Kocsis Tibor | Magány

Asztaltársaság

Magány

MAGÁNY

Amikor
a legelső cigarettát,
a diófa ringatását,
szép Mecsekünk bejárását,
erdők csendjét, szél zúgását,
az avar halk roppanását,
kakukk hangos kiáltását,
omló sziklák megmászását,
a Balokány zsivajgását,
Hullámfürdő sikongását,
három mozi csábítását,
a cowboyok vad vágtáját,
a könyvtárak suttogását,
a mi utcánk hársillatát,
jó szomszédok barátságát,
Dombi-lányok szűz szerelmét,
nyarak hevét, tél hidegét,
hogy volt apánk, és élt anyánk –
már nincs kivel emlegetni,
ha nincs kivel emlékezni,
egyedül vagy.
Ez a magány.

Jásd, 2013. július 29.

—————————-

Kocsis József barátunktól testvére, Kocsis Tibor búcsúzik a Magány című verssel. A temetés Szentlőrincen lesz, augusztus 6-án, kedden, 16 órakor.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

2 hozzászólás van ehhez: “Magány”


  1. “Családi antológia ez a kis kötet. Közös “nagy búbánatok” tettek alkotóvá mindhármunkat, szívünkben gyerekkorunk óta élnek költemények, amelyek öregkorunkra fogalmazódtak meg bennünk szavakban, képekben, versekben, virágkompozíciókban.”
    Ez a nyitó gondolata a Hatkezes című kötetnek. Hármotokat tettek alkotóvá a közös nagy búbánatok. Immár ketten maradtatok a felismerés fájdalmával: Ketten maradtatok.
    De KETTEN maradtatok!Emlékezni és emlegetni… Ne zárkózz be a magánnyal. Nem jó társ. És önző nagyon: Nem enged senkit a közeledbe… Tudom, most nagyon fáj, és örökké fájni fog, de tárd ki az ajtód, öleld magadhoz azt, akivel emlékezhetsz, akivel emlegetheted Őket, köztük Öcsit is…

    Hozzászóló: Edit | 2013. augusztus 1., 19:40
  2. .

    Hozzászóló: Plávits Józsefné | 2013. augusztus 3., 17:06

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés