Lőrincz Gergely festményei Mohácson
Önarckép
A bukovinai táj, múlt és hajdan volt népélet krónikásaként mutatkozik be Lőrincz Gergely. Istensegítsen született egyszerű parasztcsalád gyermekeként. 1941-ben, kilenc évesen került családjával együtt Magyarországra. Alapfokú tanulmányait itt kezdte meg, jó esze és rajzkészsége korán megmutatkozott, mégis kétkezi dolgozó lett. Kisgyerek kora óta szívesen rajzol, fest. Autodidakta módon 25 éves kora óta foglalkozik komolyabban festészettel. Galériákat látogatva mélyítette el képzőművészeti ismereteit. A bajai Rudnay Körben B. Mikli Ferenc festőművész irányításával gyarapította szakmai és szellemi tudását. Szorgalmas résztvevője a térségben működő alkotó táboroknak is.
Szamaras ember
A kiállítás képei a bukovinai múltat, népéletet hozzák közel Lőrincz Gergely emlékezetén, élményein átszűrve. Festményein emléket állít egy letűnt világnak, annak a paraszti életnek, melynek talán egyik utolsó hajtása, egy nagy fatörzsnek gyönge ága. Abból az örökségből merít erőt és táplálkozik, mely a szülőföldön évszázadok alatt vált embert, népet formáló erővé. A dolgos hétköznapok (Szántás, Guzsalyos, Kaszaverő, Aratás, Varrónő), ellesett pillanatok (Kíváncsiság, Székely lányok az oltár előtt), karakterisztikus emberek (Nagyapó mesél, Szusszanjunk meg, Szamaras ember, Ketten esznek), ünnepek (Karácsonyi éneklők, Betlehemes játék), vagy egy csendes konyha belső hangulata (Szakajtós csendélet) elevenednek meg a kiállítás képein. Ezek a festmények nemcsak alkotójuk tehetségéről, nemcsak a körülmények és a világ változó voltáról tanúskodnak, hanem vállalása annak az elkötelezettségnek, mely az ősöktől kapott örökség, múlt felmutatására, megörökítésére, emlékének megőrzésére kötelezi a lelke mélyén.
Ketten esznek
A képeken árad az erő (Önarckép), ugyanakkor árad a légiesség is, a gólyák úsznak a levegőben (Újra itthon).
Szakajtós csendélet
Motívumai, színvilága oda köti ahhoz a tájhoz, ahonnan elindult. Képein a rózsaszín mellett a kékeslilák dominálnak, azonban a színskála valamennyi színe életre kel, s így hozza közel azt a világot, melynek színei annyira másként élnek, mint a mi alföldi világunkéi.
A bukovinai múlt realista ábrázolásban jelenik meg. Formái szépen íveltek, lágyak, hullámzóak, s azt érzi a tárlatlátogató, hogy ebben a világban lehet mozogni, lehetett benne élni, még akkor is, ha tudja, hogy mennyi nehézséget, megpróbáltatást, lemondást jelentett az ottani élet.
Lőrincz Gergely kiállított festményein az alkotói alázat mellett a szépség iránti vágy, az ősök, a múlt tisztelete követhető nyomon. Alkotásai szívbe és lélekbe kérnek bebocsátást, hogy általuk gazdagodjunk emberségben, erősödjünk hitben és abban a tudatban, hogy az ősök nyújtotta múlt a jövőt munkálja.
Hozzászólások