Szarvas István | Veiszer Alinda: Ráadás

Napi aktuál

Veiszer Alinda: Ráadás

A közelmúltban mutatták be Budapesten a Károly körúti Alexandra Irodalmi Kávéházban Veiszer Alinda új interjúkötetét. A szerzővel Bárdos András beszélgetett. A két neves médiaszemélyiség mintegy 45 perces beszélgetéséből néhány kérdést és feleletet szeretnék megosztani olvasóinkkal.


Bárdos András: Véleményed szerint van igény rá, hogy ilyen hosszú beszélgetések megjelenjenek könyv formájában?

Veiszer Alinda: Bízom benne, hogy igen. Nem sok ilyen van, egy-kettőt lehet látni és hallani a televízióban. Ez úgy fog eldőlni, hogy hányan veszik meg a könyvet.

B. A.: Miért pont ezeket választottad ki?

V. A.: Néhány okot leírtam a bevezetőben. Például azt, hogy az interjúalanyokat meghatározó egyéniségeknek tekintem. Megannyi nehézségen mentek keresztül, és van bennük egy olyan közös, aminek megismeréséhez el kell olvasni ezeket a beszélgetéseket.

B. A.: Minden beszélgetés elejére írtál egy bevezetőt. Miért?

V. A.: Azért, mert a helyszín és a gesztusok olyat is elmondanak egy emberről, amit fontosnak érzek.

B. A.: Említenél egy-kettőt?

V. A.: Szívesen. Megkapó élményeim voltak. Amikor Hernádi Zsolt előhozta a kolbászt, amivel a piacról érkezett. Geréb Ágneshez interjú közben csöngettek be a rendőrök, a napi sokadik ellenőrzésre. Psota Irén, aki beszélgetésünk alatt felfedezett egy pókhálót lakásában, amiért nagyon mérges lett.

B. A.: Végső soron most már írónak tartod magad?

V. A.: Nem, továbbra is újságíró vagyok.

Első megjelent interjúkötetem után és a második megjelenése előtt nagy érdeklődéssel vártam Veiszer Alinda új könyvét. Az 520 oldalas kötet az Alexandra Kiadó gondozásában a napokban jelent meg.

A kötet bevezetőjében a következőket írja a szerző: „Ebben a kötetben tizennyolc interjú szerepel. Olyanokat kerestünk meg állandó kollégámmal, Bertha Líviával, akiket a televízió képernyőjére nem sikerült elcsábítanunk. Például azért, mert nem adnak interjút – most mégis kivételt tettek velünk. Vagy azért, mert nem tartózkodnak Magyarországon, vagy mert rengeteg elfoglaltságuk van. És persze olyan is van közöttük, aki jött volna, csak a műsornak lett időközben vége… Jó pár órát beszélgettünk át. Volt, akivel fél napot is. Mindig megvártuk, mikor a legalkalmasabb, ha kellett, halasztottuk a beszélgetést, ha kellett megismételtük, legalábbis kiegészítettük. Ezért is készült kilenc hónapig ez a kötet.”

Veiszer Alinda új kötete ismét a sokszínűség jegyében készült: megszólalnak benne a tudomány, a közélet és a művészetek képviselői is. A 18 alany: Baló György, televíziós újságíró, Geréb Ágnes szülész-nőgyógyász, Tokody Ilona operaénekes, Tarr Béla filmrendező, Gárdi Balázs fotóriporter, Ludassy Mária filozófus, John Lukács történész, Sára Sándor filmrendező, Lányi András író, filozófus, Hernádi Zsolt, a MOL igazgatóságának elnöke, Bor Zsolt lézerfizikus, Buzsáki György agykutató, Benedek Tibor vízilabdázó, Adamis Anna dalszövegíró, Csukás István író, Nepp József animációs filmrendező, Portisch Lajos nemzetközi sakknagymester és Psota Irén színésznő. Érdemes elolvasni mindegyiküket!

Veiszer Alinda eleget tesz a jó interjú követelményének, amelyet Tóth László az Interjú, mint a megismerés eszköze cikkében a következőképpen határoz meg: „De milyen is a jó interjú? Azt gondolom, az egyik legfontosabb hozzá, hogy az interjú készítője többet tudjon – vagy legalábbis mást – az adott tárgyról, s többet – esetleg ugyancsak valami mást – a megkérdezettről, mint amit s amennyit ö maga tud a felvett kérdésről, illetve önmagáról. Azaz, hogy beszélgetőtársa is érdekelt legyen kettőjük beszélgetésében, ne csak érintett általa.  Hogy olyasmit tudjon megfogalmaztatni, elmondatni vele, amire az ő kérdése vagy a tárggyal kapcsolatos nézete nélkül az illető nem lenne képes, vagy csak hosszas kerülő úton jutna el hozzá.”

Az interjúalanyai közül nekem is volt módom kettővel beszélgetni, nagyon kellemes beszélgetést folytattam velük. Ők Psota Irén és Tarr Béla.voltak.

A következőkben kedvcsinálónak a Portisch Lajossal készült interjúból idézek egy számomra érdekes részt.

– Hogy kerül az ember Kádár János hátsó ülésére?

– Fogadott az irodájában. Szerette a sakkot.

– Ön kérte, vagy ő hívta?

– Nyilván ő hívott.

– Többször?

– Többször.

– Azt tudjuk, hogy szerette a sakkot. Sakkoztak együtt?

– Igen, egyszer játszottunk az akkori szovjet nagykövetségen. Itt volt Karpov, aki akkor még nem volt világbajnok, és még nem is volt jobb nálam. Játszottunk egy négykezest. Az én partnerem volt a szovjet nagykövet, ellenfelünk pedig a két „K”.

– Karpov és Kádár?

– Igen. Felváltva játszottunk, de nem lehetett egymásnak segíteni, úgy mint a pingpongban. Egyszer léptem én, válaszolt valamelyik, majd a nagykövet, és így tovább. 2-1 re nyertek.


Veiszer Alinda
a Gödöllői Református Gimnáziumban érettségizett, majd a Szegedi Tudományegyetemen kommunikáció szakot végzett. Az m2-n késői időpontban sugárzott Záróra című műsorral vált széles körben ismertté. Több mint hatszáz beszélgetést készített a magyar társadalom, kultúra, tudomány, sport meghatározó szereplőivel. Nevéhez fűződik a Miért? című műsor, A történelemről című sorozat, valamint a Nyugat 100 vetélkedő és a Radnóti 100 ismeretterjesztő sorozat is.

Kulturális-közéleti újságírói pályáját a Kultúrházban kezdte, kilenc évvel ezelőtt. Azóta számtalan kerekasztal-beszélgetés, közönségtalálkozó és rendezvény házigazdája. Munkáját több díjjal is elismerték, így a Nők a médiában, a Prima Junior, a Story Érték, a Bossányi Katalin-, valamint a Kovácsi-díj tulajdonosa. 2010-ben Magyar Sajtó kategóriában megkapta a Prima Primisissma Díjat, ebben az évben Záróra című, 30 őszinte interjúja jelent meg. 2012-ben pedig a Magyar Tudományos Akadémia Akadémiai Újságírói Díját kapta meg.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Veiszer Alinda: Ráadás”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés