A Minerva Kiadó minden évben támogatja egy-egy első kötetes író vagy költő művét. Dési Péter kiadóvezető ezennel Orgona Vilmos Boszorkánytánc című verseskötetét ajánlja olvasóink figyelmébe: „A különlegesen érzékeny szerző verseinek többsége egy-egy villanás. A költő nemcsak az életeket, embereket egy csapásra megváltoztató eseményekre, hanem a néha pehelyként, máskor mázsás súlyként vállunkra hulló változásokra is figyel. Kapcsolatainkról dübörgő szenvedéllyel, szerető megértéssel, belenyugvással, de elsődlegesen emberséggel ír. A kötetet olvasva mintha tárlaton lennénk, a fel-felvillanó képek nem mások, mint versek – mindennapjaink különleges darabjai.”
Orgona Vilmos: Boszorkánytánc
Orgona Vilmos
Hónap
Szeles, harcias április!
Beloptad nyúlánk szél-fiókod
felborzolt üstököm közé
s megrángattad szerelmem haját is.
Ijedten ültünk a padon
hallgattuk a vitorlák csattogását
melyek a házak, kapualjak fölött
bontogatták színes vásznukat.
Belebámultam szerelmem csudazöld szemébe,
s a széles, megdőlt búzatáblák között
a távoli házak és tornyok
hívogatták a futásnak eredt
rajtakapott, sírni kényszerült szerelmeket.
Szépen hangzott a messzi harangszó
– szinte nekifeszült a végtelennek,
mint kiskutyák, először a mezőn.
Ő is a szemembe nézett
de magas palánkok védték a falut
nekivágtunk volna, csak
messzi volt az út.
Álmatlan kertek alatt
Mint parázs fölött elnyúlt árnyak
tapogatnak néma szarkalábak
hideg kéz suhogtat görcsös árnyakat
sikongó homlok fölött tüzes sivatag
bekerített tűzfalak.
Támláján gubbaszt a törékeny homály
egy legyintés – némán talpra áll
piros kemencék közt ügyetlen ujjak
kovászt formálnak, leborulnak
s nem mennek tovább.
Kemencéjüket elcserélik jobbra
hitük velük fordul gonoszra
álmatlan kertek alatt szaladó gyötrelem
kérdés, szócsaták, mi volt – mi lesz… velem?
Delelőn már a Nap
elértett szemsugarak
bűvös körtébe harap a száj
kicsordul, harsog, mint vérző-rút sirály.
Hozzászólások