Temesi László, a szakmai berkekben jól ismert újságíró jelentetett meg könyvet először Kertész Imréről, arról az íróról, aki az utóbbi évek legkeresettebb magyar írója volt külföldön, egymásután adták ki újra és újra könyvét, amely a Sors és Sorstalanság címet viseli, feltétlenül érdemes elolvasniuk azoknak is, akik az először 1975-ben megjelent Sorstalanság könyvet nem olvastak. Nemcsak erről a műről, a többi könyvéről, a XXI. század első magyar Nobel-díjasa életéről szól, arról, hogyan változott meg az élete.
A könyv előszavában a következőket olvashatjuk: „Kertész Imre megjárta a poklot és a mennyet. Fiatal korára a pokol, idős korára a menny jutott. A világra szóló elismerés feltehetően egy hatalmas, egész életet mélyen átható feszültségtől szabadította meg egyik percről a másikra (a legjobb terápia a Nobel-díj?), és olyan boldogsággal, örömmel ajándékozta meg váratlanul. amely talán elhomályosítja, vagy legalábbis eltompítja évtizedeken át hurcolt fájdalmát. A díjjal járójelentős összeg pedig remélhetőleg megédesíti, megkönnyíti hátralevő éveit. Abban nem vagyok biztos, hogy nyugalmat is vásárolhat belőle”
Temesi László örömmel válaszolt lapunk kérdéseire.
Mikor határozta el, hogy könyvel ír az első magyar Nobel-díjas íróról?
Temesi László és Szarvas István
Amikor már elegendő anyag gyűlt össze. Először csak gyűjtöttem az anyagokat, utána már szelektálnom kellett.
A könyv erőssége az elemző munka. Nemcsak Kertész Imre életének főbb állomásait találjuk meg benne, hanem az eddigi irodalmi Nobel-díjasok nevét és a többi magvar Nobel-díjast is.
Azt szeretném, ha valaki, legyen az diák, irodalmár vagy kutató, ötven év múlva a Nobel-díjasokkal foglalkozva, főleg az irodalmi Nobel-díjasokkal, ezt a könyvecskét tudná lapozgatni, és fel tudná használni a benne foglaltakat. Azt hiszem, hogy jó pár évig várni kell újabb magyar Nobel-díjasra.
A Kempinski Hotelben tartott sajtótájékoztatón együtt voltunk. Idézek a könyvéből: „Péntek délelőtt 11 óra, a Kempinski Hotelben nagy a várakozás A terem zsúfolásig meglelt, kamerákból legalább tizenötöt számolok meg fotóriporterekből még többet, tollforgatóból pedig még annál is többet. Lehetünk vagy kétszázan.” Minek alapján választotta ki a közzétett kérdéseket és a Kertész-válaszokat?
Amelyek érdekesek voltak.
Ezt örömmel hallom, mert az én két kérdésem és az azokra adott válasz is benne van. A gond az, hogy nem teljesen úgy, ahogy ott elhangzottak.
Ezt igazán sajnálom. Az egyéves évfordulóra kiegészítem a könyvet, ha megküldi nekem a kérdéseket és a válaszokat, akkor azok szerepelnek majd benne.
Mit üzen a Hetedhéthatár olvasóinak?
Olvassák a magyar Nobel-díjas műveit. Biztosan úgy lesznek, mint én: Kertész Imre írásai igazi élményt jelentenek.
Hozzászólások