A pécsi labdarúgás a Tettyéről indult el…
Sajnos napjainkban nem sok örömünk telik a magyar labdarúgásban, nem jutottunk el az Európa Bajnokságra, és a pécsi csapat sem jeleskedik mostanság.
A magyar labdarúgás 1898. májusában indult el diadalútjára a fővárosból. Ez a nagyszerű játék nem maradt hatástalan az akkori pécsi fiatalokra sem.
A Pécsi Napló 1898. május 8.-i számában olvashatjuk az alábbi kis hírt:
Ahogy elkezdődött... (illusztráció)
„Nagy érdeklődést tanúsítanak a Club tagjai (Pécsi Atlétikai Club) a Foot-Ball játék iránt, mely testedző és rendkívül izgató angol labdajátékot a Club is meghonosítja. A napokban Berlinből érkeznek meg a játékhoz szükséges labdák és szerek s akkor hetenként többször fognak a Club tagjai a Tettyén összejönni.”
A bemutató mérkőzésre 1898. májusában a jó öreg Tettyén került sor.
A Pécsi Atlétikai Club gárdájának első ellenfele a másik helyi csapat, a Pécsi Bicycle Club volt.
Már több izgalomra adott okot az első igazi ellenféllel történő összecsapás:
A nagy várakozással beharangozott találkozóról a Pécsi Napló 1900. május 7.- i számában olvashatunk részletes beszámolót:
„Idegen pályáról” érkező ellenféllel, először 1900. május 7-én, vasárnap fél négykor mérkőzött meg a pécsi csapat.
A Magyar Atlétikai Club” (M.A.C.) football csapata mérkőzött össze a P.A.C. csapatával.
A két csapat az alábbi felállításban lépett a pályára:
M.A.C. – Kirchknopf, Réthy, Gerber, Purt, Jaeger, Nuber, Schick, Kayser, Wein, Stankovits, Sebő.
P.A.C. – Hainesz, Zsabrovszky, Poszek, Jacoby, Schwarz, Visnya, Móder, Hechtl, Lauber, Pozsonyi, Bőhm és a tartalék Gebauer.”
„A kerékpár sport rövid idő alatt óriásit hanyatlott nálunk, a legelső helyen állt Budapest után, ma már alig, hogy épp szó esik a pécsiekről. Rövid lélegzetű volt nálunk a pneumatik élete, alig gondozzák, hagyják veszni. Míg a kétkerekű gép gumija az állhatatos nyugalomban pattanva szárad és repedezik az alatt egy új sport kezdett mindinkább népszerűségre szert tenni a fővárosban, amely elkerült hozzánk is. És itt megkedvelték, megszerették. Egyszerű, világos, tiszta játék, izgalmas, néha kissé veszedelmes is, de azért szép és mindig érdekes.
A footballt a „Pécsi Atlétikai Club” felkarolta és szenvedéllyel űzi már. Nem nevelt még a club neves labdarúgókat, hisz alig másfél éve, hogy nálunk ezt a sportot űzik, de lesz idő, mikor a pécsi footballisták ott fognak állni a legelsők sorában. A tegnapi nagy mérkőzés ezt sejteti velünk. Ez volt az első verseny és elég szépen kerültek ki belőle a pécsiek.
A kedvező napsugaras idő óriási előkelő közönséget vonzott a Tettyére és mindvégig nagy érdeklődéssel kísérték a szép versenyt. A közönség zöme a pálya jobb oldalán helyezkedett el, a nagyvendéglő előtt. A „Magyar Atlétikai Club” (M.A.C.) football csapata mérkőzött össze a P.A.C. csapatával.
A mérkőzésnél a pécsi csapat általános meglepetésre egyenrangúnak bizonyult a budapestivel. Bizonnyal büszkesége ez a „P.A.C.–nak, minden igazi sport férfiúnak, de bár mekkora örömmel tölt is el bennünket, hogy a mieink várakozáson felül állták meg helyüket, ha elfogulatlanul akarunk ítélni, úgy konstatálnunk kell azt is, hogy a M.A.C. csapatából az öt legjobb erő hiányzott, s így őket gyakorlatlanabb játékosokkal kellett pótolniuk. Ezúttal természetesen csapatuk rendkívül gyöngült, mivel így a jó játéknak éppen legfontosabb tényezője az összjáték nem állhatott azon a magas nívón, melyet a M.A.C. teljes csapata mindenkor felmutatott. Atlétáink köszönettel tartoznak M.A.C.–nak, hogy nem mondotta le a mérkőzést a csapatja játékára oly súlyosan hátrányos akadályok dacára sem, hanem lejött hozzánk, fényesen dokumentálva ezzel azt, hogy önzetlenül szolgálja a magyar sport ügyét, hogy híven követi azt a zászlót, melyre felesküdött, s a melyen a magyar sport terjesztésének, fejlesztésének, naggyá tételének magasztos igéi mutatják azt az utat, melyen mindenkinek haladnia kell, ki a magyar sport ügyét önzetlenül szívén viseli.
A „Pécsi Atlétikai Club” csapata rendkívül erősödött azon játékosok részvétele által, akik Budapestről jöttek le, hogy a klubjukért sorompóba álljanak. Ők képezték a csapat gerincét, melyhez a többi játékosok alkalmazkodtak, s ennek tulajdonítható az a szép reményekre jogosító körülmény, hogy a csapat már az első mérkőzésnél szép összjátékot tudott felmutatni. A játék reális lefolyását hátrányosan befolyásolta a pályának rossz állapota, melyet a szombati felhőszakadás erősen megrongált. A szép számban megjelent előkelő közönség figyelmét teljesen lekötötte a rendkívül élénk, változatos játék, a gólok alkalmával és a játék egyes érdekesebb fázisainál hangosan megnyilvánuló tetszés pedig eklatáns jele volt annak, hogy pécsi közönségünk is egy csapásra lelkes hívévé szegődött az új sportnak. A mérkőzés eredménye egy gól – egy góllal szemben (mai nyelven 1:1, azaz döntetlen). Az elsőt a mieink nyerték meg és ez volt a nehezebb. A pécsi csapatban furfangos, ötletes és amellett mégis nyugodt, biztos szép játékával Pozsonyi (Pauk) Vilmos tűnt ki legjobban, hasonló erő volt Zsabokrszky, aki bámulatos biztossággal várta be mindenkor a labdát. Mellettük Moder, Poszek, Gebauer és Heinesz jeleskedtek.”
A vezetést Pozsonyi révén a pécsiek szerezték meg, amelyet a fővárosiak 11-es rúgással egyenlítettek.
„Az izgalmas játék gyakran bővelkedett kacagtató jelenetekkel is és az óriási labda nem egyszer ijesztette meg a közönséget, ahogy nagy erővel repült feléje. Kevésen múlott, hogy a pécsiek a második gólt is meg nem csinálták.”
És láss csodát, a mérkőzés nem verekedéssel végződött, hanem a Nemzeti Casinóban, ahol az „ellenfelek” barátságos vacsora mellett beszélték meg a mérkőzés egy-egy izgalmasabb jelenetét.
Hozzászólások