Gebauer Ernő hatalmas freskója az Ágoston-téri templomban
Az egyház minden korszakban pártolója volt a képzőművészeteknek, s világhírű alkotások köszönhetik annak megszületésüket, hogy az egyház felismerte a szépség alkalmazásának hatását az áhítat emelésében. Ez a törekvése az egyháznak most is él, s ha a művészet el is pártolt öncélúságának kábulatában mentorától, az egyház mégsem szűnt meg ott állni mellette s az egyházművészetek még most is jelentős ága az egyetemes művészetnek.
Kis falusi templomok és nagy katedrálisok egyképpen felhasználják a művészet alkotásainak hitet elmélyítő, áhitatot keltő hatásait, s élnek vele, mint él most az Ágostontéri plébániatemplom is, ahol Czernohorszky József apátplébános és Sándor Károly egyházközségi világi elnök kezdeményezésére Gebauer Ernő, az országos hírű pécsi festő és grafikus most készítette el a templom apszisának csaknem egészét betöltő hatalmas freskó-kompozícióját.
Gebauer Ernő freskóvázlata
Gebauer Ernő közel három hónapig dolgozott hatalmas arányú és művészi szempontból egyik legjelentősebb alkotásának számító freskóján. A szentély rózsaszín alapszínezésű ívén helyeződik el a hatalmas kompozíció, amely az Isten Anyja, mint központ köré építi fel témáját. Az ovális sugarakat kivetítő keretben lebeg a Szűz Anya karján a gyermek Jézussal. A finom vonású alakok kontúrjait melegen emeli ki az aranyalap, amely földöntúli ragyogással folyja körül a Szüzet, ahogy a gomolygó felhőháton trónol. Két oldalt a nemzet hódolatát tolmácsoló alakok. Baloldalt az ősmagyarok szikár zordonságukban. Jobb oldalt a ma: a rendőr, az édesanya, karján gyermekével, az iparos, a polgár, a magyar zászlót hódolattal meghajtó katona a magyarság egyetemességét szimbolizálják. A felhők közül égő piros alapon szökik ki a magyar címer, amelynek négy folyósávját alumíniumból alkotta meg a mester, hogy ne oxidálódjék. A kompozíció érdekes elgondolású megoldásaként alul két szent alakja zárja le a képet: baloldalt Szent Erzsébet, jobbról Szent Margit alakja, úgy azonban, hogy felettük egy-egy angyal lebeg, hogy összekapcsolja a két oldalra eső mellékalakot és szervesen a képhez illessze. A kép lebegésszerűségét hangsúlyozza a két kis angyalka, amely éppen a két ablak felett szárnyal, s bár kívül esik a kompozíció keretén, mégis hozzátartozik, és valahogy felhívja a figyelmet a központra, Szent Györgyre. Egészen oldalt az apszis lezáródásánál Szent István és Szent László hatalmas alakja magasodik, s bár elszigetelten állnak, a mély értelmű szimbolika összekapcsolja alakjaikat a mozgalmas képpel.
Gebauer Ernő legújabb alkotása csupa mozgás. Alakjai súlytalanok, nem elstilizáltak, csak amennyire a perspektíva törvényei megkívánják, életteljesek és ugyanakkor modernek is. A festmény rajza, mint színhatása egyképpen ihletett kezű mesterre vall, szerencsés pillanat szülötte. A kompozíció nem túlzsúfolt és nem is esik szét alkotóelemeire. A teret kitölti, van mélysége s mint téma is egyike a legjobbaknak.
Vasárnapra már le is bontották az állványokat s a pompás freskó teljesen elkészülten szolgálja rendeltetését, a hívek áhítatának emelését a szépség közvetítésével. Az Ágoston téri plébánia ezzel az új alkotással nagyot gazdagodott, Gebauer Ernő pedig újra bizonyságát adta elhívatottságának és széles skálájú tehetségének. (Dunántúl. 1941. szeptember 14. 4 p.)
A Szent Ágoston templom az 1950-es években
A Szent Ágoston templom: „Mai állapotában egyhajós. Csehsüveg boltozatokkal fedett hajójában két oldalról kisméretű kápolnák csatlakoznak, keletről szabálytalan sokszögalakban záródó szentély, melyből dél felé kápolna, észak felé a sekrestye nyílik, mindkettő fölött oratóriummal. A hajó nyugati oldalán a torony első emeletét is magában fogó, kiskiülésű lizénák tagolják, melyek felett a háromrészes zárópárkány golyvázódik. Földszintjén szegmensívű kapu nyílik, emeletén félköríves ablak, két oldalán íves szoborfülkékkel. A homlokzat tengelyében karcsú, hegyes sisakban záródó torony emelkedik, két oldalán íves vonalozású féloromzatokkal.” (Dercsényi Dezső – Pogány Frigyes: Pécs. Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1956. 138-139 p.)
Hozzászólások