Kávéházas mozi (1906)
Vigadó az 1910-es években
„A kávéház a polgári társadalom érdekes intézménye. A múlt században kereskedők, üzletemberek, művészek, független értelmiségiek, hivatalnokok gyülekező helyévé vált. A kávéházban lehetett ugyan étkezni, de mégsem ez volt a fő. Hanem az együttlét, az üzleti megbeszélések, a politizálgatások, az eszmék különös kicserélése. Hogy a tulajdonos minél több vendég látogatását biztosítsa, gondoskodott az eszmecserék elevenebbé tételéről, a művészek érdeklődésének ébrentartásáról, lapokat járatott.”
„Voltak kávéházak, melyek irodalmi műsorokat, szavaló-és dalesteket, apróbb kabaré jellegű műsorokat szerveztek. Ezekért sem kellett külön fizetni, akár az újságért, a fogyasztásba számított mindez. A kávés tehát gondoskodott közönsége igényeinek kielégítéséről.
Nem csoda hát, ha a kinematográfus (azaz a „mozis”) is megtalálta a maga útját a kávéházba.”
(Nemeskürty István: A magyar film története, Gondolat Kiadó Budapest 1963. 19. p.)
Néhány pécsi kávéház is forgalomnövelő fantáziát látott a mozgóképes vetítések műsorra tűzésében. Így a Pécsi Napló c. helyi napilap, 1906. augusztus 25-i számában, a Hungária Kávéház hirdette a bioscopos előadást.
Általában, ilyen alkalmakkor a kávéház közepéről engedtek le egy vetítő vásznat. Az áttetsző anyag lehetővé tette, hogy a közönség anélkül, hogy kényelmes helyét megváltoztatta volna, látta a műsort.
Uránia-bioscop a Vigadóban (1907)
Pécs első állandó mozija
„Működött akkoriban Magyarországon egy tudományos ismeretterjesztő társulat, az Uránia. Németországban alakult meg ez a szervezet. Színházakat tartott fenn, s ezekben vetítettképes előadások folytak tudományos expedíciókról, távoli országokról és világrészekről, irodalomról, zenéről és színművészetről.”
(Nemeskürty István: A magyar film története, Gondolat Kiadó Budapest 1963. 22. p.)
Az Uránia-bioscop – Pécs város első állandó mozija – a Színház téri Vigadóban talált otthonra, amelyet Lechner Károly Széchenyi téri könyvkereskedő jótékony erkölcsi – talán anyagi – támogatása mellett Winkler József (vándor mozitulajdonos) és Tichy Aladár (asztalos) hoztak létre.
„1907. koratavaszán Lechner Károly könyv- és papírkereskedő, a Vigadó (Színház tér 1 sz.) bérlője 1907. márciusában a városi rendőrkapitányság engedélyét kéri arra, hogy a Kávéház (Otthon Kávéház) nagytermében bioskop előadásokat rendezhessen, 80 fillér legmagasabb belépődíj mellett.”
(Lippenszky István: Pécs mozitörténete, 1983. Baranya megyei Moziüzemi V. kiadása. 15 p.)
A helyi „mozi lobby” úgy látszik, mégis csak megfelelő erőket és indokokat tudott felhozni a pécsi állandó mozi mellett, mivel Lechner Károly 1907. év szeptemberében megkapta az ideiglenes játszási engedélyt.
Aztán régi szép pécsi szokás szerint megszólalt a konzervatív intrika is:
„Nem lesz mozi. A legtöbb várost elárasztotta Budapest után a mozi láz. A fővárosban minden utcasarkon csilingelt kinematográf míg a főkapitány útját nem állotta ennek a túlterjeszkedésnek, a vidéken is több helyen csábítja a mozgókép olcsó mulatságra a közönséget. Pécs eddig érintetlen talaj volt. A nyáron a kiállítás egész tartama alatt működött mozgóképszínház, de téli szezonban nem volt nálunk eddig kinematográf, sőt még engedélyt sem kért senki. Az idén azonban nálunk is kitört a mozi-láz, már t.i. nem a közönségnél, hanem a vállalkozóknál és egyszerre nem kevesebb mint hat kérvény érkezett városunk rendőrkapitányához, melyben állandó kinematográf színházra kértek engedélyt. A színügyi bizottság rögtön ülést tartott és a színház érdekeire való tekintettel tiltakozott, hogy a színházzal szemben ilyen vetélytárs léphessen föl, mikor a közönség a mozgalmas nyár után úgy is annyira kimerült, hogy a színházat is csak igen gyéren látogatja. Oberhammer Antal helyettes főkapitány beható megfontolás tárgyává tette az ügyet és végül maga is éppen a színészet nagyobb érdekeire való tekintettel a színügyi bizottság álláspontjára helyezkedve, az összes kérvényeket ezen alkalommal elutasította. Egyik része a kérelmeknek nem volt teljesíthető már azért sem, mivel vagy nem jelentették be egyáltalában a helyiséget, vagy nem olyant, amely elfogadható lenne, mivel kinematográfot csakis tűzbiztonsági szempontból teljesen megfelelő helyiségben lehet berendezni. A liberális álláspont kétség kívül az, hogy hatóságilag ne stimulálják (ösztönözzék) az egyik intézményt a másik rovására, jelen esetben azonban csak helyeselhetjük a rendőrkapitány döntését. A téli színházi szezonhoz a város reputációja van kötve és azt a város hivatalos hatóságainak respektálni kell. Virágvasárnap után mi tekintet sem köt többé, akkor tehát szabad tér lesz arra nézve, hogy a mozgófényképes előadásokat lehessen bemutatni. A közönség ezt akkor is szívesen fogja venni.”
(Pécsi Napló, 1907. december 21.)
Pécsi Napló, 1908. 01. 12.
A pécsi mozi mindezek ellenére megkezdte a széles érdeklődő tömegeket megmozgató, hódító útját:
Áttekintve a korabeli pécsi napilapok hirdetéseit, nyugodtan állíthatjuk, hogy a pécsi Uránia-bioscopban levetített filmek színvonalasok és népszerűek voltak. Nagyon sokszor tudományos témákkal foglalkoztak.
Bizonyítja a megállapítást, hogy a bioscopot, a pécsi Mecsek Egyesület is erkölcsi támogatásban részesítette – igaz nem önzetlenül – mivel a mozi-vállalkozás (a támogatásért) előadásainak bevételéből 20% -ot engedett át az Egyesületnek.
Hozzászólások