Ott marasztal
a sakkasztal.
Nagypapák
asztala,
sakkcsaták
színtere.
Sokszor vívták
párbajukat
elfeledve
reumát és
más bajukat,
fakuló
szellemük
felhevült,
fényre gyúlt –
Boldog győztes
kezet nyújt:
Barátocskám,
vége most már,
essen hanyatt,
ez volt a matt!
Morajlik a
kibicsereg,
veszíteni
így, hogy lehet?
Jobb lett volna
lóval oda…
Vitatkoznak,
elemeznek,
szétszélednek,
hazamennek.
Megritkultak
a nagy csaták,
megritkultak
a nagypapák.
Ám az asztalt
elfoglalta
a diákok
serege,
a sakktáblán
terpeszkedik
az unokák
feneke.
Gondolkodást,
csendes múltat
felülmúlta
a jövőnek
hangoskodó
jelene.

Megosztás

Tweet