A Pannon Filharmonikusok turnéja a berlini Konzerthausból indult december 22-én, hogy a német nyelvterület szinte valamennyi ikonikus zenei helyszínét, köztük Lipcsét, Hamburgot, Genfet és Zürichet is érintve visszaérkezzen Berlinbe, a Philharmonie pódiumára.
Ha lenne hivatalos ranglistája a koncerttermeknek, a Berliner Philharmonie valószínűleg eséllyel pályázna nemcsak a dobogóra, hanem annak legfelső fokára is. Amelyik zenekar meghívást kap ebbe a szentélybe, az elmondhatja magáról, hogy eljutott egy fontos csúcsra – a Pannon Filharmonikusok pedig tegnaptól ezen szűk klubba tartoznak. Egy muzsikusnak a Philharmonie-ban fellépni ugyanaz, mint egy sportolónak pályára lépni Wimbledon vagy a Barnebau gyepén: a hely csodálatos akusztikájánál is fontosabb, hogy szinte tapintani lehet a múlt és a jelen nagy maestróinak – elsősorban a rezidens Berlini Filharmonikusok legendás vezetőinek, Karajannak, Abbadónak, Rattle-nek – örökségét.
A koncertet Bogányi Tibor, a Pannon Filharmonikusok vezető karmestere dirigálta, aki műsorát a zeneirodalom legnépszerűbb orosz műveiből állította össze: Glinka Ruszlán és Ludmilla nyitánya, Rahmanyinov II. c-moll zongoraversenye – a méltán világhírű Andrej Gavrilov szólójával –, valamint Rimszkij-Korszakov Seherezádé c. szimfonikus költeménye hangzott el. A zárókoncert végén ráadásként természetesen egy magyar opuszt, Kodály: Galántai táncok c. művét játszotta a zenekar, a közönség pedig álló ovációval ünnepelte az együttest – ugyanúgy, mint a tíz fellépésből álló turné valamennyi korábbi állomásán.
Fotó: Peter Adamik
„Ez nem egy váratlan siker, hanem egy tízéves, tudatos építkezés eredménye” – emelte ki Horváth Zsolt, a zenekar igazgatója. „2003-ban kidobtunk a zenekar életéből minden olyan elemet, amely kérdésessé tehette volna a minőséget. Nagyon szigorúan megválogattuk a karmestereinket és szólistáinkat, nem vállaltunk olyan fellépéseket – pedig sok megkeresés érkezett – amelyek nem megfelelően pozícionálták volna az együttest. Ez a koncert azt üzeni a világnak, hogy a Pannon Filharmonikusok elérte azt a nívót, amely már kompatibilis a világ vezető koncerttermeivel.”
Páva Zsolt, Pécs polgármestere már a koncert előtt nyilatkozva is láthatóan büszke volt a város zenekarára. „Még szoknom kell az érzést, az élményt, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténik. Pécs egy apró város azokhoz a metropoliszokhoz képest, amelyek itt képviselhetik magukat, a Pannon Filharmonikusok azonban a tíz évvel ezelőtti névváltoztatással egy időben elkötelezte magát egy olyan minőség mellett, amely mára ilyen eredményekkel emeli Pécset Európa nagy kulturális centrumai mellé. Pécs sikere egyben a magyar vidék sikere is, az ilyen fellépések felvállalásával példát adhatunk más vidéki városoknak.”
A zenekar korábban egy társulati ülésen, közösen fogadta el azokat a vágyott célokat, amelyeket a következő években el akarnak érni. A Berlini Philharmonie az egyik legkívánatosabb trófeának számított, de hátradőlésről nincs szó, vannak még bőven olyan helyszínek – kivált a tengerentúlon és a Távol-Keleten, ami inspirálja az együttest. „Továbbra sem célunk a mennyiséget a minőség elé helyezni, nem leszünk turnézenekar – nem is tehetnénk, hiszen rengeteg feladatunk van Pécsett, a Kodály Központ rezidens zenekaraként is. A siker egyik legfontosabb mércéje az, hogy a legnevesebb szólisták, köztük napjaink egyik legkeresettebb zongoristája, Andrej Gavrilov is örömmel tér vissza majd hozzánk a következő évadban, a budapesti sorozat egyik koncertjén” – mondta Horváth Zsolt.
Bogányi Tibor, az együttes vezető karmestere szerint is mérföldkő a zenekar életében ez a fellépés. „Elementáris élmény ebben a teremben, az egyik legszofisztikáltabb közönség előtt játszani. A zenekar valamennyi tagja érezte, hogy a hosszú és feszített tempójú turné – amelyen ráadásul négyféle műsort játszottunk! – csúcspontja az utolsó berlini koncert, zenei és érzelmi tekintetben egyaránt. A világ egyik legfontosabb koncerttermében, legendás előadóművészek nyomában játszani és sikert aratni – ez minden muzsikus álma. Jó volt érezni a közönség szeretete mellett az itteni profi csapat elismerését is – ha koncert után, a színpadról lelépve a backstage-ben is azt hallani, hogy az ügyelők és az akusztikus arról beszélgetnek lelkesen, hogy milyen kiváló volt a koncert, akkor azt komolyan lehet venni, hiszen ők a legjobbakat hallják nap mint nap.”
Fotó: Peter Adamik
(Forrás: www.pfz.hu)
Hozzászólások