A Magyarországi Németek Pécs-Baranyai Nemzetiségi Köre szervezésében november 23-25 között előadásokkal, filmvetítésekkel, író-olvasó találkozókkal tarkított konferenciát tartottak Pécsett. A háromnapos rendezvényen lehetőség nyílt több kutató szaktekintély (Stark Tamás, Bognár Zalán, Benkő Levente, Dupka György) előadását meghallgatni, Havasi János filmes útibeszámolóit megtekinteni, vagy éppenséggel a túlélőkkel és azok leszármazottaival elbeszélgetni. A konferencia apropóját a Szovjetunióba elhurcoltak emléknapja és egy frissen megjelent útleírás adta. Az előadók nagy része családilag érintettként érzékenyen állt az évtizedekig eltitkolt témához, így a konferencia közönsége sok olyan adattal szembesült, amik még ismeretlenek a nagyközönség számára. Alább felsorolnék pár elhangzott adatot, amikkel az előadok illusztrálni kívánták ezt az elhallgatott holokausztot, aminek több más nemzet mellett a magyarországi és határokon kívüli magyarok és német nemzetiségűek is áldozataivá váltak.
"Hova tűnt a sok virág..."
– Magyarország háborús veszteségeinek 75-80 %-át a holokauszt és a Gulág áldozatai tették ki. A volt Szovjetunióba négy és fél millió rabot vittek ki „újjáépítésre”, a nagyhatalmak tudtával és hallgatólagos hozzájárulásával. A Magyarországról elhurcoltak száma mintegy 450-600 ezerre tehető. Ezek nagy része a civilek közül került ki. Csak Budapestről 180 ezer foglyot vittek a Gulágokra – sorolta a mára már feltárt tényeket Dr. Stark Tamás.
– Elsőként Füzes Miklós kezdte el feltérképezni a baranyai németek kálváriáját, én csak ezt próbálom folytatni – méltatta elődjét Dr. Bognár Zalán – aki arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy az utolsó órában vagyunk, hiszen a túlélők lassan eltávoznak az élők sorából, így egyre kevesebb autentikus forrás maradhat fenn az utódok számára. Amit évtizedekig nem mertek elmondani szerencsére mára már részben feltárt, de még sok munka vár a történészekre, hiszen más nemzetek fiai mindezt már rég megtették. Ezzel tartozunk, mi magyarok is a volt Szovjetunióban elhunyt hozzátartozóinknak.
– A hadisír kutatásban elég későn ébredtünk fel. A „kegyelmi állapot”, amíg még erre lehetőségünk lehet egyre rövidebb – figyelmeztetett Havasi János, több dokumentumfilm alkotója – mintegy 530 lágerközpont létezett, mindenikhez 10 láger tartozott, tehát elképzelhető mekkora adathalmazzal kéne megbirkózni. Az orosz levéltárak most még nyitva vannak, csak nem tudni meddig. Máig mintegy 7000 magyar áldozat sírját sikerült beazonosítani, pedig 1991-ben 70 ezer dossziét adtak át Magyarországnak.
– Erdélyben is gyermekcipőben jár a kutatás, bár az elkötelezettek mindent megtesznek kisebb sikerek érdekében is – vázolja fel a szűkös lehetőségeket Benkő Levente, az erdélyi koncentrációs táborok szakavatott kutatója. Csak Romániában 39 lágert hoztak létre, ahonnan később tovább vitték a rabokat a gulágokra. Az elhurcoltak száma mintegy 40-70 ezerre tehető, és ebből csak a focsani-i gyűjtőtáborban 30 ezren haltak meg.
Szemelvények a Gulágok memoár-irodalmából
A baranyai elhurcoltak száma sem tisztázott, de 201 településről mintegy 5000 főt hurcoltak el, főleg német anyanyelve vagy származása miatt. Nagy hányaduk ottmaradt, távol Oroszországban.
A rendezvényen két kötet bemutatására is sor került.
A Zsiros Sándor által jegyzett „Szemelvények a Gulágok memoárirodalmából” egy összegyűjtött visszaemlékezés kötet, amiben személyes sorsokon keresztül ismerhetjük meg az elhurcoltak sorsát. A történetek nagyon „életszagúak”, realisztikusak. A kötet végén felsorolásra kerülnek azok a szerzők, akiknek a műveikből állt össze ez a memoár kötet.
A Dupka György által jegyzett „Hova tűnt a sok virág…” című kötet egy Urál menti utazást ír le, amin a szerző a baranyai németekkel karöltve arra vállalkozott, hogy eddig még feltáratlan közös síroknak néz utána. A 2012 június-július hónapjában megtett zarándokút négy Urál melléki megyében (Perm és környéke), valamint Baskíriában volt, ahol 35 egykori Második Világháborús sírt sikerült beazonosítani. A képekkel illusztrált, számos precíz adattal alátámasztott útleírás egyben egy mementó az emberi kegyetlenség történetében. Érdemes elolvasni, áttanulmányozni, következtetéseket levonni. Nagyon aktuális.
Hozzászólások