Szarvas István | Egy csipetnyi Márai a budapesti New York Művész Páholyban

Kultúra, művészet

Egy csipetnyi Márai a budapesti New York Művész Páholyban

Ég és föld között – Márai Sándor emlékezete

„Kávéház nélkül nincs irodalom.” – a New York Művész Páholy mottója Márai Sándortól származik. 2014-ben épp 25 éve hunyt el Márai Sándor, a modern magyar irodalom egyik legismertebb és legelismertebb alkotója, az egyik legkülönösebb sorsú 20. századi magyar író.

Marai-est-032Február 17-én az irodalomtörténet, a történelem, a színművészet és a képzőművészet, a könyvek, írások, művek továbbélésének példáival és történeteivel adóztak Márai Sándor sosem halványodó emléke előtt Budapesten a Boscolo Hotel New York palota Roma termében, ahol félezren jelentek meg.

A Helikon Kiadónál frissen megjelenő Márai bédekker Olaszországhoz kapcsolódó, Itáliai életérzés című harmadik kötete apropóján központba helyezték Márai emigrációs, itáliai éveit.  Az emlékest stílusosan az Ég és föld között címet kapta.

Márai Sándor az a kivételes szerző, akit Magyarországtól Olaszországig, Amerikától Spanyolországig egy világ tisztel, könyvei népszerűek, tanításai, gondolatai a legtöbbet idézett szövegek. Önmagáról a Füveskönyvben ekképpen vall:

Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam és az értelem egy szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat.
Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat.
A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon meghalok: s ez is milyen csodálatosan rendjén való és egyszerű! Történhetett velem más, jobb, nagyszerűbb? Nem történhetett.
Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem
.”

A nagyszabású esten a beszélgetés különös hangsúllyal érintette Márai emigrációban töltött éveit, az olaszországi emlékeket, az emigrációban született alkotásokat, s a levelezést. Vetítés és személyes emlékek, majd a művek tükrében lehetőségünk volt megpróbálni  megérteni Márai Sándor személyét. Beszéltek a művek keletkezésének történetéről és arról, milyen nehézségekkel, szépségekkel szembesült az író Olaszországban vagy Amerikában.

Az esten film felvételről hallhattunk Szőnyi Zsuzsa Márai Sándorhoz füzödő kapcsolatáról.

 

Szőnyi Zsuzsa szerkesztő, Szőnyi István festőművész lánya, Triznya Mátyás festőművész felesége a nyugat-európai, római emigráció egyik kulcsfigurája. Férjével Rómában lévő otthonukban hozták létre a Triznya kocsmát, ami találkozóhely, művészeti szalon az emigráció egyik legfontosabb központja lett. Szőnyi Zsuzsa a Vatikáni Rádió magyar adásának a szerkesztője volt a kezdetektől, segítette az emigrációban született könyvkiadást, támogatta az alkotókat. Legendás barátságáról Cs. Szabó Lászlóval és Márai Sándorral több könyv is mesél, melyeket ő írt, szerkesztett.
Márai Sándor 1960-tól 1988-ig több mint száz levelet váltott a Rómában élő Szőnyi Zsuzsával. Ezeket a leveleket, valamint az író Olaszországban keletkezett esszéit s egyben 1949-ben vele készült interjút tartalmazza Szőnyi Zsuzsa Vándor és idegen című könyve.

 

Az est háziasszonya, Juhász Anna irodalmár beszélgető partnerei voltak:

Fried István irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Bizottságának társelnöke. Egyetemi tanár, a Márai-életmű egyik legszakértőbb kutatója, számos kötet, tanulmány szerzője, melyek a Márai-köteteket, a Márai-életművet helyezik el a magyar és a világirodalomban.

Csorba László történész, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója, a Római Magyar Akadémia korábbi igazgatója, fő kutatási területe a magyar-olasz kapcsolatok története, az olaszországi magyar emlékek. Márai Sándor olaszországi éveinek tudója Márai Nápolyban, a Posillipo-félszigeten, majd Salernoban töltött éveiről mesélt az esten.

Nagy Kálózy Eszter Jászai Mari-díjas magyar színésznő, érdemes művész. Kötődése kettős: először hangoskönyben mondta el Márai Sándor 1938-ban írt regényét, az Eszter hagyatékát, majd a történet eleven fájdalmakat cipelő nőalakját, Esztert alakította a 2008-ban bemutatott, Sipos József rendezte Eszter hagyatéka című filmben. A filmből részletet tekinthettünk meg az esten.

Paál Zsuzsanna képzőművészre Márai Sándor Négy évszak című kötete (amit a Füveskönyv előzményének és kiegészítőjének tartanak) volt nagy hatással, ezeket a prózai epigrammákat dolgozta fel Négy évszak inspirációk című képeiben. A képeket és a Márai-szöveget összefoglaló kötetben is megismerhettük, melynek feldolgozásával 2010-ben színházi előadás is született.

 

A következőkben a teljeségre törekvés nélkül néhány gondolat, amely elhangzott Márai Sándor életéről.

1948-ban Olaszországban, a camponai Posillipóban, Nápoly elővárosában telepedtek le. Naplójában megemlíti, hogy a hely teljesen olyan, mint a Rózsadomb. Minden fontos budapesti helyszínre megpróbálták megkeresni az ottani megfelelőjét Olaszországban. Barátjuk, Paulay Erzsi és férje, a diplomata Vittorio Cerruti segítette őket – többek között elintézték, hogy ne kelljen az emigránsoknak fenntartott táborban lakniuk.

1951 októberében csatlakozott a Szabad Európa Rádióhoz, itt minden héten a Vasárnapi Krónikából olvasott fel és így egyfajta szellemi légihidat teremtett meg elhagyott hazájának.

Egyik történész sem tartja megalapozottnak Márai Sándor Mezei Mária és Tolnay Klára színésznőkhöz kapcsolódó viszonyáról megjelent anyagokat.

Jelen sorok írója hiányolja, hogy a különben nagyon tartalmas nem esett szó az Emigráns című filmről, amely Márai Sándor és felesége életéről szól, 2006-ban készült, Márait Bács Ferenc, Lollát pedig Gyöngyössy Katalin alakította mély átéléssel.

Print Friendly, PDF & Email
Please follow and like us:

Hozzászólások

Nincs hozzászólás ehhez: “Egy csipetnyi Márai a budapesti New York Művész Páholyban”



Szóljon hozzá!



Archívum

Hirdetés