2014. április 9-én – a Duna-Dráva Nemzeti Park alapításának 18. évfordulóján – avatták fel a pécsi Pintér-kert Arborétumban Dr. Lehmann Antal (1936-2010) szobrát. Dr. Lehmann Antal PhD. ny. egyetemi docens, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság volt igazgatója életét a természettudományi ismeretek megszerzésének és továbbadásának, az oktatásnak, nevelésnek, továbbá Dél-Dunántúlon a természet védelmével kapcsolatos gyakorlati természetvédelmi munka alapjai megteremtésének szentelte. Életútja példát mutat számunkra.
A szobor Trischler Ferenc szobrászművész alkotása. Avató beszédet mondott Závoczky Szabolcs igazgató, Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság; Dr. habil. Aubert Antal egyetemi docens, intézetigazgató (PTE-TTK Földrajzi Intézet); Dr. Papp Tivadar, a Mecsekerdő Zrt. nyugalmazott vezérigazgató helyettese, címzetes egyetemi tanár.
Lehmann Antal kiváló eredménnyel érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, majd a Pécsi Állami Pedagógiai Főiskolát végezte el biológia-földrajz szakon. 1967-ben a szegedi JATE Természettudományi Karán, földrajz szakon államvizsgázott, és védte meg három évvel később summa cum laude minősítéssel doktori disszertációját. A PhD. fokozatot a JPTE-n 1998-ban szerezte meg. Munkahelyei közül szívesen emlékezett vissza azokra az időkre, amikor 1959-61-ig Almamelléken, majd 1961-64-ig Pécsett általános iskolában biológia, földrajz szakos tanárként dolgozott. Ezután 1968-ig a Pécsi Tanárképző Főiskola Földrajz Tanszékén tanársegédként oktatott. 1968-77-ig kis kitérőt tett az MTA Dunántúli Tudományos Intézetébe tudományos munkát végezve. Ezt követően visszatért a JPTE Földrajz Tanszékére, ahol főiskolai, majd egyetemi docensként 1991-ig dolgozott.
1990-ben az önálló természetvédelmi szervezetként létrehozott Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóságon Böjte Tibor igazgatót 1991 júliusában követte pályáztatás utáni igazgatói kinevezéssel. Az Igazgatóságon a természetvédelmi munka technikai és emberi feltételeinek megteremtése mellett a védelemre érdemes területek védetté nyilvánításának előkészítésére, a hatósági és kezelési tevékenység alapjainak a lerakására fordította a legnagyobb hangsúlyt. Vezetése alatt megújult a Pintér-kerti irodaépület, gondoskodnia kellett a területi egységek telephelyeiről, oktatóbázisokat volt szükséges létrehozni, a létszám fejlesztésével meg kellett szervezni a természetvédelmi őrszolgálatot és biztosítani munkájuk feltételeit. A hatósági munkában pedig olyan, mai szóval élve ügyfélbarát rendszert alakított ki, hogy az akkor még alapvetően a fajok védelmét célzó természetvédelmi jogszabályok mellett az ügyfelek elfogadják, és a tervekbe beépítsék a táj védelmére vonatkozó természetvédelmi elvárásokat is. Abban az időszakban volt az Igazgatóság igazgatója, amikor a szövetkezeti átalakulás és kárpótlási folyamat közepette kellett előkészíteni a Duna-Dráva Nemzeti Park megalakítását. A nemzeti park létrehozása több mint öt éves előkészítő munkát követően 1996-ban megtörtént, mellyel az Igazgatóság megnevezése is Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságra változott. Igazgatóként a természeti környezet értékeinek védelme mellett az értékek megismertetésére törekedett. Munkatársai tisztelték, mi több szerették. Jó kapcsolatot alakított a társszervezetekkel. A gazdálkodás és a természetvédelem összhangjának megteremtése érdekében kezdeményezte, és rendszeresen megszervezte a dél-dunántúli természetvédelmi és erdőgazdálkodási konferenciákat. Dél-Dunántúlon – lehet mondani –, hogy az állami természetvédelmi munka alapjainak megteremtését neki köszönhetjük.
A nemzeti park létrehozásának évében, 1996. december 30-án nyugdíjba vonult. Ezután nyugdíjasként még öt évig a PTE TTK Környezetföldrajzi és Meteorológiai Tanszékén óraadóként tevékenykedett.
Több mint 120 tudományos és ismeretterjesztő publikációja jelent meg, ezek közül a leglényegesebbek:
– A Zselic természeti földrajza
– A nagyharsányi Szársomlyó-hegy és növényzete
– A Dunántúli-dombság növényzete
– Földrajzi fogalmak kisszótára
– Földrajzi tanulmányutak a Mecseken és környékén
– Az agglomerálódás hatása az élő környezetre
– A bányászat hatása a növény- és talajtakaróra Pécs területén
– A környezetváltozás és hatásai
– Bányászati felszínek növényzete, talajai és újrahasznosítási lehetőségei a Mecsek térségében
– A magyarországi természet- és környezetvédelem földrajzi vonatkozásai.
Oktató-nevelő munkájáért 1981-ben Kiváló Munkáért Érdemérmet, a földrajz terén elért eredményeiért 1983-ban A Szocialista Földrajzért kitüntetést, a természetvédelem érdekében kifejtett tevékenységéért 1996-ban Pro Natura Díjat, a magyar erdőgazdaság fejlesztése érdekében kifejtett munkásságáért 1999-ben Kaán Károly Díjat kapott. 2001-ben a földrajz területén végzett oktató- és kutató tevékenysége elismeréseként Prinz Gyula-Díjban részesült. 2009-ben a Baranya Megyei Önkormányzat Közgyűlése által adományozott Területfejlesztési Díj kitüntetést vehette át. A Magyar Földrajzi-, Biológiai-, Meteorológiai- és Barlangtani Társaságnak 1961 től volt tagja. Halálával nemcsak egy nagy tudású természettudóst, de egy jó embert is elveszítettünk.
(forrás: Békalencse, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság hírlevele, 2010. december)
Hozzászólások