Kedves János kiállítása Mohácson

Álarc

Folyamunk

Július 1-jén lesz tíz éve, hogy Pécsett a Rácz Aladár Közössé­gi Házban bemutathattam Kedves János festőművész barátunk munkássá­gának egy szeletét. Az akkori bemutatón részletesen kitértem arra a képzőművészi útra, mely a budapesti szabadiskolai kezdetektől Kolbe Mihály irányításán át addig vezetett. A bemutatott alkotásokról akkor azt mondtam, hogy jól reprezentálják Kedves János alkotói világát. Ma, az itt bemutatott alkotások tovább erősítik bennem mindazt, a­mit erről az alkotói világról gondoltam, ma is gondolok és érzek. Hiszen csaknem valamennyi mű élményből építkezik. A legritkábban má­solja a valóságot, az leginkább csak jelzésszerűen jelenik meg a mű­veken.

Bogádi Kis György

Ha végignézünk a falakra helyezett alkotásokon, azt kell lát­nunk, hogy az élményt elsősorban a helyi témák adják. Ezek a témák – mint Kedves János vallja – nem a földön hevernek, meg kell őket találni és meg kell tanulni egyéni módon, saját látásmód szerint ér­telmezni. Nem kell különösebb tehetség ahhoz, hogy felfedezzük a mű­veken azt, hogy Kedves János hogyan látja és értelmezi mindazokat a témákat, melyeket a világ, a Város, azaz Mohács, a Duna part és a körülöttünk lévő települések, tájak látványa ébreszt benne, melyek alkotásra ösztönzik. Nyitott szemmel, jegyzetfüzettel kezében újra és újra észreveszi a Folyó, a Város évszakonkénti változásai mellett az itt élő, dolgozó embereket, akik munkavégzésük, szórakozásuk köz­ben is elválaszthatatlan részei annak a nagy egésznek, ami jellemző­je, megtestesítője annak a mohácsiságnak, melyben napjaik, napjaink telnek. Jó érzékkel, szép vonalvezetéssel, színvilággal és a formák szemetvonzó és gyönyörködtető egységével mondja el érzéseit, örömeit, vágyait arról, amit e térségben naponta lát, átél, s neki esztétikai élményt nyújt. Helyi motívumok, a képeken megörökített mozgalmasság pillanatképei – melyek a műterem csendjében élednek újra – nekünk tárlatlátogatóknak egy-egy új világ hangulatát nyújtják. Ezek mögött fellelhető a kiérlelt gondolatok sora. Ezt segíti Kedves János gon­dos kidolgozással. Munkája közben egy-egy motívum, gondolat különböző szempontok alapján kel életre, s ezért van az, hogy több változatban is elénk kerül egy-egy városkép, egy-egy tájrészlet. Munkáin olyan bensőséges kapcsolatról, kapcsolatokról ad számot, mely kapcsolat csak ott és azok között alakulhat ki, jöhet létre, akik együtt és egy­más mellett élnek, vannak, együtt lélegzenek. Igy van ez akár a Város­ról, akár az azt meghatározó Folyóról vagy éppen az emberekről legyen is szó. Önmaga és mások számára – most éppen nekünk tárlatlátogatók­nak – érzi ennek fontosságát, s ezért fog ecsetet naponként kezébe. Amint mondja: a festő mindig alkotni kényszerül, mégha éppen az is lát­szik, hogy sétál vagy csak résztvesz valamilyen eseményen, rendezvé­nyen.

Göndör-varázs

A Város nyújtotta látványt, a benne élő embereket, az ünnepelt úgy fogadja el, amint az elmúlt hetven évben helyet foglalt, kapott az életében, ugyanakkor az állandó változás elől sem térhet és tér ki, hanem a kettőt ötvözve mutatja fel a jelennek és a jövőnek azt az él­ményt, mely belőle a földfesték, a színek, a vonalak vagy éppen a fol­tok képében kikívánkozik.

Palkonya

Kedves János valamennyi alkotásán a genius loci /a hely szelleme/ belső átélés melletti képi értelmezés és megjelenítés szerint van jelen és szól a nézőkhöz.

Ha jól belegondolunk, akkor azt kell mondanunk, hogy Kedves János tulajdonképpen nem mutat mást alkotásain a mi világunkról, csak azt, ami neki és nekünk tárlatlátogatóknak meghatározó mozzanat, hiszen történelemről, emberi sorsokról, a környezet változásairól és az emberek összetartozásáról szól. S ez a sok-sok apró-nagyobb mozzanat teszi teljessé képi világát és teszi teljessé a mi mindennapjainkat is. Azt is mondhatom, hogy Kedves János alkotói világa, az ő és a mi hovatartozásunkról szóló vallomás, mely lokálpatriotizmusra nevel és tanít a képzőművészet olykor-olykor bonyolultnak vélt vagy látszó eszközeivel, nyelvezetével.

Szenty

Szüret előtt

Ezeken a festményeken – melyek lenyűgözőek, melyek olajtechni­kával pasztell-finomságú már-már akvarell-hatást nyujtó alkotások – észrevétlenül kel életre a néha észrevétlen, közömbösnek tűnő környe­zet is.

Kedves János színvilága, képeinek harmóniája, belső egysége és feszültsége, akár figurális, akár nonfiguratív képein a mindennapok örömteli hangulatát idézi meg, melyek gondoktól terhelt vi­lágunkban is megnyugvást, kikapcsolódást és a szépre figyelés élmé­nyét nyújtja. Festményeinek, érzéseinek gondosan szerkesztett képi világa segít mindezekhez eljutni bennünket.

Tangó

(Elhagzott 2012. április l3-án Mohácson a Filmszínház kamaratermében.)

Megosztás

Tweet