Békés megyéből, Gyuláról mentünk, kardiológus és reumatológus szakorvos javaslatára, magas vérnyomás, keringési zavar, kezdődő csontritkulás problémával Mátraderecskére, ahol gyógyulásunkat remélve a Mofetta szolgáltatásait szeretnénk igénybe venni.
13. nap
A mofetta épülete - a háttérben a Kékestető látszik
A reggelit házi tejből készült aludttejjel fejeztük be. Miután bepakoltuk a szükséges dolgokat kis hátizsákunkba, elindultunk a már jól bevált útvonalunkon. A nap kellemes melegen sütött, szép időnk ígérkezett. A Mofettáig gyalogolva gyönyörködtünk a természetben. A színes virágokat, a hihetetlenül zöld füvet, fákat, bokrokat csodáltuk. Csak a hegyvidéken láthatunk ilyen különös, eleven zöld színeket.
Az egyik lakatlan ház udvarán a pipacs, szarkaláb, búzavirág között bontogatja szirmait a vad margaréta is. Jól mutat a méteres tarka egyveleg. A kiskertekben úgy nőnek a konyhakerti növények, mintha parancsra tennék. Számukra is nagyon jó az itteni klíma, no meg a kertet művelők gondoskodása is szükséges ahhoz, hogy ilyen szépen fejlődjenek a növények. Pirosodik a meggy, a földieper és a málna is. Jó lett volna egy-egy marékkal elfogyasztani, míg az emelkedőn lihegve felértünk.
A Mofetta előtt kicsit megálltunk pihenni, közben természetesen a völgybe tekintettünk. A látvány most is elvarázsolt. Mint egy természetfilm fog a fejemben megmaradni a völgyben lévő kis falu, a piros cserepes házaival, a kimagasló templomtornyával, mögötte pedig díszletként a Mátra, zöld hegyvonulatával.
Amint az aulába beléptünk, ismerősökbe botlottunk, kölcsönös üdvözlések, szokásos formulák intézése, és irány a vérnyomásmérés. Míg sorunkra várunk, beszélgetünk, tapasztalatokat gyűjtünk. Van, akit bátorítani kell, mert nem nagyon hisz a kezelés eredményességében. Néhányan türelmetlenek, a gyógyulást azonnal akarják. Pedig a betegséget sem egy pillanat alatt „szerezte” be senki. Talán személyes példánkból és társaink jó tapasztalatából egy kis bátorságot tudtak meríteni.
A szén-dioxid szárazfürdő résztvevői a "kráterben" vagy másként: a gödörben
Keveset vártunk a kezelő helyiségek átszellőztetésére, majd mindenki elfoglalt egy helyet a padon. Megtelt mind a két „kráter”. Ma olyanok is vannak, akik csak kipróbálni jöttek a gázkezelést. Ők nem vették igénybe az OEP támogatást, így a teljes árat fizették.
Ma teljesen leizzadtunk. Ez nem baj. Erősebb volt a feláramló gáz, és a kinti hőmérséklet is sokat emelkedett. A 25 perc leteltével duplán „leittuk” magunkat, pótolni kell az elpárolgott vizet, és a méregtelenítést is segítjük a bő vízivással. Tapasztalatunk, hogy a vesénk működése is intenzívebb lett. A pihenés (ami nagyon fontos!) utáni vérnyomásmérés eredménye is kiváló. J.-nak az egyébként magas értékei már teljesen normalizálódtak. Ez nagyszerű! Energiával feltöltődve a tornaterembe siettünk, ahol egy óra hossza alatt a kiváló gyógytornásznő segítségével átmozgattuk minden porcikánkat.
Mielőtt elindultunk volna a Mofettából, néhány fotót még készítettem. Majd elköszönve ismerőseinktől elindultunk hazafelé,közben útba ejtettünk egy üzletet, ahol némi harapnivalót vásároltunk.
Az ebéd szokás szerint bőséges és ízletes volt. A délutáni pihenésből hirtelen felkelés lett. Has mars! Teázás, teázás, teázás… Pedig késő délutánra találkozót beszéltünk meg háziasszonyunkkal.
A teakúra sikeresnek bizonyult. T.-vel két üres műanyag palack kíséretében felkerekedtünk, hogy megtaláljuk a falubeliek mondása szerinti „büdös vizet”. Első kísérletünk a fás, bokros ösvényen, a domboldalon lefelé sikertelen volt. Nagyon meredeknek találtuk. (Mi, alföldiek!) Ezért egy jóval hosszabb, de biztonságosabb utat választottunk. A látvány fentről viszont mindenért kárpótolt. A völgybe letekintve láttuk a már nem működő vasút kanyargó síneit, a téglagyár épületeit, magas kéményét, a gyalogutat, amelyen majd végig sétálunk a gyógyvízig, a távolban a Kanázsvár szomorkodó romját a dombtetőn. Menet közben készült még egy-egy közös kép a tűzpiros rózsabokrokkal.
Séta a "büdös víz" felé - bal oldalon, az út végén található a forráshely
Leérve a völgybe rátaláltunk a keresett gyógyforrásra. A „büdös víz” csőből csordogált, hogy megkóstolhassuk, pár lépcsőn kellett lemenni. Jó hideg, patakvíz hőmérsékletű, tiszta víz volt. Szagát nem, csak fokhagymaízt éreztem. Azt mondják, sok a kén benne. Gyomor-, bélpanaszok esetén ivókúrára kiválóan alkalmas. J. csak pár kortyot ivott, vendéglátónknak sem ízlett különösen. Én viszont egy pohárnyit elkortyolgattam, a palackot is megtöltöttem, és a visszafele úton is iszogattam belőle. A ma tönkretett gyomromnak éppen jól jött.
Késő estére a közérzetem is helyre állt a „büdös víz”-nek köszönhetően. Köszönjük T.-nek ezt a hasznos és szép túrát! Kellemesen elfáradtunk a két óra hosszás út alatt, ránk fért egy kis pihenés.
Még világosban meglátogatott bennünket A. egy metszőollóval a kezében, amivel egy pár rózsaágat szándékozott metszeni dugvány céljára (számunkra!). Éjfél után, mikor elbúcsúztunk tőle, már régen elfelejtettük az egészet. Legközelebb majd kevesebbet beszélgetünk! Nagy szeretettel mesélt helyi szokásokról, ifjúkori és mai történésekről. Verset is mondott, amit le is jegyeztem. Közös népdaléneklésre is sor került. Egy derecskei nótával még tartozik! Szó szót követett, nem tudtuk volna abbahagyni. Nagyon élveztük ízes tájszólását. Megpróbáltam a palóc szavakat kiejteni, de nevetésbe fulladt, sehogy sem ment. A tökéletes tájszólást az anyatejjel szívták magukba az itt született emberek.
Gyönyörű csillagos volt az ég, amikor kedves derecskei „mesemondónkat” kikísértük.
Azt nem tudom, hogy aludtam el, de a derecskei szövött párnákkal álmodtam.
14. nap
A mofetta aulája
Ma, hétvége lévén kevesebben voltunk a Mofettában. Szombaton és vasárnap csak a messziről jött, a faluban megszállt vendégek vehetik igénybe a száraz gázfürdőt. A gyógytorna is szünetel, a gyógytornásznő a megérdemelt pihenőjét tölti. Rá is fér a hétvégi szünet, mert mondhatjuk, két ember helyett dolgozik. A fizikoterápiás kezelések, az egyéni, és csoportos torna, a masszírozás mind-mind az ő feladata. Munkaidejét már nem lehetne jobban kihasználni. Sok éve végzi ezt a szerteágazó, felelősségteljes munkát, nagy szakértelemmel, óriási türelemmel, és szeretettel. Kívánjuk, hogy még sok klienst indítson el a gyógyulás útján.
A „kráterben” ma is beszélgettünk, míg a padon gyógyultunk. Érdekes emberi sorsok vannak. Egy-egy eddig idegen ember a bajban megnyílik a másik sosem látott ember előtt. Sok a magányos ember, aki örül, ha valaki meghallgatja, elmondhatja, ami bántja, vagy aminek örül. Természetesen sok, az életét jól megélő emberrel is volt szerencsénk megismerkedni. Feltűnt egy energikus, mindenben, a Mofettával kapcsolatban is tájékozott hölgy, akinek élménybeszámolóm megjelentetését köszönhetem. Egy kedves újságírónővel hozott össze a sors!
Mikorra a kezeléssel, vérnyomásméréssel végeztünk, az idő is kellemes lett, jólesett a friss levegőn a séta. Szervezetünknek szokatlan a hirtelen jött nyárias idő, viszont örülünk, hogy az itt töltött két hét utolsó napjaiban legalább nem kell az eget kémlelnünk, hogy vajon ma esik vagy nem.
Balról a mofetta épülete, jobbról a készülő szálloda
Egyik ismerősünkkel ballagtunk lefelé a Mofettából, ráérősen, meg-meg állva, közben szemünkkel végigpásztáztuk a tájat, amit nem tudtunk elégszer csodálni. Más képet mutat borús időben, és mást napsütésben, de mindenképpen fenséges. Miután szétváltak útjaink, mi a kis fahíd felé vettük az irányt, ahol némi emelkedő várt ránk. Nekem a végén muszáj kicsit megpihenni, mert kevésnek bizonyul a levegő. Igen, ez nem sík vidék!
Hazafelé menet egy-egy, már ismerős asszony kedvesen kiszól az udvarról, érdeklődik hogylétünk felől, vagy kijön a ház elé, és szóba elegyedünk. Így telt az idő gyorsan, és már otthon is találtuk magunkat. Szokás szerint gyomrunk jelezte a delet, kis kitérő után a konyhában kötöttünk ki. Gyorsan összeállítottunk egy könnyű ebédet, mivel hétvégén nincs „ovis étkezés”.
Mátraderecske egy része északi irányból nézve
Kihasználva a szép, napos időt, a kertben töltöttük a délután egy részét. A madarak is mintha vidámabban énekeltek volna, mint szürke, borús időben. A kerti fák, bokrok, virágok pedig élénkebbé váltak a naponta hulló csapadéktól. Háborítatlan nyugalom vett bennünket körül, ránk telepedett, és a kényelmes kerti ágyakon elringatott mindkettőnket.
Miután kipihentük magunkat, kedves háziasszonyunk invitálásának eleget téve, elsétáltunk a falu másik részébe. T. és O. szívélyesen fogadott minket. Vendéglátónk finom rizskókot készített, amiből nem sok maradt, mert mindenkinek nagyon ízlett. Eszegettünk, iszogattunk, közben sok téma szóba jött. Mint ahogy ez lenni szokott, megvitattuk a fontos és kevésbé fontos dolgokat. Hallhattunk az itteni emberek életéről, problémáiról, a palóc lakosság szokásairól, ünnepeiről és szorgalmáról. Mióta a Mofetta működik, a vendégfogadás sok család életét megkönnyíti. A recski bánya újranyitása is sok embernek adna munkalehetőséget.
A jó levegőn, szép környezetben, kedves emberekkel töltött idő gyorsan elszaladt. Ezekre a beszélgetésekre biztos sokáig emlékezni fogunk.
Hozzászólások