Gebauer Ernő: Havihegyi vihar

Idefent a vihar hörög, sziszeg
s csattogva bukdácsol
a perlekedő fák ágain át.
Nincs más, csak a hegy,
csak a templom:
ordas felhők falják
a völgyet, a várost.

Már nem látni a délutánba
nyújtózkodó tornyokat,
a vén szobrokat
templomok ormán,
és a Király utca
álmodozó ablakait,
sem a tér felett feszülő kupolát.
Hol van már
a hadapródiskola
folyosó-rideg fegyelme,
Balokány klórszagú ölelése,
a kávéházi lapok unott hírei,
az indóház gőze és korma,
a bányák szénpora,
a piacok illata, mocska?
És a város zaja sincs meg,
a moraj, a mindentől megóvó:
A villamost hordozó sínpár sikolya, szitka,
lármája kopogó szekereknek,
a mámoros színház bíborszínű tapsa.
S a folyton örvénylő, mindig csacsogó,
mindig oltalmazó emberkulissza is
elveszett valahol már.

A város nincs többé,
csak a vihar veszekedős daca.
Lebbenő szoknyák
szaladnak még valahol,
kezek markolnak a hegybe,
s a templomnak lobogó falába.
A torony csúcsán
fényben ázik a kereszt,
s a menekülő lábak alatt
fű simul a földhöz.

*

Gebauer Ernő (1882-1962) Emlékkiállítása június 17-ig tekinthető meg a pécsi Dóm múzeumban (Káptalan u. 8.).

Megosztás

Tweet