Szilágyi György: Ujjé, a ligetben…
Egy igazi vurstli (illusztráció)
Mi az oka: közöny, vagy a múló évek
miatt a vállamra nehezedő súly-é?
Nem tudom, csak azt, hogy ma már a ligetben
Elvétve sem akad a számomra „ujjé”.
Gyermekkorom kedves emlékeként őrzöm, immár idős napjaimban, azoknak a nyaraknak az emlékét, amikor a nagymama testvére, Irma néni, néhány napra felvitt magával a fővárosba.
A kalandos lelkű nagynénivel hosszú és érdekes utakat csatangoltunk be a pesti „dzsungelben”. De az ígéret földjének mindenkor a városliget, a vurstli számított. A színes forgatagban, a boldog semmittevés örömében elmerülve szinte észrevétlenül múlott el a nap.
Hogyne örültem volna meg, amikor a Helytörténet régi újságai között lapozva ráakadtam a Pécsi Napló 1912. június 2-i számában „A pécsi vurstli” című érdekes cikkre.
Hogy mulat a nép?
„Ne tessék a pesti városliget vasárnapi lármájára, vagy a bécsi Práter sokszínű, kavargó, csinnadrattás vurstlijára gondolni. Ilyen értelemben pécsi vurstli nincs. Ellenben egy poros, és most még elhanyagolt liget terpeszkedik túl a budaivárosi temetőn s egy posványos tó onnét sugározza szét a speciális balokányi illatot. Pedig ez a hely egyenesen predesztinálva volna olcsó s amellett érdekes látnivalók tanyájára, ahol az emberek szórakozás-szomja, a meleg nyári vasárnapokon kielégítést találna. A pesti liget miniatűrjét szeretnénk ott látni, ahogy ezt e lap hasábjain már több alkalommal is hangoztattuk. Reméljük is, hogy a villamos megépülésével, amikor a várostól való távolsága is elenyészik, a pécsi városligetre is mozgalmasabb, szebb napok következnek.
E kérdés megoldása úgyis aktuális már, mivel a két pécsi sétatér kopársága és kényelmetlensége mindjobban szembetűnő. Egy gondozott, üde park az, aminek hiányát jóformán mindenki érzi ebben a városban, ahogy a napsugaras napok beköszöntenek. E célra pedig a most gondozatlan Fekete liget volna a legalkalmasabb, mert az új főiskola, a közintézmények egész sora oda, a közelébe kerül s ennek az új városrésznek mintegy levegő-oázisa volna a rendezett park, melybe idővel a temető területe is belekapcsolódnék. Ennek mielőbbi befásítását már szorgalmazta is a Mecsek Egyesület parkosztálya.
Nyári hétköznapokon, most tényleg nagyon elhagyatott ez a sivár hely. Eltekintve az uszodába járóktól, pusztán a világ szeme elől elbújni akaró szerelmesek keresik föl. Mert ott ritkán akad, aki megzavarná őket. Vasárnap délután azonban mégis megélénkül egy kissé a balokányi tó környéke. Az úgynevezett vurstli egy része itt zajlik le. A hínártól és békanyáltól zöld tavon szaporán hallatszanak az evezőcsapások. A tóparti kocsmában kintorna nyekereg és a közeli hajóhinta körül is összeverődik a nép, a fegyveres erő, Katik és a Marik.
A pécsi vurstli
A tulajdonképpeni vurstli nem itt van. Az szinte máról holnapra ott nőtt ki az Irányi Dániel tér északi részén, a poros sivatagból. Az első meleg, napos vasárnap ott sorakoznak a mutatványosbódék. Senki sem tudja honnan jöttek, miből éltek a téli hideg idején. Ezek egzisztenciális komédiások, a faluzó, a régi fajtából. Az első percekben az ember fölháborodik, minő apró csalásokkal tengetik az életüket, a másodikban azonban már sajnálkozunk a szegényes, kis szélhámos-nyomorúságukon.
Ahogy az első cirkusz, a „kontinentális”, a „csakis elsőrangú attrakciók”-kal excelláló, felüti itt ponyvasátorát, s a mozi is kihurcolkodik a Vigadóból (csak egy kis kiegészítés nem a Vigadói Uránia Bioskóp moziról van szó, hanem a Winkler féle vándor moziról) szellősebb hajlékba, teljes erővel és készültséggel indul meg a pécsi vurstli szezonja.
Ma egy hete jártam künn, a langyos és kissé szeles vasárnap délutánon s már kibontakozott a megszokott tarka összevisszaság. Ez pedig azt jelenti, hogy közeleg a nyár, a kánikula forrósága üzenget, ha az esős-szeles időjárás ezt egy ideig cáfolni is akarná. Ránk köszöntött a június, jő a kalendáriumi nyár visszavonhatatlanul s a vasárnap délutánok színes gruppjai összeverődnek az Irányi Dániel téren.
A kocsma fehérre meszelt homlokzatán, frissfestésű nagy fekete betűk pompáznak: Minden vasár- és ünnepnap 1 korsó sör 20 fillér.
Vasár- és ünnepnap, csak ezt kiabálja a fölírás. Ez már a vurstlinak szól, valamiképp a friss mázolás is.
Az automata zongorák és verklik hanghullámaiba, a hajóhintán ülők sikoltozása a mozigép berregése s a kikiáltók rikácsolása örvénylik. A publikum: huszárság, gyalogosok, a vasárnapi kimenőjüket élvező kis cselédlányok, a civil elem pedig az iparos és kereskedősegédek közül való.
A mozi előtt esetleg az úgynevezett jobb szocializálással is találkozhatni. Itt Józsi, a nagy népszerűségnek örvendő Mozis Józsi gondoskodik az egybesereglettek szórakoztatásáról. A fején liliputi cilinder, ez már magában is elég ok az állandó derültségre. Ehhez járulnak még az arcjátékával rikítóan aláhúzott mókái, amik sohasem tévesztik el a hatást. Van egy speciális elnevezése: Ez a házmester-páholy, mely a vitéz urak és hölgyek rendelkezésére áll.
Egyik specialitása az Irányi Dániel téri vurstlinak a mozgó-rulette. Egy ember nyakába akasztva valami táblafélét hordoz. A táblán apró golyók befogadására számozott lyukak vannak. Ha a feldobott golyó a számozott lyukak egyikébe esik, akkor a roulette-tulajdonos, mely jelen esetben a „bankár” szerepét tölti be, fizet. Ellenesetben a tét, – mely mindössze 6 fillér – elveszett. Ezen a játékon legalább nem lehet nagy summákat veszíteni. A mozgó rulette körül is szép számmal szórakoznak. A körhintán, vagy népszerűbb nevén, a „ringlispilen” is tart a mulatság. A lovakon és kocsikon elhelyezkedő hölgyek minden fordulónál lekacérkodnak szívük választottjára, biztató, indiszkrét mosolygással.
Az egyik sátor fölött egy ősi axioma ékeskedik: Ügyesnek áll a világ. Itt sokan tolonganak. Benn a sátor mélyén sok csillogó holmi, amit a boldog nyerő vihet haza, ha egy kis kör alakú bádogdarabot pontosan az ugyanolyan nagyságú, felrajzolt helyre dob. Hasonlóképpen „az ügyesnek áll a világ” egy másik sátornál is, ahol a merőlegesen felszurkált zsebkések fejére kell vaskarikát dobni. Itt Hopla, hop! fölírás csábítja a kötélnek állókat.”
Hozzászólások