Gondolatok az egykori püspöki Szeminárium kápolnájáról
Komlós Attila úrtól már több kitűnő előadást hallgattam végig a jelentős pécsi festőművészről, Gebauer Ernőről. Attila előadásait kivetített képekkel teszi még érdekesebbé. A legutóbbi ilyen alkalommal, a Pécsi Papnevelő Intézet romokban lévő – egykoron gyönyörű – kápolnájáról készült felvételeket mutatott be. Elszomorított a látvány, de ugyanakkor arra sarkallt, hogy erről – az ebben az állapotában is elragadó – kis barokk kápolna történetéről minél többet megtudjak.
Kis tanulmányom illusztrálásához, felhasználtam Komlós Attila barátom néhány képét, illetve azokat a korabeli képes levelezőlapokat, amelyek segítik szemléletesebbé tenni a visszaemlékezést.
Emlékezzünk az egykori pécsi püspöki Szemináriumra
A Szeminárium nyugati szárnya
„Végre gr. Berényi Zsigmond 1740. év szept. 30-án a pécsi püspökségre áthelyeztetvén, a megye régi vágya teljesülésbe ment, mert 1742. évi június 4-én az építendő papnevelő alapköve a megyés püspök által ünnepélyesen letétetett s az építkezés ellenőrzésére Kapuváry Márton kanonok és papnevelői kormányzóra bizatott. Ennek ügybuzgósága folytán 4 év alatt e nagy mű szerencsésen be lőn fejezve s ugyancsak nevezett püspök által 1746. szeptember 4-én az új papnevelő ünnepélyesen felavatva. Midőn 1781. évben a diakovári püspökség felállítatott, ezen megye növendékeinek eltartása és neveltetése fejében a pécsi papnevelő évi 10 ezer forint kifizetésére lőn kötelezve. De e felső parancs aligha hajtatott végre, minthogy a diakovári papnövendékek még ezután is évek hosszú során át Pécsett nyerték kiképeztetésüket, amiért is ezek eltartási díjába az említett 10 ezer forint beszámíttatott.
A régi tanítási rendszer a pécsi papnevelőben 1779. évtől lényeges változtatást szenvedett, amennyiben ezután a hittani intézetben rendesen 4 tanár működött.
II. József (uralk. 1780-1790) 1785. évben kiadott hírhedt intézkedése folytán központi papnevelők állíttatván fel, a pécsi hittanhallgatók Pestre, majd ismét 1788. évtől Pozsonyba küldettek. A hittanárok plébánosi minőségben nyertek alkalmazást, a papnevelő intézet vagyona pedig kincstári tisztviselők által kezeltetett. II. József halála után a központi papnevelők megszűntek s az egyházmegyei papnevelők felállítása által a régi viszonyok léptek ismét életbe. Ekkor 1791. évben, Paffán Ignác kanonok és papnevelői kormányzó idejében, a papnevelő délkeleti oldalszárnya kibővíttetett s jelen csinos alakját nyerte el.” (Dr. Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből, Pécs 1894. 149-150 p.)
„A szeminárium épületét az 1809-10-es tanévben katonai célokra lefoglalta a kormányzat, az épületben a francia háború sebesültjeit helyezték el, a kispapok a ferences kolostorban kaptak szállást. További változás a szeminárium életében, hogy 1821-től a boszniai ferences növendékek is itt tanultak, de a ferences kolostorban laktak.” (Utcák, terek, épületek Pécsett. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010. 100 p.)
A Szeminárim déli szárnya
„Szepessy Ignác báró bőkezűsége folytán 1829. és 1830. évben 40 ezer forint költséggel épült a püspöki könyvtár, mely épületben 2 hittanár és 2 bölcsésztanár nyert rendes lakást.” (Dr. Ágh Timót: Emléklapok Pécs sz. kir. város múltjából és jelenéből, Pécs 1894. 150 p.)
„Girk György pécsi püspök 1860. évben 40 ezer forint nagylelkű adományával és a megyebeli papság áldozatkész hozzájárulásával megalapítá a kisebb papnevelő intézetet, melybe a gimnázium V. és VI. osztályából vettek fel tanulókat, akik a papnevelő déli oldalán fekvő lakóházban helyeztettek el” (Idézett mű …150 p.)
„Dulánszky Nándor dr. pécsi püspök 1883. évben a nagy papnevelő nyugati szárnyát körülbelül 60 ezer forint költségen kiépíttette s ezen új épületbe a 4 felsőbb osztályú gimnáziumot látogató papjelölteket helyezé el. A második emeleten nagy költséggel román stílű csinos kápolnát rendezett be, míg a földszinten a konyha, beteg- és fürdőhelyiségeket helyezé el. Az udvar díszes kertté van átalakítva, melynek közepét a régi székesegyház homlokzatáról idehozott 12 apostol óriási szobra díszíti. A kert északi oldalán most épült körülbelül 11 ezer forint költséggel egy nagy szórakozó- és egy díszterem.” (Idézett mű …150-151 p.)
A tisztesség úgy kívánja, hogy pár rövid sorral idézzük fel annak, a már-már az elfeledés homályába vesző férfiúnak árnyalakját, aki nélkül ez a nagyszerű épület rekonstrukció nem jöhetett volna létre.
Ő Szeifricz István (1832-1921) papnöveldei kormányzó (későbbi kanonok).
Szeifritz István kanonok
„1875-1885-ig, teljes tíz évig viselte a papnevelő intézet fontos kormányzói tisztét. Rektori működésének maradandó emléke a szeminárium Inczédy Dénes utca felőli hatalmas szárnya, melyet ő építtetett fel. Az ő nem mindennapias, hanem finomult ízlését dicséri a papnevelő intézet gazdasági udvarának kertté, az egyik melléképület tetejének erkéllyé való átalakítása, kiváltképpen pedig a díszes kápolna. Mindezen nagy és költsége átalakítások dacára a pénztárt rendezett viszonyok között adta át utódjának.” (Pécsi Közlöny. 1905. június 27. 2 p.)
Egy másik pécsi újság így méltatja munkásságát:
„Girk György (1852-1868) és Kovács Zsigmond (1869-1877) pécsi püspökök igen nagy hangsúlyt helyeztek a papképzésre. Így azután nagy megtiszteltetésnek számított, hogy a pécsi papnevelő intézet kormányzói tisztjét Szeifritz István kapta meg. Tíz évig töltötte be ezt a fontos tisztséget.
A szeminárium rektoraként végzett gazdasági és szellemi tevékenysége osztatlan elismerést váltott ki feletteseiből és kanonok társaiból.” (Dunántúl. 1921. április 10. 1 p.)
„Az új épületszárny tervezőjének a neve nem maradt fenn a forrásokban. A Papnevelő Intézet Levéltárában található egy tervezet, melyet az akkori mérnök, Buday Béla készített, de nem ez valósult meg. Az új szárnyépítést Körösztös Imre vállalta, a lakatos munkákra pedig Schvarcz Gyula adott árajánlatot. Jiratko Albin végezte a kápolna kivitelezését, ifj. Buday Béla pedig festését.
A második emeleten a megszűnt régi kápolna helyett egy új, kazettás képes mennyezetű, román stílusú kápolna épült. Ekkor zajlik a székesegyház átépítése is, a feleslegessé váló faragott vörösmárvány kapuk közül a Corpus Christi kápolna ajtókeretét ekkor építik be.
A kápolnát 1936-ban Stefán Henrik tervei alapján Gebauer Ernő restaurálta.”
(Utcák, terek, épületek Pécsett. Baranya Megyei Levéltár Évkönyve 2010. 101p.)
A korabeli képes levelező lapok a Dél-Dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont Csorba Győző Helytörténeti Osztályának tulajdonát képezik. Szeifricz István kanonok képének tulajdonosa a Pécsi Káptalani Levéltár
Hozzászólások