Békés megyéből, Gyuláról mentünk, kardiológus és reumatológus szakorvos javaslatára, magas vérnyomás, keringési zavar, kezdődő csontritkulás problémával Mátraderecskére, ahol gyógyulásunkat remélve a Mofetta szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni.
9. nap
Lefelé kicsit könnyebb volt a járás… Háttérben a téglagyár, kicsit tovább a sós gyógyfürdő-strand.
Madarak csicsergése ébresztett, és a nap sugara beragyogta a szobámat. Jó kedvem lett, ami a nap folyamán csak fokozódott. Reggeli, hozzá frissen hozott házi tej, 20 perc séta „hegynek” fel, mofettakezelés, gyógytorna. Ismét újabb gyógyulni vágyókkal találkoztunk, s a régiekkel kicseréltük tapasztalatainkat. Egyikőjük 8 éve, mióta létezik a Mofetta, minden évben igénybe veszi a kúrát, ami 2×15 kezelést jelent. Korábban a csontjaival voltak nagy gondok. Több ízben fordult elő csonttörése, amit, mint kiderült, csontritkulása okozott. Már évek óta jól érzi magát, mostanában csonttörése sem volt. (Közben jó pár évvel idősebb is lett!) A csoportos gyógytorna után kellemesen elfáradtunk, majd egy helyi lakossal belefeledkeztünk a beszélgetésbe. Amire kiválóan alkalmas a Mofetta aulája, ahol a recepció is van, és az automatából mindenféle finomságot lehet elővarázsolni Az emeleti galériában pedig a palóc szőttesek gyönyörködtetik a nézgelődőt. Az új ismerősünknek mozgásszervi panasza van, ezért veszi igénybe rendszeresen a Mofetta szolgáltatásait. Azt mondja, a kombinált (gázfürdő és torna) terápiával egyensúlyba tudja magát tartani.
Hazafelé menet egy idős úrral találkozunk, ő lassacskán halad. Érszűkülete van, kis távolságot tud csak egyszerre megtenni, ezért a gyógyintézményhez legközelebbi szállást választotta. Nemrég érkezett, sokat vár a gázfürdőtől. A Mofetta szomszédságában most épül egy modern, új szálloda. Ebéd után ismét ellátogatunk a Postára. Végre J.-nak megérkezett otthonról a várva várt küldemény. Mondhatjuk, csigaháton! Rövid délutáni pauza után, grillpartira indulunk. Vendéglátónkhoz vagyunk hivatalosak. Menet közben a kedves A.-val találkozunk, aki rózsacsokorral és verssel köszönt névnapom alkalmából. Meglepődtem, de nagyon jó érzés volt. Hiszen egy hete még nem is tudta, hogy a világon vagyok. Ilyen figyelmességet!
A másfél hetes ügyeletes esőfelhő
Ezután együtt folytattuk utunkat. Vendéglátóink gondoskodtak róla, hogy kellemesen töltsük a délutánt. A fogadtatás kedves volt, az ételek finomak, de nekem a háziasszony frissen sült ropogós héjú kenyere ízlett a legjobban, amit „öreg tésztával” és pici élesztővel készített. Gyerekkoromban ettem hasonlót utoljára. A zölddió-likőr, a szőlőpálinka, és a saját termésű balatonmelléki, amit a házigazda kínált, már csak a jéghegy csúcsa volt! Köszönet a kedves vendéglátásért! Sok mindenről esett szó, közben izzott a telefonom a sok névnapi jókívánságtól. Fényképezgettem is, míg csak nem megjött a szokásos eső, vihar kíséretében. A levegő hirtelen mintegy 10 fokkal lehűlt. Védett helyen kicsit még társalogtunk, majd miután az idő kegyes lett hozzánk, kölcsön kabátban, kissé dideregve hazasiettünk. Erre a délutánra még sokszor fogunk visszaemlékezni jó szívvel. Szép nap volt, sok élménnyel lettünk gazdagabbak. Most pedig alvás,mert reggel hétkor ébresztő!
10. nap
Ma megint több tapasztalattal gazdagabbak lettünk. J.-nak elfogyott egy fontos gyógyszere, gondoltuk, sebaj, megyünk a gyógyszertárba. Igen, csak elfelejtettük, hogy ez egy kis falu, és nem terem minden diófán egy patika. Fiókgyógyszertár van, korlátozott nyitvatartási idővel. Ezért a napirendet megváltoztattuk. Recsken van gyógyszertár, tehát oda fogunk utazni busszal. Délelőtt a kezelésre várva, szokás szerint beszédbe elegyedtünk az emberekkel. Az egyik éppen annak örült, hogy a Mofettával szemben épül egy szálloda, ő már jövőre ott szeretne megszállni. Biztos sok páciens ki fogja használni a közelsége miatt. Szó szót követett, mint ahogy ez már lenni szokott, amikor is egy érszűkületét gyógyíttató úriemberrel kezdtünk eszmecserébe. Elmondta, hogy neki határozottan jót tesz a széndioxid gázfürdő. Mostanában nem görcsöl a lába, ami azelőtt igen sűrűn előfordult. Főként éjszaka jelentkezett. Hosszabb a távolság, amit gyalogolni tud, és otthon a kertben dolgozgat is, többet, mint a kezelések előtt. Az egyik közeli faluban laknak, onnan jár be a Mofettába. Miután értesül arról, hogy Recskre készülünk, felajánlja, hogy mivel ő is oda készül vásárolni, szívesen átvisz minket is kocsival.
A muskátlis mofetta
Élünk is a lehetőséggel. A mofival végezve, megyünk le a lejtőn, közben megcsodáljuk, ki tudja hanyadszorra, az épület ablakait díszítő kövér piros muskátlikat. Éppen egy hölgy locsolgatja őket. Recsk csak pár kilométerre van Mátraderecskétől, de a lejtők, emelkedők, kanyarok váltakozása miatt messzebbnek tűnik. Megérkezvén elköszönünk új ismerősünktől, a holnapi viszontlátásig a Mofettában. Gyorsan elintézzük amiért jöttünk, majd felkeressük a Bányász Kiállítást. Vezetőnk nagy tájékozottsággal, szakértelemmel mutatja be az ércbányászatot, a bányászok nehéz munkáját, életüket. Hajdanában Mátraderecskéről a bányászok gyalog, a „hegy alatt”, szinte légvonalban közlekedtek az otthonuk és a munkahelyük között. Sok relikvia, fénykép áll itt emlékeztetőül, hogy nem is olyan régen még aktív bányászat folyt itt, és a környező falvakban.
A vízköves vödör a recski múzeumban
Közben felhívja figyelmünket egy-egy megörökítésre érdemes tárgyra. Így készült a fotó a „vízkővel díszített” vödörről, amely néhány hét alatt a bányavízből vált ki. Ez a kiváló szakember, aki végigcsinálta a bányász szakma minden lépcsőfokát, szüntelenül képezte magát, ma harcol azért, hogy ismét megnyíljanak az ércbányák. „Rengeteg kincs van a lábunk alatt” – mondja. A bányászok pedig ismét munkához jutnának. Kívánjuk, hogy fáradozását siker koronázza. Sokáig elnézegettük, fotóztuk a rendezett kiállítást. Valamivel talán többet tudunk a bányászatról. Végül két darab „kincset” vásároltunk, amiben többféle ásványi anyag található. Kis kövecskék, de nekünk sokat mondanak. Szerettünk volna a recski munkatábor emlékhelyét is felkeresni, de sajnos az időnk véges, sietnünk kell a buszhoz. Hogy mégis emlékezni fogunk erre a szomorú helyre, azt egy helybéli lakosnak köszönhetjük. Míg vártuk a buszt, folyt belőle a szó. Mesélt nekünk a sok szerencsétlen emberről, akiket kényszermunkára kényszerítettek, embertelen körülmények között dolgoztattak a bányában, és végül kevesen tértek haza. Az ő közeli hozzátartozója is a föld mélyén halt meg. Visszafelé hallgatagon ültünk egymás mellett a buszon. Délután kiderült, hogy valahol elfolyik a víz a kerti kút környékén. Vendéglátónk szerelőt hívott, megkezdődött az „ásatás” az udvaron. Kis idő múlva a vízszolgáltatás helyreállt. Később T. jött hozzánk, és elindult a „traccsparti”, aminek egyszer véget kellett vetni. Vacsora után, még világosban, elindultunk, tettünk egy nagy kört, és a holdvilág fényénél érkeztünk vissza. Jó hűvös este volt, a levegő erős és tiszta. Ez otthon (Gyulán) hiányozni fog! A szokásos esti tevékenységek után a tollat is ideje letenni, mert fél tizenkettő van. Ismét tartalmas, emlékezetes napunk volt. (A szerző felvételei)
(Folytatjuk)
Hozzászólások