Krőzus-ország
Szőnyegen suhan a vonat;
kerekek metronóm-zaja
az utasokig nem jut el.
Kontár gitáros:
mobil-kakofónia
cibálja ideg-húrjainkat.
Intercity…
Agyonhajszoltan lohol szembe
a kifulladt, koravén táj;
gazdátlan kutya:
loncsos farka hamuszín felhő,
mancsával guberál
a pályát kétoldalt fojtogató,
konok szemét-barikádon.
Laposan vigyorgó sörös doboz,
kizsigerelt banánhéj,
műanyag zacskó: szakadt hullalepel,
töppedt, rothadó
ételmaradék…
Károgó gyászvitézek
köröznek bűzbe fúló konc felett;
nagyhangú, tülekedő
koldus-sereg.
Állomás:
pörsenéses, hámló,
himlőhelyes, ragyavert falak,
szennyes, szakadt condrában;
elhagyott raktársorok
emberholló-vájta szemgödreikkel
vámpír-sóváran merednek
elegánsan tovarobogó csodánkra,
tetőiken restség, tékozló közöny
gránát-szaggatta sebei.
Néhai bakterház:
zöld festékmaradványok
félig kitépett ajtókereten;
ablakából
integető gyermekek helyett
torz szilvacserje ágaskodik,
vödrétől megfosztva
meddőn poshad a kút vize,
szomszédja
toprongyos emberroncs
deszkából, bádoghulladékból
tákolt, alkalmi vacka.
(A gyomot vajúdó falak
ráomlanának,
s az életösztön
pusztulásra ítélteknél
a legerősebb.)
Gazdagok voltunk. Vagyunk?
Minden időben akadt
elherdálnivalónk.
Háború darálója alól
morzsát is fölsöpörtünk,
vér-veríték habarccsal
legóként összeraktunk,
hol darab hiányzott,
magunk formálódtunk helyébe,
s most
idegen bolygóról kiebrudalt,
bosszúszomjas klónokként
mindent bezúzunk, széjjelszaggatunk,
esélyt sem hagyva utódainknak,
hogy menedékként
netán ismét összerakják.
Talmi kulisszák,
kajmán-mosolyok,
hazug ígéret-kártyavárak közt,
szellemi mákonyban,
csonttá aszott,
megostorozott,
mezítelen testtel várjuk:
nemzetidegen torzóként
mikor végezzük
a Mammon-hekatomba
vértől, vizelettől ragacsos Golgotáján,
vagy újkori Pompejiként
mindent konzervál
elrettentésül
egy véletlenszerű utókornak
korunk lávája:
a szemét.
Delírium
A Nap
orra rezes,
fején félrecsapott,
roggyant
köcsögkalap.
Az ég
zavaros, buggyant
csatorna-hordalék.
A Föld
kábszeres, ledér,
övtáskájába nem fér
a zöld.
A tűz,
mely eszméket
termett s emésztett,
bugyutaságokat
betűz.
A víz
negyedik halmazállapotért
sivatag-sokadalomban
gagyiz.
S az ember?
Ó, az ember
vagy tettre rest,
vagy tenni
nem mer.
Gonoszkodás
Rómaiak, görögök szobrát formázza a tested.
Mért vagy válogatós? Fald csak a férfiakat!
Évtizedek multával a szépség gyorsan elillan;
Semmi se lesz feszesebb, legfeljebb a bugyid.
Menő vállalkozás
Milliomos lett Griselde;
Jól prosperál a vizelde.
Hozzászólások