(Tompa Mihály emlékezete születésének 195. évében)
Jó Bátyám!
Jól tudom,
hogy túl messze vagy már,
TÖRTÉNETBEN és IDŐBEN,
– halványak a Szavak,
Évszázad-fák
azóta tövestől kidőltek,-
mégis, Szíven ütnek
a komor, komoly,
olykor Bánatos Dalok,
s az Úton
gondolatban,
mélázva
a Ma embere
MELLETTED CSAVAROG…
Mert vannak,
és lesznek Tărsak
– Neked is Voltak,
Hiszen a Hűtlenségek
Lelkedig fájtak,
mégis,
átzeng a Gondolat
éveken, korokon,
meg Újak is születnek,
– igaz, alig maradnak nyomok, –
mint Könnycseppek
a Parti Homokon…
Hozzászólások