Jéki László | A teveli Eppelek

Népszerű tudomány

A teveli Eppelek

Bächer Iván remek tárcáinak nemrég megjelent legújabb gyűjteményében (Hogyan kell a nőkkel bánni) “Egy szép kép” címmel ír egy kisvárosi magyar családról. A történet főszereplője Unger Mária, teveli német lány, aki a zsidó Spitzer László henteshez ment feleségül. Három gyermekük született, Andor, Katalin és János. A zsidó hitre tért sváb asszonyt 1944-ben Auschwitzba deportálták, kikeresztelkedett férjét a gettóból munkaszolgálatra vitték, onnan megszökött, majd orosz hadifogolytáborba került, 1946-ban hazatért, 1948-ban meghalt. A legidősebb fiút is munkaszolgálatra vitték, többé nincs róla hír. Katalint a német rokonok a haláltáborba induló vonatról mentették ki, majd bujtatták a nyilas időkben. Jánoska Auschwitzba, ott azonnal a gázkamrába került. Anyja, Unger Mária, megérte a tábor oroszok általi felszabadítását, a vöröskereszt Svédországba vitette, onnan tért haza 1946 nyarán. Ápolta, majd eltemette orosz fogságból hazatért férjét. Utána a kitelepítendő svábok listájára került, ebből veje mentette ki. Később osztályidegennek minősítették, boltját elvették. Lányának, unokáinak, dédunokáinak később “mégiscsak adatott pár békés évtized”, fejezi be a családtörténetet Bächer.

A nevek olvastán felmerült bennem, vajon nem rokonaim-e a történet szereplői. Anyai nagyanyám, Eppel Mária, szintén Tevelen született, ahogy anyai ágon az összes felmenőim. A családi szálak kibogozását az tette lehetővé, hogy Eppel János több évtizedes munkával feltárta és megírta Tevel történetét, az impozáns kötethez Glatz Ferenc akadémikus írt méltató előszót. Eppel János összegyűjtötte az Eppelekre vonatkozó anyakönyvi és egyéb adatokat is, a németül írt kétszáz oldalas családtörténeti kéziratot én is megkaptam tőle. A vele való rokonságot már korábban tisztáztuk: Eppel János és édesanyám ükapja, Eppel Bartholomäus (1784-1870) volt a legközelebbi közös ős. A kézirat hatalmas adathalmazából azt derítettem ki, hogy Eppel Mária nagyanyám és a Bächer írásban szereplő Eppel Anna rokonok voltak, de rendkívül távoliak. Nagyanyám szépapjának nagyapja és Eppel Anna szépapjának nagyapja volt a közös ős. Eppel (akkori írásmóddal Epple) Johann 1633-ban született, 1663-ban halt meg, Margaritta Frey volt a felesége. Apja nevét is tudjuk, Kasparnak (Gáspár) hívták, ő 1591-ben született, 70 évet élt meg. Johann két fiáról maradt fenn feljegyzés, az 1654-ben született Johann volt a mi águnk őse, az 1655-ben született Georgtól származik Eppel Anna. Anna egyébként szülei 11., utolsó gyermeke volt. Anna 13 hónapos volt, amikor apja, Eppel Matthias 41 évesen meghalt gyomorrákban. Anna édesanyja tíz évvel később, 47 éves korában a szintén megözvegyült, nála két évvel fiatalabb Johann Orgellel házasodott össze.

A hajdani Eppelek Mittelbuch községben éltek Dél-Németországban, a felsősváb tartományban. Az 1730-as évektől nagy kivándorlási hullám indult meg, elsősorban a fiatalok indultak útnak. Az Eppelek közül először az első Johann Eppel két dédunokája érkezett Tevelre: Anton és öccse, Maximus 1740-ben. Anton 28, Maximus 22 éves volt ekkor. Tevelen később meglátogatta őket öccsük, Johann is, majd visszatért Németországba. 1750-ben, 20 éves korában ő is Tevelre költözött apjukkal, az akkor már 63 éves Bartholomäus-szal együtt. Johann teveli lány vett el, Orgel Elisabethet, ők nagyanyám szépszülei. Johann bátyja, Maximus már apjuk bevándorlása előtt meghalt 1745-ben 27 évesen, ő volt az első Tevelen eltemetett Eppel. Ugyancsak 1750-ben vándorolt be Tevelre Bernhard Eppel, aki szintén az első Johann dédunokája volt, az ő kései utóda a Bächer írásában szereplő Anna.

A kivándorlók adatait Németországban részletesen feljegyezték, a levéltári adatokat később könyvben tették hozzáférhetővé (W. Hacker: Auswanderungen aus Oberschwaben – kivándorlások a felsősváb tartományból). Innen tudjuk, hogy a János fiával együtt kivándorló Bertalan 200 rajnai forintot vitt (hozott) magával, ez vagyonának az eladásából származott. Az elbocsátó levélért 4 forintot, annak kézbesítésért 2,15 forintot fizetett, a kivitt összeg 10%-át, húsz forintot pedig váltságdíjként fizetett meg a földesúrnak. A 200 rajnai forint jelentős vagyon volt. III. Károly a Bánát betelepítésére 1736-ban kibocsátott pátense szerint 153 forintból a következőket lehetett felépíteni, illetve megvásárolni: egy ház, szekér, eke, borona, 4 nagy ökör, 2 ló, 4 tehén és 4 borjú, 2 tenyészsertés. Mai kifejezésssel a bevándorlók jelentős tőkebehozatalt jelentettek az országnak.

Az Eppelek és a többi betelepült német család két évszázadon át békésen élt Tevelen. A lányok 16-18 évesen férjhezmentek, 1,5-2 évenként születtek a gyerekek. Nagyanyám nagyszüleinek (Eppel Mátyás és Karner Éva) 13 gyermeke született, közülük 8 érte meg a felnőtt kort.

Térjünk vissza a 20. századba. Bächer történetében Unger Mária életének egyik súlyos fordulata a sváb volta miatti kitelepítés. A németek jogfosztása három lépésben zajlott, először azokat telepítették ki, akik az 1941. évi népszámlálás alkalmával német anyanyelvűnek mondták magukat, függetlenül attól, hogy magyar vagy német nemzetiségűnek vallották magukat. 1946. januártól ennek a rendeletnek alapján telepítették ki a németeket Budapest környékéről Németország amerikai zónájába. 1946-ban változott a rendelet, akik korábban magyar nemzetiségűnek vallották magukat, azok mentesültek. 1947-ben megindult a lakosságcsere Csehszlovákiával, magyarokat telepítettek át Szlovákiából. Nekik úgy csináltak helyet, hogy az 1946-ban mentesített németeket mégis kitelepítették otthonaikból, ekkor az országot még nem kellett elhagyniuk. Hamarosan, még 1947-ben újra változott a kitelepítés szabályozása, ettől kezdve ismét Németországba szállították a kijelölt családokat, most már a szovjet megszállási övezetbe.

Eppel János, a későbbi hely- és családtörténész, 1946 karácsonyán tért haza angol hadifogságból. 1947-ben elvették házukat, a család illegálisan Öcsénybe költözött. Szüleit később mégis utolérte a kitelepítés, 1948. március 15-én indult vonatuk Németország szovjet megszállási övezetébe. Onnan átmentek az amerikai övezetbe, találkoztak már korábban oda kitelepített rokonaikkal. 1949 tavaszán megkíséreltek visszajutni Magyarországra, de Szentgotthárdnál elfogták őket a határőrök és visszaszállították őket Ausztriába. Egy osztrák parasztnál dolgoztak, majd elegendő pénz összegyűjtése után Eppel János anyja fizetett vezetővel jött át illegálisan az elaknásított határon. Férje októberben sikertelenül, decemberben viszont már sikeresen jutott át Horvátkimlénél. Így ismét együtt volt a család, a középső fiút kivéve, aki csak 1951-ben tért haza szovjet hadifogságból.

Még egy történet ezekből az évekből. Nagyanyám nővére, Eppel Katharina, Huber Mátyás felesége is a kitelepítendők listájára került. Hat kis unokájával szállt vonatra. Lánya, édesanyám unokatestvére, Miszlerné, Huber Katalin ezalatt a Szovjetunióban volt munkatáborban. Öt év elteltével térhetett haza, senkit sem talált családjából Tevelen. Férje katonaként, nem tudni mikor és hol, eltűnt a háborúban. Miszlerné anyja és gyermekei után ment az akkorra már NDK-vá vált szovjet zónába. Nekik ott jutott néhány békés évtized. Fia, Josef fizikus lett, mint én. Ha nagyritkán találkoztunk, akkor angolul beszéltünk egymással. A következő generáció egy része viszont visszatért Magyarországra: Josef fia magyar lányt vett el, itt is élnek, dolgoznak.

Print Friendly, PDF & Email

Hozzászólások

Egy hozzászólás van ehhez: “A teveli Eppelek”


  1. Üdvözlöm ! A mult heten temettem el edesanyamat itt Münchenben. A temetes utan, nagyon erösen erintett a teveli kitelepites ! Hiszen ennek arnyekaban telt el ugy az ö mint az en egesz eletem ! Igy most neztem a teveli kitelepitesek utan es igy talaltam az Ön irasara. Eppelek, nos mi rokonok lehetünk, hiszen anyukam unokatestverröl en is hallottam, aki ferjhezment a koserral rendelkezö zsido ferfihez. A gyerekekröl is tudtam, de en arra emlekeztem gyerekkorombol, hogy az egesz csalad Auschwitzban maradt. Unger Terez volt az anyai nagymamam. Növere Maria, a huga Margit, Bonyhadon eltek. Nagymamam Weber Martonhoz ment felesegül, Tevelen, igy anyukam Weber Erzsebet, egy öccse volt Marci Kazincbarcikan. Bonyhadon eltünk, Eppel Marika neni a börgyogyasznal volt növer, a fiai Waldemar fogtechnikus lett, ha jol emlekszem es a kisebbik fiu nevere mar nem emlekszem. Toncsi bacsira is ?? – a ferjere, az ö arcara is, nagyon jol emlekszem meg. Azt hiszem a rokonsag a Rederekkel – tehat az a rokoni ag az Eppelek fele, ahogy anyukam reszeröl is, a tavolabbi rokonsag. ?? Apukam meg Bonyhadon el, 86 eves. A temetes kapcsan is, keresem en is a meg meglevö rokonsagot es szeretnem velük a kapcsolatot tartani. Szeretettel üdvözlöm Münchenböl Csaider Maria

    Hozzászóló: Csaider Maria | 2012. március 3., 18:39

Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés