rémületükben az első nyitott ajtón befutottak.
– Hej, nem a lányvécében vagyunk?
– Menekülés! – mondta az okos tyúk és a nyitott ablak felé terelte társait.
– Repüljünk! Repüljünk! – kiáltozta, és a tyúkok felrepültek. Először ijedten csattogtatták szárnyaikat, majd egyre bátrabban repültek. Az okos tyúk vezetésével a baromfiudvarra érkeztek. Az ablakon beláttak a házba, ahol a gazdaasszony már az edényeket mosogatta az ebéd után. A babról így lemaradtak. Körbeálltak és sírtak, hogy hiába tették meg ezt a hosszú utat, de az okos tyúk csöpp esze már a következő kalandon járt.
Hozzászólások