„A Korsós utca felől...”
Repity Aranka rajzművész Mohács és környéke részleteit, városképi és tájképi elemeit tárja a szép iránt fogékony közönség elé a Mohács-szőlőhegyi alkotók közössége, a HegyiBeszédesek Baráti Társasága kiadásában megjelent, „Az Én Mohácsom” címet viselő falinaptár oldalain. A naptárban megjelennek Mohács jellegzetes épületei, a Városháza, a Fogadalmi Templom, folyóparti képek és utcarészletek, a közeli nemzeti park vadregényes világa, a Mohácsi Történelmi Emlékhely.
„Így látom”
Jómagam sok időt töltöttem Mohácson és térségében, gyerekkorom nyarainak rövidebb-hosszabb időszakai több éven át a „Szigeten” teltek, ez volt családi nyaralásaink színtere. Az elmúlt közel 6 év óta, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaként e területen ismét gyakran van lehetőségem megfordulni. Újra és újra magával ragad a folyóparti város világra nyitott, közvetlen lakóinak kedvessége, a régmúlt hangulatát idéző sokac városrész, a folyópart, a kikötő mindig aktív világa, a közeli Béda vízi világa, a kölkedi Fehér Gólya Múzeum mindig mosolygós házigazdái, a Mohácsi Történelmi Emlékhely ezernyi titkot mesélő sírjelei…
Ismerve a térséget, melyben lakóhelyem, Pécs után a legtöbb időt töltöttem, úgy érzem, a művésznő kitűnő érzékkel veszi észre a helyekre leginkább jellemző motívumokat, s a látványon túl az ábrázolt téma hangulatát is megjeleníti rajzain. Bármelyik képet nézem, nem csak a házat, az utcát, a tájat látom, hanem érzem a helyek hangulatát, a jellegzetes „mohácsi illatot”, melyben a Duna, az ártér, a hajók és csónakok illatát varázsolja eggyé a folyóparti szél. Ez az igazi művészet, amikor egy-egy műalkotás valóban kapcsolatot létesít a művész és a mű szemlélője között, pontosan ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket, vagy emlékeket kiváltva a befogadóban, mint amiket a művész az alkotás folyamata közben átélt.
A falinaptár utolsó oldalán Lenkey István mutatja be Repity Arankát és művészetét. A következőkben ebből idézek:
„Történelmi hírvivő”
„REPITY ARANKA (Mohács, 1947. január 9.), aki életének legnagyobb részét e városban élte s éli meg, ceruzával a kezében ad formát érzelmeinek, gondolatainak és hangulatainak. A pillanatot úgy ragadja meg élményei, lelki alkatának, szemléletmódjának és alkotói technikai tudásának a legjavát nyújtva, hogy ezen a naptáron az év minden napjára nekünk is élményt nyújt, bennünk is gondolatokat ébreszt. A ceruzarajzokat nézegetve az alkotó egyéni érzései, hangulatai — a műalkotások természetéből következően — közösségi érzésekké válnak, a közösség gondolatait, ünnepi és hétköznapi hangulatát is kifejezik. E tizenhárom rajz egységet képez, még akkor is, ha csak egy-egy szeletét mutatja a VÁROSNAK, mely egység alkotót és befogadót összekovácsol és jó érzéssel tölt el e történelmileg sok vihart megélt, de élni akaró térségben. — Az alkotónak születésénél fogva, személyiségéből következően e VÁROS (így, csupa nagybetűvel) a maga sokszínűségével fontos, mert neki, személy szerint múltat, jelent és jövőt jelent.
Repity Aranka nyitott szemmel járva, kitűnő rajzkészséggel, nagy szorgalommal, kellő alkotói alázattal és odaadással mutatja meg e rajzokon mindezt, ami neki a szülőföld vonzását jelenti.
2011-ben mutatkozott be a XXI. Országos Képző- és Iparművészeti »Amator Artium« kiállításon. — Állandó résztvevője a Mohácsi Szalon tárlatainak. A X., jubileumi (2012) Szalonon kiállított portréit a zsűri elismerően értékelte és különdíjjal jutalmazta. — A putnoki Gömöri Múzeumban az állandó kiállításon a gömöri múlt 12 neves személyéről készített portrésorozata látható, melyhez bemutatófüzetet jelentettek meg.”
Hozzászólások