Mit jelent nekem a költészet? Édesanyámat. Tőle tanultam a szavakat, azok egymásutániságát. Különös dallama volt a mondatainak. Somogy megyében idegen volt a hanglejtése, hisz’ Vas megyéből származott. Ma is hallom, ahogy rácsodálkozott a tavaszra. „De sziép kiék az iég!” Varrónő volt. Tébláboltam körülötte, alig értem fel a konyhaasztalt, ahol szabott. Tél volt, jégvirágok az ablakon. Énekelt. Gyönyörű hangja volt. Ha nem dalolt, akkor verset mondott. Azokat a szövegeket idézte, amelyeket Bölcskei tanító úrtól tanult: A megfagyott gyermek, A celi Mária. Élénken emlékszem Mikes Kelemen leveleire, Arany János Családi körére, Petőfi Sándor A Tisza című versére és arra is, hogy tőle idézte meggyszüretkor:
„Ezrivel terem a fán a
Meggy…
Feleségem van nekem csak
Egy;
De mikor még ez az egy is
Sok!
Előbb-utóbb sírba vinni
Fog.”
Mit is jelent nekem a költészet? A költőt magát; olyan játékot a szavakkal, amellyel képet fest a hozzáértő. Szavak sokaságával varázsol, megjelenít. Mit jelent nekem a költészet? A költők azonosságát a műveikkel. Általuk, velük idézek fel egy ízt, egy érintést. A pillanat megfogható élményét élem át velük. A frissen sütött csörögefánk vaníliaillatát érzem. Miattuk villan fel a boldogság röpke élménye, az egyedül magammal felismerése, a szubjektív idill, a szívöröm, a beteljesülés. Általuk rémlik fel a ki nem mondott szavak özöne, velük feszül rám az eltitkolt magány. Ha nem tudom merre, hová, ők segítenek. Ha tépelődöm, veszkődöm önmagammal, feloldom bennük sérüléseimet. A versekben lubickolok. Bennük találok megnyugvást, kiutat.
Az igazán nagyok más sebeit jelenítik meg, élik át, akár képversben is, ahogy azt Nagy László tette a Seb a cédruson című versében.
Mi ez, ha nem a költészet megjelenítése? Netán csak varázslat? Vagy az Igazak előtti méltó főhajtás?
Tegyük ezt mindannyian József Attila születése – és a költészet napján!
Hozzászólások