Ha valaki hirtelen felszólítana, hogy soroljam fel Pécs általam legfontosabbnak tartott művészeti-kulturális alkotásait, az első háromban biztosan benne lenne Gebauer Ernő, Ferencesek templomát díszítő, mennyezeti freskója.
Nem vagyok művészettörténész, így csak szubjektív impressziómra hivatkozhatok. A szakavatott véleményt a freskóról helyettem úgyis elmondták már olyan nagyszerű és jól felkészült műértők, mint amilyen dr. Szőnyi Ottó és Nikelszky Géza volt.
Én csak arról tudok beszámolni, hogy amikor először láttam ezt a csodálatos freskót, elfeledkeztem a földi valóságról. Előttem vált érthetővé Jézus Krisztus metamorfózisa, a tárgyiasult hit valósága. A szürkeállományom valamelyik dimenziójából, döbbenetes erővel szólalt meg Georg Friedrich Händel Messiás oratóriumának Halleluja kórusa…
A pécsi Ferencesek templomának új mennyezetképei
Éber Sándor és Gebauer Ernő freskói
„Az új díszbe öltözött Pécs-szigetikülvárosi Ferencrendiek plébániatemploma belső terének falkiképzését megtekintve, mindjárt az első döntő benyomásra két igazi hivatásos templomfestő mennyezetképeinek, illetve kupolafestményének lenyűgöző hatása alá jutunk. A főbejáraton belépve, felettünk egy megragadó, színes világ bontakozik ki. Mintegy négy nagyméretű ovális képben, a karzattól a kupoláig, megnyílik az ég. E képek Éber Sándor alkotásai. A bajai mester igazi hívő, derűs magyar lelke árad ki a mesterművekből, melyek fokozódó hatással a szentélyig vezetnek bennünket. A szentélynél aztán tovább adja géniusza szárnyait tiszteletreméltó vendégünk pécsi társának: Gebauer Ernőnek.
Itt a tér egy ugrással beljebb visz, és feljebb vezet az előbbi dongaboltozat szintje fölé.
A kupolában vagyunk. A szentély feletti mennyezetet Gebauer nagyszabású alkotása népesíti be egyetlen, megszakítás nélküli nagy képpel. A térben lebegő alakok egész tömegét mozgósítja a mester e művében, mely mű Gebauer minden eddigi ilynemű munkájának legnagyszerűbb betetőzése. E kupolakép a legátfogóbban és legösszegezőbben jellemzi a pécsi mester eddigi templomfestői működését. A pécsi egyetemi templom egész belső kiképzésének alkotója alig fejezte be a nagymányoki templom freskóit, máris ez a mindent túlszárnyaló feladat várt reá. A babarci, szajki, töttösi, magyarszéki, laskafalui, dienesi, liptói, kácsfalui, mohácsi, siklósi stb. templomok freskóinak mestere csak új erőre kapott itt a Ferencesek templomában a följebb szárnyalásra. A kupola kerületének rövidebb átfogójával állunk szemben. Középen a Megváltó fényből kilépő alakja emelkedik a magasba, feje fölé tartja jobbkarjával a Szent Ostyát, melynek imádatára a szerzetbeliek, a szentek, angyalok útján, gyermekek, felnőttek, egyháziak és hívők mindenünnen egybesereglenek. A Ferencrend hódolata ez a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. A kupola legyezőszerűen kiterített szegélye 30 méter, magassága a hossztengely végpontjainál a világító kupoláig 5 méter s a kistengely végpontjainál 3.20 méter. Ez a terület valamivel több, mint 70 négyzetméter. Október 16-án kezdett Gebauer e nagy műbe. Eredetileg 60 alakkal tervezte. Később az egész tervet átmódosította a helyszínen, rövidülésre (skurc-ra) komponálta át. Miután e megoldás sok térféleséget adott, a csoportokat gazdagította. Így összesen 162 alak, illetve fej került a hatvan alak helyébe. Mégis a kép úgy, ahogy ma áll, 29 nap alatt készült. Óriási munkateljesítmény! A felfedett mű mégis teljes egészében és részleteiben is igazi átnemesedett belső alkotás, amelynek nagyszerűségét kétségbe vonni nem lehet. Ekkora összefogott műnél a kivitel persze a freskónak inkább a festés alatt jó nedvesen tartott vakolat „al secco”-szerű kezelését vonja maga után. De ez az eljárás a mű lényegén, sajátlagos értékén mit sem változtat. Az egyházi művészet hatalmas szellemi alkotása marad fönn a kupolában, falba rögzítve. Gebauer művében egy magasba törő, nagyszerű magános lélek kér eget.” (Dunántúl. 1933. december 20. 7 p.)
Dr. Szőnyi Ottó (1876-1937) országosan elismert régész, levéltáros, művészettörténész, az ókeresztény régészeti emlékek kutatója, az egyházművészet szakavatott ismerője, múzeumigazgató, – a cikk írása idején a Műemlékek Országos Bizottságának előadója – így méltatta Gebauer Ernő nagyszerű alkotását:
„A templomnak a falfestés szempontjából leghangsúlyozottabb, de egyúttal legnehezebb helye az elliptikus és közepén felülvilágító, úgynevezett „lámpással” áttört szentélykupolája volt. Ennek kifestését Gebauer Ernőre, a kiváló pécsi mesterre bízták.
Gebauer nagy tehetsége és tudása itt kiteljesedett formákban mutatkozik. Ambícióját, úgy látszik a maximumig fokozta a feladat kényessége, de szépsége is. A minden irányba hajló felületre mesteri bravúrral és a barokk mesterekkel versenyző lendülettel varázsolta oda a merész perspektivikus rövidülésekben lebegő alakokat. A nagy kompozíciónak tárgya a Ferences szenteknek és az angyaloknak hódolata az eucharisztikus Krisztus előtt.
A mennyei szférákban gomolygó alakok csoportjai nemcsak ritmikus tömegsorakozásukkal ragadják meg a szemlélő figyelmét, hisz ez csak mesterségbeli ügyeskedés volna, hanem lelkes átszellemesített arckifejezésükkel és taglejtésükkel is, ami a képet egyházművészeti templomos alkotássá avatja. A mély zengésű színezés a festmény teljes kiszáradása után fog teljes, ünnepi pompájában kibontakozni. Szívből gratulálunk Gebauer mesternek. Ez az, amit tőle az évek hosszú sora után vártunk.” (Dunántúl. 1933. december 15. 7 p.)
Gebaer Ernő méltatása mellett ne feledkezzünk meg, a Ferences templom másik kiváló freskó alkotójáról, Éber Sándor festőművészről (1909-1985) sem.
„Id. Éber Sándor, a pápa festője, aki tavaly Rómában XI. Pius pápán kívül Sincero bíboros arcképét és azt a vatikáni jelenetet is megfestette, amint Őszentsége a nagy fogadóteremben áldást oszt,– pár év óta kedves barátunk – főleg sikerült pécsi arcképei révén, amióta bennünket gyakrabban felkeres. Éber szintén egyike a ma élő legjobb nevű templomfestőinknek. A tanári katedrán kívül egész életét a templomok belső, magas állványain töltötte el. Egész seregét festette a kisebb-nagyobb templomoknak. Ő festette többek között a katymári, hercegszántói, hajósi, lánycsóki, béregi, szászvári, nagykanizsai plébániatemplomok freskóit, a bajai plébániatemplom nagyméretű Jézus oltárképét, az ugyanottani cisztercita rendház társalgójának faliképét, melyet még Rómában tervezett, az Emmausi Jézust, a budai Ferencesek oratóriumát, a bajai Ciszter gimnázium hatalmas faliképét, a „III. Béla király megalapítja a zirci apátságot” c. alkotását, mely sokszorosítva is elterjedt, valamint a szomszédos Pellérd község templomának freskóit stb.
Ébernek ezúttal, a most restaurált pécsi Ferences templomban festett áhítatos alkotásai között az első, a legbelső kép, Szent Ferenc naphimnuszát ábrázolja. A második kép Szent Antalt mutatja be, amint a halaknak prédikál. A harmadik kép Árpádházi Szent Erzsébetet ábrázolja, – háttérben a thüringiai várral,- amint a magyar szent asszony a betegeket gyógyítja, akiket hozzá visznek. A karzattól befelé az első kezdő kép, a negyedik, amely sorrendben utoljára készült el, Szent Cecíliát, az egyházi zene védőszentjét helyezi a tornyosodó felhők magasságába, kicsinyített orgona szimbólumával, röpködő muzsikáló angyalkák közé. E képek alakjai a cselekményekben lelkileg részt vesznek s a jellemzésük egyszerűen lélekelemzésen alapszik. Kivitelük friss életet lehelő könnyedséggel, frissességgel, színezésük átlátszóságával, üdeségével, megjelenésük egyszerűségével és főleg azzal fognak meg, hogy bennük sok magyaros zamat van. A magyar lelkiség alkotásai. A kevéssel sokat kifejezés mestere Éber, aki erős dekoratív érzékével, a legtisztább anyagszerűségre való törekvésével, az igazi „al fresco” megcsinálásának gyakorlati alkalmazásával, annak teljes keresztülvitelével e képeivel is magasabbra lendült jó néhány erőteljes szárnycsapással. E képek átlag 4,20 x 3,10 méter nagyságúak.
Nemkülönben a mi mesterünk, Gebauer Ernő minden eddigi alkotásán felül valót alkotott, úgyhogy ma inkább ezt a nagy kupola mennyezet képét tekintheti ez időszerinti főművének. Tarai Lajos építész kupolájának felülvilágítója enyhe meleg sárgás fénnyel vonja be e művet és könnyebbé teszi az alakok kiemelése végett használt sötétebb tónusokat is, amik nagy lendülettel összefogják a kép középpontja felé törekvő, áhítatos csoportokat, amelyeket így jól elbír alátámasztásában a kupola kerületének szerkezete.
A Ferencesek jól megválasztották restaurált szép templomuk freskóinak festőit, hogy a ma élő két legjobb mestert bízták meg a mennyezetképek megfestésével.
A templombelső díszítőfestői munkálatát Korény József egri festő tervezte és festette. Gyakorlott festő munkája, mely jól érvényesült azzal, hogy a templomhajó otthonos térelosztása, világítása, templomaink között talán a legszerencsésebb. Így a világosszürke stukkó díszítő barokkmotívumok, a csomópontok melegbarna hátterezésével általában frissítőleg hatnak a megifjodott pár évszázados oltárok – e nagyszerű lendülettel megalkotott páratlan szép relikviák – társaságában. Csak a mennyezet osztóöveinek kezdésében lévő pajzsok felett s a szentélyben is alkalmazott színes virágcsokrok – noha kevés szín alkalmazását tényleg óhajtja e részekre a szem.- mégis a megoldásban annyira levonóképszerűen hatnak, hogy a szentély festett fülkéiben azonnal le kell festeni a virágcsokrokat s helyükbe, a barna alapon, valami függöny, vagy rácsmotívumot kell festeni. Így nem valók Éber és Gebauer örökbecsű képei társaságába.”
Nikelszky Géza
(Dunántúl. 1933. december 20. 7 p.)
Hozzászólások