Felettem egy madár dalol,
Én azt hiszem, hogy a te lelked
S mikor az új éj rám hajol,
Még mindig énekelget
Rólad mesél e madár,
S én epedve hallgatom
Elsodor magával az ár,
Mikor szerelmed siratom
Hallgatom, ahogy szelíden búg,
Azon a vékony kis ágon
S akármerre vezet az út,
Ezt a dalt hallom az egész világon
Oly szomorú dal ez,
Hogy sírva fakadok
Szíved enyém nem lesz
Tudom, s ezért meghalok
E madár csak nekem énekel,
Az utamon végigkísér
A tovább búsuló szívemmel
A lelkem a Pokolba tér
Az életem egy Passió,
Mely oly szüntelen
Hogy milyen, ki nem mondható,
A fájdalom pedig végtelen
S a madár csak jön utánam,
És megállás nélkül dalol
Elénekli az összes vágyam,
Mely engem átkarol
Hozzászólások