Takács Szabó Kálmán | Levél a múltba

Szépirodalom - vers

Levél a múltba

(Tompa Mihály emlékezete születésének 195. évében)

Jó Bátyám!

Jól tudom,
hogy túl messze vagy már,
TÖRTÉNETBEN és IDŐBEN,
– halványak a Szavak,
Évszázad-fák
azóta tövestől kidőltek,-
mégis, Szíven ütnek
a komor, komoly,
olykor Bánatos Dalok,
s az Úton
gondolatban,
mélázva
a Ma embere
MELLETTED CSAVAROG…

Mert vannak,
és lesznek Tărsak
– Neked is Voltak,
Hiszen a Hűtlenségek
Lelkedig fájtak,

mégis,
átzeng a Gondolat
éveken, korokon,
meg Újak is születnek,
– igaz, alig maradnak nyomok, –

mint Könnycseppek
a Parti Homokon…

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Levél a múltba”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés