Fejezetek a pécsi mozik történetéből (folytatás)
Az Apolló Projektograph színház bemutatása
Pécsi Napló 1912. december 12.
„Néhány nap multával, már szombaton este a Király utcán át haladva a Kazinczy utca bejáratánál tündéri fény fogja estére kelve megállítani a sétáló közönséget, melyet pazarul ezen fölirat „Apolló” önt ki magából. A Perczel utcában épült ezen népszerűen mozinak elnevezett új színház, mely a maga teljességében az ideális művészeteket van hivatva szolgálni és olyan művészeti épülettel gyarapította Pécs városát, melyre városunk büszke lehet és melynek magyar földön, ezt túlzás nélkül mondhatjuk, nincsen párja. Akadnak a mienkénél nagyobb méretű, szépen kigondolt és kiképzett mozgóképszínházak, de ahol a jó ízlés a célszerűséggel és művészettel oly harmonikusan egyesül, mint a pécsi projektograph színházban, nem akad még az országban. Új színházunk Spiegel Szigfrid és Englert fővárosi építészek tervei (építészkivitelező: Károlyi Emil pécsi vállalkozó) és a pécsi projektograph r.t. igazgatóságának útmutatása szerint épült, melynek megbízásából Justus Mihály mérnök gondoskodott az építkezés kiviteléről, és ha valamivel később adható át is az épület rendeltetésének, semmint azt tervezték, most az építkezés sikere és a fokozott várakozás fogja a részvényeseket, akik mintegy 200.000 koronát invesztáltak ezen építkezésbe, kárpótolni a mintegy két hónapos késedelemért. Részben foglalkoztunk már magával az épülettel, annak művészi kiváló voltát erre hívatott toll fogja méltatni, megérdemelt elismeréssel adózva az oldalfalakat freskó képekkel ellátó Gebauer Ernő munkájának és ezen soraink célja csakis az, hogy hírül adjuk az épületnek ma megtörtént hivatalos bemutatását a helyi sajtó képviselőinek és néhány meghívott vendégnek és annak megállapítása, hogy valamennyire a legnagyobb mérvű meglepetésként hatottak a látottak. Az 510 nézőhellyel ellátott projektograph nézőterén minden látogató részére a lehető legkényelmesebb hely jut és amikor pihen a vetítő gép, a villanyos fényárban úszó nézőtér szemlélete is már gyönyörűséget szerez a mozgó színház látogatóinak, mivel a legszebb színházaknál is nagyobb takarékossággal gondoskodtak a nézőtér berendezéséről, mint itt. És amilyen a téli mozi, éppen olyan szép lesz annak nyári helyisége, melyről megemlékezni különben korai lenne. Hét bejárat és hét kijárat áll a közönség rendelkezésére, és aki a bejáratnál helyezi el ruháit a ruhatárban, azokat már a kijáratnál találja meg. Az abszolút biztonság érzete fogja itt el az embert, akár a földszinten, akár a rendelkezésre álló 16 nyitott és zárt páholyokban, vagy erkélyen ül. Mindjárt próbavetítés is történt, mely a vetítő készülék kitűnő voltáról tanúskodott. Vámos Artúr dr., mint a projektograph r.t. ügyvezető igazgatója buzgólkodott a bemutatásnál, sőt még Gebauer Ernő maga is rövid magyarázatát adta freskóinak, melyekkel szülővárosában (ez tévedés, mert nem Pécsett született) megörökítette nevét.
Pécsi Napló 1912. december 18.
A szombati napon három előadás lesz, mégpedig 5, 7 és 9 órai kezdettel, 4 teljesen új filmmel, melyek közül a sláger Budapesten is csak Pécs után kerül bemutatóra. A három megnyitó előadásra az előjegyzett helyek péntekig váltandók ki a Vámos dr. -féle drogériában. A megnyitás napját követő előadásokon már folytonosan (amíg hely lesz) a nézőtérre mehet a közönség, míg a megnyitás napján a három előadás mind önálló. Úgy gondoljuk, a pécsi projektograph színház, mint városunk szenzációja fog hatni, amint megismeri meg is szereti a nagyközönség, mely a szépet mindig szerette! (Pécsi Napló 1912. december 12.)
Ezek után tekintsünk be az új pécsi filmszínház kezdeti időszakának műsoraiba.
„Az Apolló-színház. A szombaton megnyitott új bioskóp, közönségünk élénk érdeklődése között folytatja előadásait. Fokozódott megelégedés tölti el a látogatókat a bemutatott fényes műsor fölött. Az igazgatóság úgy a legkiválóbb európai, mint az amerikai filmgyárak legkiválóbb produktumait mutatja be. Az eddigi ismert mozi-színészek máris kezdik a közönséget untatni és így a változatos új képek a fokozott igényeket a legteljesebb mértékben elégítik ki.” (Pécsi Napló 1912. december 18.)
A városi napilap külön cikkben méltatta Gebauer Ernő festőművész által az új mozi falára festett freskókat, de ezeknek külön cikket szeretnék szentelni.
Mozi publikum az 1910-es években (illusztráció)
A moziknak általában saját zongoristájuk volt. Az 1910-es évek közepétől a nagyvárosi filmszínházak már inkább egész zenekart foglalkoztattak. Így volt ez kezdetekben a pécsi Apolló filmszínházban is:
„A teremben kezdetben zongorista játszott. Három év múltán már zongoratrió adta a filmkíséretet, majd Koncz Jani, a híres hegedűművész szórakoztatta a publikumot. 1916-tól komplett zenekarokat – szalon-, tánc-, katonazenét – szerződtet az igazgatóság. Egy régi statisztikai jelentés jóvoltából tudni, hogy pl. 1928-ban Stefanidesz Sándor karnagy vezetésével 9 tagú szalonzenekara volt a mozinak.” (Lippenszky István: Pécs mozitörténete 1983. Baranya megyei Moziüzemi V. kiadása. 52 p.)
Hozzászólások