Ez évben augusztus 14-én és 15-én néhány órára betekintést nyerhettem a Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztiválba.
Kaptam egy mosolyt a zenei igazgató Kokas Katalintól amikor megkértem, hogy dedikálja a tavaly készült közös fotónkat és megkérdezte, hogy tegnap is voltam-e itt a koncerten. Ez augusztus 15-én történt. Exkluzív interjút adott részemre Kelemen Barnabás Kossuth-díjas zongoraművész, aki többször fellép a fesztiválon és mellesleg Kokas Katalin férje. Hallgattam-láttam két koncertet a Szivárvány Zeneházban. Megtekintettem a Kortárs festők kiállítását és Juan Gyenes híres fotóművész képeit. Részt vettem egy sajtótájékoztatón.
Kelemen Barnabás (b) és Szarvas István (j) Fotó: Lantai József
Most nézzük a részleteket, ahogy Kelemen Barnabás részemre adott interjúban hangsúlyozta a benyomásokat!
A program, ahogy Tokodi Ilona művésznő elmondta, a kitűnő akusztikai adottságokkal rendelkező Szivárvány Kultúrpalotában 19 órakor kezdődött Szita Károly a várospolgármestere köszöntőjével, majd Bolyki György fesztiváligazgató általa írt verssel köszöntötte a nagyérdemű közönséget.
A fesztivál különlegessége, hogy az eddigi hagyományokat követve a színpadon, ahol a művészek szerepelnek, is ültek székeken a nézők, sőt két gyerek a földön ült. A szereplő színészek fellépésük előtt és után is itt foglaltak helyet, kényelmetlenebb székeken, mint mi nézők.
A program már a kezdetkor felcserélődött, de ennek gyakoriságára a fesztiváligazgató már köszöntőjében utalást tett..
Először Csajkovszkij Esz-moll vonósnégyes op. 30 hangzott el a Kelemen Kvartett (Homoki Gábor, Kokas Dóra, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás) tolmácsolásában. A nagyszabású alkotást 1876-ban Párizsban kezdte el komponálni a szerző. Lassú bevezetéssel, fájdalmas lemondó fátyolos-szenvedélyes hangon indul a mű, majd tulajdonképpen a főtémát halljuk, szaggatott, meg-megakadó dallammal, szinkópált kísérettel. A továbbiakban sem napsütéses, inkább drámai zenét hallunk a hosszú és gazdag bevezető tételben. A második tétel táncos scherzó, a lassú tétel pedig fájdalmas Andante funebre. A zárótételben orosz dallamokat dolgoz fel a szerző, szimfonikus stílusban.
Szünet után Ravel La Valse két zongorára írt műve hangzott el Shai Wosner és José Gallardo tolmácsolásában. Ezután Tokody Ilona adta elő Massenet Elégia Durve tes Yeux Blues művét Anna Laakso kíséretével. A következő fellépő Kocsis Zoltán volt, aki Schubert: A-dúr zongoraszonáta D664 művet játszotta. A program zárásaként Debussy A lenhajú lány és Ravel: Darab Habanera formában hangzott el José Gallardo és Ivry Gitlis prezentálásában. Az 1922. augusztus 22-én született örökifjú művész megmutatta, hogy nemcsak a hegedülés terén van otthon, hanem a humorban is. Az életvidám és kópé Ivry Gitlis gondoskodott róla, hogy se őt, se az interpretációját ne feledjük soha. Még nem ő volt soron, de már átbandukolt hangszerével a színpadon – azt játszva, nem tudja, merre jár –, majd amikor ő következett egy burleszkszerű érkezés után egy finom székrugdosással berendelte a szemüvegét, mint aki nem látna el a kottáig anélkül. Ezután a szemüvegét nem tette fel és a kottába se nézett. Debussyt, lezseren, mesterien hanyag eleganciával játszotta, mintha dzsesszmuzsikus lenne. Minden produkciót háromszor tapsolt vissza a hálás közönség.
A koncert után sajtótájékoztató következett, ahol Szita Károly hangsúlyozta, hogy középszerű fesztiválnak nem híve és ez mindenképpen több annál. Bolyki György fesztiváligazgató elmondta, hogy „A Kaposfest közönsége a minőségi turizmus csúcsát képviselő réteg és legtöbbjük az egész fesztivál idején Kaposvárra költözik. Feladatunknak érezzük, hogy a zene mellett egyéb művészeti ágakban is hasznos és magas színvonalú produkciókat nyújtsunk nekik.”
Tokody Ilona hangsúlyozta: óriási öröm számára a meghívás, hogy ebben a csodálatos akusztikájú Szivárvány Kultúrpalotában felléphet. Kelemen Barnabás, aki a művészeti igazgatót, feleségét helyettesítette, aki próbált, elmondta, hogy nemcsak a 2013-as hanem 2014-es fesztivál programokon is dolgoznak már. Lesznek jövőre is olyan darabok, amelyek korábbi fesztiválon szerepeltek, most is vannak így Vivaldi A négy évszak és Schubert Pisztrángötös D667 amelyek korábban már elhangzottak más prezentálásban.
A következőket kérdeztük:
Ha egy tehetséges zenész szeretne a fesztiválon fellépni, van erre lehetősége?
A korábbi fesztiválokon részletes műleírásokat kaptunk. Lehetne ezt a hagyományt folytatni?
Gondolkozott-e Szíta Károly polgármester, hogy a sikeres fesztiválokért díszpolgárrá avassa Kokas Katalint?
Kelemen Barnabás elmondta, hogy járják a világot és az országot. Ha tehetséges zenészre lelnek, meghívják. Jelentkezni nem lehet.
Bolyki György a következőt válaszolta. Egy színes katalógust adtak ki, mely tartalmazza a műsorismertetéseket. Ez sokkal szebb, mint a korábbi ismertetés volt. (Nem a szépség a fontos, hanem a tartalom, ebben kevesebb az információ mint korábban. – a szerk.)
Szita Károly válasza „Gondolkodunk” volt.
A sajtótájékozató után megtekintettem a Kortársak című tárlat 21 alkotását, amelyből 10 meghívott nagynevű festő munkáiból és 11 pedig nyilvános pályázaton bekerülő alkotásokból állt. Ezután utam az Agora házba vezetett, ahol száz évvel ezelőtt, 1912 október 21-én született Gyenes János, a később Madridban letelepedett és Juan Gyenes néven világhírű fotóművész. Az ő képeiben gyönyörködtem: Kodály és Bartók, Szigeti József, Charlie Chaplin, Zilahy Lajos, Bajor Gizi, Gábor Zsazsa, Salvador Dali, Zita hercegnő, Ingrid Bergman Gina Lollobrigida.
Hozzászólások