Egy kis pécsi repüléstörténet
Második rész
A pécsi repülőnap kiemelkedő eseménye természetesen maga a repülés volt. Ugyanakkor a cikkíró kitért az „acélmadár” részletes ismertetésre és a pilóták néhány fontosabb életrajzi adatára is.
„Albatros, az acélmadár
A repülőgép, melyen Dobos István mutatványait végezte, Svachulay S. budapesti gépgyárában készült. A keresztségben „Albatros 12.” nevet nyert. Becéző neve „acélmadár.” Kisebb szabású, karcsú, könnyű gép. Az egésznek váza a legfinomabb acélból készült. Erős vitorlavászonnal van bevonva és barnára festve. Az alakja olyan mint egy kiterjesztett szárnyú hosszú, nyúlánk madáré. A motorja Ansoni olasz mérnök terve szerint készült francia gyártmány. Harminc lóerejű. A gép hosszúsága 11 méter, a kiterjesztett szárnyak szélessége 6 méter. Összsúlya 4 métermázsa. Könnyen és simán gurul, ötven méter távolságban fölemelkedik, és gyorsan száll a magasba. Leszállása is simán történik.
A pilóta és a szerelő
Dobos repülője, az Albatros
Mind a ketten mechanikusok. Dobos István, aki 19 éves múlott, Budapesten képezte ki magát. Svachulay S. gyárában dolgozott. Ott kapott kedvet az aviatikához. A pilótavizsgát is Budapesten állotta ki. Négy év óta foglalkozik a repülés tanulmányozásával. Az ősszel bevonul katonai szolgálatra a pilótaosztályhoz. Rendkívül bátor és ügyes fiú. Abnormális leszállásoknál többször nagyobb magasságból ugrott le a gépről és soha semmi baja nem történt. Lázits Milán a szerelő, kivel négy év óta együttműködik. Kitűnő mechanikus. Lázits, aki pompásan ért a gép szereléséhez. Nagy gyorsasággal és könnyűséggel végzi a javítási munkákat s megbízható tudással, gonddal és pontossággal állítja be az Albatrost életveszélyes nagy útjára. A legideálisabb testvéri szeretettel ragaszkodnak egymáshoz, s mint igazi bajtársak, soha el nem hagyják egymást.
A fölszállás és repülés
Délután 5 órára jelezték az első fölszállást, de már fél hatra járt az idő, amikor a közönség összegyülekezett. Dobos István fölkészülve az életveszélyes mutatványhoz, az új vásártér mellett lévő réteken járt egyedül s elmélyedve magában – imádkozott. Minden fölszállás előtt Istenhez fohászkodva szokta kérni a mindenható örökgondviselés segedelmét. Lázits Milán ingujjra vetkezve a gép előtt és a gép körül őrködik s az érdeklődőknek fölvilágosítással szolgált. A térség egyik részén, az ülőhelyek mögött, a Zsolnay-gyár tűzoltó zenekara játszott. Pont fél hat óra volt, amikor a géphez érkezett a pilóta, aki maga is megvizsgálta a motort s a gép alkatrészeit, azután meleg szürkekabátot öltött magára, pilóta sapkát húzott a fejére s nyeregbe ült. Mintegy két perces startolás után fölemelkedett. Kelet felé kanyarodva szállott a magasba. Egymásután két nagy kört írva le mintegy 400 méter magasságban, visszatért és siklórepüléssel a fölszállás helyén leereszkedett a földre. A közönség tapsolt és számosan siettek a derék pilótát üdvözölni, aki teljes nyugalommal viselkedett s rágyújtott egy szivarkára, melyet egykedvűn élvezett. A második startolás negyed 7 órakor kezdődött s pár perc múlva ismét magasba emelkedett az acélmadár. Közel 700 méter magasságban szelte a levegőt, Az első kanyarulónál a közönség fölött elhaladva virágokat szórt le Dobos, aztán a második kanyarulónál messze eltérve kelet felé a város fölött tette meg útját vissza. Az ágostontéri templom tornya fölött haladt el így a Tettyén mulató közönség is jól látta az Albatros repülését. Visszafelé kanyarodva szerkesztőségünk fölött szállott el 600 méter magasságban s ismét igen szép siklórepüléssel ereszkedett le ugyanazon a helyen, ahol fölszállott. Megint kitört a taps és sokan üdvözölték a hős pilótát, akinek újra első dolga volt, hogy szivarkára gyújtson. A harmadik fölszállás hatalmas kanyarulatú nyolcasokat írt a levegőben. Leszállása kissé hirtelen volt s ép ez oknál fogva tovább gurult s egy kis gödörbe billenve orra bukott. A pilóta szerencsésen kiugrott a nyeregből. Nem történt semmi baja. A gépben sem esett nagyobb kár. Egy szál feszítő sodrony elszakadt. Ez azonban könnyen pótolható. A közönség soraiban támadt nagy ijedelem is csakhamar eloszlott. A pilótával beszélgetvén a kritikus leszállás után, azt mondta, hogy új csavar van a gépben, mely szokatlanul rázza az egész alkotmányt, sőt repülés közben elváltozás is történt rajta s ezer szerencse, hogy veszedelem nem esett. Pécsről egyenesen Nagykanizsára akart repülni, de e szándékáról le kellett mondania. Új csavarral kell a gépet fölszerelni. Háromnegyed hétre járván már az idő, a negyedik fölszállás elmaradt.
A közönség a Rákóczy induló hangjai mellett a csudás látvány lélekemelő hatásával, egy izgalmasan érdekes, s szép nap felejthetetlen emlékével oszlott szét.
A búcsúrepülés
Felszállásra készülődve
A tegnapi gyenge bevétel után a rendezőség hevenyében elhatározta, hogy ma délután jelentékenyen leszállított helyárakkal – búcsúrepülést rendez. A nap folyamán sok ezer szóró cédulát osztottak ki a városban, hogy a délután 5 órai fölszálláshoz nézőközönséget toborozzanak. Alig volt publikum. Szomorúan búcsúzott el Dobos István tőlünk.
Holnap reggel már Nagykanizsa felé viszik az acélmadár szárnyai. Tekintet nélkül a közönség viselkedésére, gondolkodására, érzés világára, szűkkeblűségére, ő csak száll, száll, mert egy benső lelki erő hajtja, a repülés varázsa, amely ellenállhatatlan.
A felhők között, a nap körül keringeni, a madarakkal, sasokkal együtt szállni, embernek isteni mulatság.” (Pécsi Napló. 1913. július 8.)
Több helyen is olvastam arról, elődeink milyen élénk figyelemmel kísérték a repülés kezdeti időszakát. Persze az időben még nem tudhatták, hogy az emberiség szenzációs nagy találmánya nemcsak a közlekedést fogja szolgálni, hanem eszköze lesz az embert pusztító, szörnyű háborúknak is.
Kép forrása: Internet. Dobos István Modellező Klub honlapja
Hozzászólások