Korabeli pécsi napilap tudósítása a tettyei ünnepről
És hogyan tudósított a korabeli sajtó (Pécsi Napló, 1905. június 24. 2-3 p.) a tettyei népünnepélyről?
Tettyei romok
„Két hét óta tout (egész) Pécs, a tettyei népünnepélyről beszélt. Az emberek lázas sietséggel nézték az eget, figyelve a felhők járását, számítgatva mennyi a lehetősége az esőnek, derűnek. És amint borult az ég, úgy borultak az arcok és amint kisütött a nap, úgy sugárzott az öröm. Ha pedig üdvözölték egymást, a rendes köszöntés helyett evvel emeletek kalapot:
– Föl a Tettyére!
Erre buzdította a közönséget az a japán lovag is, aki hatalmas plakátokkal végigszáguldott az utcákon, invitálta a közönséget.
Megszoktuk az ünnepeket minden évben. Megállapodott hírük van már ezen ünnepélyeknek. A varieté, A Múzeum, Paprika Jancsi, konfetti mind már rég ismeretesek, az a sok stb. stb. nem ingerel a misztikus rejtelmességével. Mégis csak úgy tolongott a város népe a szép tágas fennsíkra, mely mint egy nyüzsgő hangyaboly tűnt fel a messze távolból, honnét valóban rendkívül érdekes látványt nyújtott a hullámzó tömeg, mely fennsíkon tenyérnyi helyet üresen nem is hagyott és a nyár könnyed kedvélésével élvezte a természetet, a játsziságot. Évről-évre újabb látványosságokat nyújt a népünnepély, de nem is kívánhatunk csak is újat, mert annyit már nem is produkálhat az ötletesség és szellemesség tárháza. Nem is komoly humort (ehhez nagyon meleg van), valódi komikumot keresnek itt. Naiv dolgot, játékot, egy kis becsapást, természetességet keresnek a napi terhes, nehéz munka után a kirándulók a nyári mulatságon, és ezt tegnap a Tettyén teljes mértékben megtalálták.
Tehát „Fel a Tettyére” ez volt a jelszó és a szó fogott. Ezrekben tolongtak fent a látogatók, hamarosan megtöltötték az összes sátrakat, pavilonokat. A vendégek között volt Wlassics Gyula dr. városunk országgyűlési képviselője, kit Sipőcz Fábry Frida és Reéh György elnök kalauzoltak és mutatták be a világnak a Tettyére importált csodáikat. A képviselő tettyei szállása özv. Pintér Józsefné nyári lakában volt. Már a koradélután fölrándult a Tettyére, ahol mindent alaposan megtekintett, majd visszatért a városba, de a tűzijátékra Erreth János társaságában ismét a Tettyére kocsikázott.
Volt is fent látnivaló elég, minden ami szem szájnak kellemes és semmi ami a fülnek kellemetlen. Trombitazaj, sípolás csak mérsékelten hangzott, de annál szebb sétazenét szolgáltatott a katonazenekar, mely külön emelvényen fáradhatatlanul játszotta a népszerű egyvelegeket. A nagyfák előtti köröndön koradélutántól élénk sétakorzó kezdődött, hol repült a konfetti, mint az orosz-japán csatározás golyózápora, hogy a tettyei aktualitásokból vegyem hasonlataimat. Égő falvak, hörgő halottak, jajgató sebesültek helyett azonban tűzben égő szemek, konfetti nyeléstől ingerelt köhögő torkok és az ujjongó derültség jelezte a harc iszonyait. A földet hamarosan konfetti réteg borította és ezután már nagyobb nyomaték kedvéért a papíron kívül homok is érte a többé-kevésbé bájos arcokat, mert a nemzetgazdasági szent elveknek hódolva, a mezítlábas ifjúság gyorskezű pillanatfelvételeket eszközölt a homokkal kombinált földből.
Igen ügyes volt a Varieté, hol Sajó Géza, ami volt kedvelt komikusunk vidám monológjaival, Nagy Vilma a jeles komika ötletes kupléival mulatatta a szép számban besereglett látogatókat, kiknek szórakoztatását még több helyi műkedvelő is elősegítette. Ügyes, szép dolgokat produkált a kitelepült Lifka-féle bioskóp, mely mozgóképeivel az ünnepély egyik leglátványosabb pontját képezte. Rendkívül mulattató volt a ritkasági múzeum, mely ezen az egyetlen délutánon több látogatót számlált, mint a városi múzeum akár heteken át, igaz ott nem is láthatók Verescsagin képek sem, sem Mohamed ereklyék, míg ezek ott fent mind ki voltak téve a közélvezet prédájául. Nagyon jól sikerült a tombolajáték is, a tömérdek tárgynak akadt a nagyszámú jegyvásárlók között elég gazdája. Amíg a földön mindez lefolyt, a levegőben ballonok úszkáltak és égtek el a beléjük helyezett lángparázstól tüzet fogva.
Szóval nem honolt unalom a tegnapi nyári ünnepélyen egyetlen pillanatra sem, ez pedig a legszebb bizonyítéka a nagy sikernek.
Mikor pedig este lett, nem tért senki nyugalomra, hanem felhangzott a Pécsi Dalárda szép éneke, mely Haksch Lajos ügyes vezetésével nyújtott kifogástalan műélvezetet.
És végre „veni ad fortissimum”, vagyis szabad fordításban, köszönet a legderekabb férfiúnak, aki nem is lehetett más, mint a mi szeretve tisztelt Reéh Gyurink.
Tettyei hangulat
Elaludtak a reflektorok és midőn teljes lett a sötétség (ne tessék semmi rosszra gondolni) megindultak a tűzforgók és felcsillámlottak a pirotechnika összes vívmányai. Röpködtek a tűzijátékok csillagai, hányták a sugárkévéket, szóval az egész tűzijáték tündéri volt. Azaz, hogy őszinte legyek, nekem csak úgy mondták, mert én hátat fordítva a tűznek és játéknak, inkább a földi csillagokat szemléltem, ha oly tűzessek voltak a tűzijátékéi is, mint ezek, hát akkor elhiszem, ahogy mondják. Ezt pedig meg fogja nekem bocsátani, még Ő is, a Tettye mindenható ura, inkább nem bánom, elismerem, soha szebb muzsikát nem hallottam, mint aminőt az ő álarcának forgó kereplője (mármint Gyuri bácsi recsegő tölcséres gramafonja) az akusztikai szabályok megfoghatatlan komplikálásával engedélyezett.
Fel a Tettyére! A népünnepély anyagi eredménye mely ma még ismeretlen, bizonyára meg fog felelni az ahhoz fűzött várakozásoknak.
Nem hiába nyargalták tehát be felpáncélozott daliák, barna paripákon a várost, a kezükben lengetett zászló irányában indult mindent fegyvert fogható és nem fogható férfi, nő és gyermek. Nagyon siettek valamennyien.
A népünnepély kezdetén még egy epizód kötötte le a közönség érdeklődését. Az új tettyei utat avatta föl ezúttal a Tettyére tartó közönség, és hogy a Mecsek Egyesület ezen alkotásának ünnepélyes legyen a megnyitója, pontosan 3 órakor épen odaérkező Komposcht Ninon, Főrster Márta és Dollin Mici, városunk három szépének az ünnepély rendezője, Reéh György néhány üdvözlő szó kapcsán virágbokrétákat nyújtott át. A tarackok dörögtek, a katonabanda rázendített a Rákóczy indulóra és így vonult föl a szép szerpentin úton a pécsi új nemzedék az évezredes fennsíkra, annyi szép emlék örökifjú színterére.”
Hozzászólások