Nem jön vissza
A sötét kéz az égből érkezett
Vaktában szúrt, senkit sem kérdezett
S a kihúzott penge helyén
Vérben tocsog most a remény
Mert aki elment
Nem jön már vissza
És aki felkelt
Mindaddig issza
A fényes kehelyből
Megváltónk szent nedvét
Míg végül visszadől
Elveszítve kedvét…
A holló lehelete
Jéghideg lehelet nyakamon
Ő a Halálnak fekete szolgája
Várta már legtisztább magányom
Itt az idő a végső utazásra
Romlott Tél suttog az agyamban
Bőröm jeges tűktől vérzik
Idegen zihál a homályban
Figyel engem – szeme bénít
Hollóm íme megérkezett
A Végzet sötét szárnya
Itt lobog a fejem felett
A gyász fekete fátyla…
… s hiába vágyaknak lángja
Alvadóban a vér, lelassult
Kapaszkodom egy halvány árnyba
Mely’ erősebb, mint bármilyen múlt
Fehér csillagok ragyognak az éj egén
Búcsúkönnyek gördülnek a lét peremén
Most még egyszer megcsókolom képed
De nem mondhatom: „Újra látlak téged”
Hozzászólások