2. A pécsi Ferencesek hétszáz éves története
Bevezetésnek csak néhány gondolat. Pécs város középkori története csak igen hézagosan ismert. Sok a hipotézis és kevés az értékelhető objektív történeti dokumentum, építészeti emlék. A történelem viharai többször is átsöpörtek városunk felett. Elég, ha a tatár és török dúlásokra gondolunk, amik után csak az elnéptelenedett és felégetett város maradt. Talán ezért is érdemes minden apró momentumra gondosan odafigyelni. Ebből a szempontból fontos lehet az az interjú, amelyet 1926-ban a Pécsi Napló újságírója készített a pécsi Ferences rendház főnökével, Pater Odiloval. A tudós Ferences atya érdekes képet tár elénk, az akkor hétszáz éves pécsi szerzetesrend életéről, az alapíttatás nehéz, kezdeti éveiről.
„Egy verőfényes decemberi délelőtt látogattam meg a pécsi Ferencesrendieket. A rendház főnöke Pater Odilo fogad, s mikor a magyar Ferencesek, főképp azonban a pécsi rend története és életük felől érdeklődöm nála, lekötelező udvariassággal hajlandó interjút adni.
Felmegyünk szobájába. A szomszédos könyvtárból áthoz két hatalmas kézzel írt kötetet, amelyek a rend történetét is tartalmazzák megalakulásától kezdve.
Felnyitja a köteteket. Megsárgult, sűrűn teleírt oldalak tűnnek elő. Egész életek szorgalmas munkái, amelyekben a szorgos barátok örökítették meg a rendház történetét. A legújabb időket Páter Ángyán Aurél, volt pécsi házfőnök írta meg, ki jelenleg Gyűdön tartózkodik.
Leülünk az asztal mellé és rég letűnt idők története megelevenedik Páter Odilo elbeszélésében.”
„A Szent Ferenc-rend Magyarországon már alapítónk életében létesült. 1210-ben Assisiben tartózkodott egy Ábrahám nevű magyar szerzetes Szent Ferenc közvetlen környezetében, ki azután visszatért az országba és minden bizonnyal az első Ferencrendi rendházak megszervezője lett. 1228-ik évben ily módon létesültek Magyarországon Esztergomban és Egerben az első magyar Ferences rendek.
– A pécsi rendházat 1301-ben alapította egy Kőrődy nevű család, de ezt megelőzőleg is voltak Pécsett már Ferencrendiek és ezek a városban elszórtan, magánházakban laktak. Pécsre minden valószínűség szerint Callamus püspök alatt jöttek az első Ferencesek be. 1256. évtől szerepel a régi krónikákban egy Lukács nevű házfőnök, ki a Siklós melletti bajcsi pálos kolostor alapításánál a pécsi püspököt képviselte.
– A török időkig nem áll rendelkezésünkre semmi adat a rend életéről. A törökök ugyanis feldúlták a rendházat s akkor minden feljegyzés megsemmisült. A török világ alatt rettenetes volt a rend sorsa. A törökök üldözték, pusztították a rendtagokat, kik minden gyötrelem ellenére is kitartottak buzgó magyarságuk mellett. A pécsi Ferencesek általában mindig is a legmagyarabb rendnek számítottak. Míg a többi templomban Pécsett más nyelven is tartottak szentbeszédet, úgy nálunk mindig és mindenben magyar volt az Istentisztelet nyelve.
– Mint mondottam, sokat szenvedett a rend a török uralom alatt. Mint fel is van jegyezve, számtalan testvérünket ütötték, verték, bebörtönözték s parázson sütögették, 1676-ban pedig Páter Mátyást elevenen karóba húzták. Templomunkat sem kímélték a hódítók és mecsetet csináltak belőle. A legnagyobbak voltak az üldöztetések a török uralom elején és a végén. Akkor, mikor a törökök meg akarták törni a rendet és akkor mikor látták, hogy uralmuk nem tarthat már itt sokáig. A török uralom középső szakaszában enyhült valamivel a rend tagjaival való bánásmód. A rend tagjai, kik különböző magánházakban rejtőzködtek el, lassanként újból visszatértek a rendházba, sőt a törökökkel is felvették az érintkezést. Egyikük azután, mint magyar török tolmács is működött.
– A török uralom utáni első gvárdiánnak Jambrikovics Rafaelnek, ki mint tábori lelkész a felszabadító csapatokkal jött Pécsre, első dolga volt a templom és a rendház helyreállítása. A törökök a szentély fölé hatalmas ólomkupolát emeletek. Ezt leszedték, anyagát eladták s az így kapott összegből építették barokk stylben, 1687-ben, egy évvel a török uralom után a mai templomot. Ez a templom ugyanarra a helyre épült, ahol az első állt, sőt építésénél az elsőnek falait is felhasználták. Felhasználták azonkívül a volt gótikus templomnak oszlopait s pilléreit, amelyeket a lehetőségig beépítettek az új építménybe. Érdekes azonban, hogy még ma is találnak maradványokat, falrészeket, faragványokat a régi templomból és a rendházból, ha az átalakítási munkálataink közben lebontanak egy-egy falat, vagy leásunk udvarunkban.
– A legérdekesebb emlék azonban a régi templomunk idejéből két zárkő, amelyeket a könyvtárban őrzünk. Az egyik Szent Ferenc stigmatizációját, a második, pedig Szent Ferenc rend címerét ábrázolja. – Ugyancsak a könyvtárban őrizzük a rendháznak még alapítása 1301. évben készített pecsétjét is, amelyen a régi kéttornyú gótikus templom látható.
– A török uralom után nagy feladat várt rendünkre. Hiányzott az egyházmegyei papság, hisz a török idők alatt maga a pécsi püspök sem lakott Pécsett. A lelkipásztorkodás súlya a felszabadulás után az egész Déldunántúlra teljesen a Ferencesekre nehezedett, Felállították a rendi növeldét. A papság továbbképzésére, a megszűnt egyetem teológiai fakultásának pótlására létesült 1741-ben a „Stúdió generala”, amelyet 1789-ig a Ferences páterek vezettek. Erre a teológiai főiskolára járt 1757-ig az egyházmegyei papság is. Ugyancsak a páterek tanították egy ideig a teológiát a később létesített szemináriumban is.
– A Ferencrendiek képezték 1742-1757-ig a püspöki szentszéket (egyházmegyei bíróság) és II. József előtt 1770 körül a rend adminisztrálta Hird, Püspökbogárd, Pécsvárad, Dombóvár, Versend, Bátaszék, Báta, Szebény, Kéménd, Bonyhád, Mindszent, Verseliget, Kajdacs, Cikó, Gödre stb. községeket.
– A rend működésére nézve rendkívül hízelgő II. Lipót király elismerő sorai. Külön kiemelte azonban a pécsi Ferences rend munkásságát II. József, ki külön leiratban, amely 1789. szeptember 17-én van keltezve, és amelyet gróf Zichy a helytartótanács elnöke írt alá, határozta el a rend fenntartását, ugyanakkor, amikor elrendelte a Pálosok, Domonkosok, Kapucinusok, Jezsuiták és Ágostonrendiek működésének beszüntetését. A legfensőbb erre vonatkozó leiratot ugyancsak könyvtárunkban őrizzük.” (Pécsi Napló. 1926. december 25.)
Az interjú külön érdekessége azok a kis rajzok, amelyeket a cikkhez Gebauer Ernő készített.
Hozzászólások