A művészi plakát
Napjainkban alig látszunk ki a plakátok erdejéből. Vannak közöttük ízlésesek és kevésbé szívet-lelket gyönyörködtetőek. Pedig a plakát is lehet igazi művészi alkotás. Gebauer Gusztáv, a híres pécsi festő testvére igen érdekes értekezést tett közé a Pécsi Naplóban, 1911-ben.
Ludwig Sütterlin plakátja (1896)
„Az egykori vallási vagy alkalmi allegorikus tárgyakra szorítkozott és fejlődésében hosszú időkre a néptömegtől majdnem hozzáférhetetlenül elvont, majd a hagyományokkal és tekintélyekkel súlyosbított akadémiák zárt termeibe került művészet az utolsó évtizedekben lerázta a bilincseket és kilépett az életbe, népszerű lett és népszerűvé váltával megjavította a műízlést. Ez pedig rögtön követelővé lett és művészi igényekkel lépett fel oly terülteken melyet eddig éppenséggel sem népesítettek be a szép álmodozói.
A művészi igényekkel fellépő modern életnek egyik pregnáns terméke a modern plakát. Az eleven, ötletes, kereskedelmi és ipari élet ma már nélkülözhetetlen reklámjainak művészi formában való megjelenése megteremtette a kirakatok és az utcák demokratikus művészetét, mely homlokegyest ellenkezik a l’art pour l’árt arisztokratikus elvével, mert hiszen meghatározott anyagi cél, a vételi kedv és fogyasztás fokozására irányuló reklám szolgálatában áll.
Chéret plakátja
A plakátművészet, – Angliát és Franciaországot kivéve, hol már valamivel korábban virágzásnak indult – ma még gyermekkorát éli. Így a Párizsban 1895-ben megjelent „Office internationale illustrée” még azt írja, hogy a hatalmas kereskedelemmel és iparral rendelkező Németország plakátművészetéről komolyan még beszélni sem lehet, mert az a lithográfiai intézetek durva színtobzódásaiban és az ízléstelenül alkalmazott cirádákban merül ki. A hatalmas német kereskedelem és ipar már megvolt, azonban a kialakult modern német művészet még nem volt oly fejlett s sokkal inkább még saját harcaival elfoglalva, sem hogy helyes érzékkel és felfogással a plakát felé is fordulhatott volna. Első komoly, valóban modern és a megunt mosolygó leányalakot vagy nemtőt mellőző művészi affiche Ludwig Sütterlinnek a berlini ipari kiállításra készült, 1896-ban megjelent, a földből kinyúló, kalapácsot tartó kart ábrázoló plakátja volt, mely a millenáris évben Pécs utcáin is ki volt ragasztva.
A modern plakátművészet Franciaországban született, szülőanyja pedig az európai festészetre nagy hatással volt japán művészet. A szellemes és kitűnő ízlésű Goncourt testvérek szalonjából indult ki a japán művészet a második császárság vége felé hódító körútjára. A tökéletes japán keramikai iparművészet, a lakkműipar, a csodás fametszetek, gyönyörű patinájú antik fémtárgyak és zománcozott nippek a műértőkben óriási lelkesedést keltettek, a festők pedig, köztük Manet, Monet, Dogas, Whistler stb. a nyert impressziókat siettek műveikbe bevinni. Chéret az első modern plakátművész felismerte, hogy a végtelen tökélyű és finomságú japán fametszet értékes elemeket s főleg kész irányelveket tartalmaz a plakát számára. Észrevette, hogy az összehangolt színek foltban való felrakásával és a jellemző vonások kiemelésével oly hatások érhetők el, melyek elsősorban megfelelnek a plakát által támasztott igényeknek.
Toulouse-Lautrec plakátja
Társa Toulouse Lautrec a színfoltokon kívül a vonalak változatos finom játékát tanulmányozta, s alkalmazta sikerrel. Sok hivatott tehetség fordult már most a plakát felé, az angolok a japán benyomást a csatornán túl nemzeti művészetükbe vitték s tapasztalatukat a modern afficheon tanulságosan és sok érzékkel alkalmazták. Szóval a nagy mesterek nyomdokain a plakátművészet, melyre a kereskedelem és ipar már várt, hatalmas lendületnek indult.
Magyarországon is csak akkor indulhatott fejlődésnek, mikor a Piloty éra elmúlásával a naturalizmus, impresszionizmus és a stilizáló művészet kiküzdötte magának az elismerést és méltánylást s ma már Mark Lajosban, Faragóban, Faludiban, Falusban stb. oly szakavatott kezekbe jutott, hogy a magyar plakátművészet kiállja a külföldiekkel a versenyt.
Faragó Géza plakátja
Térjünk át azonban magára a művészi plakátra. Nézzük meg milyennek is kell annak lennie, aztán mivel éri el a művész a megállapított milyenséget s e tekintetben minő eszközök állnak rendelkezésére.
A plakát határozott célt szolgál, és pedig a reklám célját. Feladata, hogy az utcán és nyilvános helyeken felhívja a figyelmet a hirdetett dolgokra. Ezzel aztán meg is mondtuk, milyennek kell lennie. Feltűnőnek, egyszerűnek és könnyen megérthetőnek, végül egyszerre áttekinthetőnek. Ezen követelményeknek a művész akkor fog megfelelni, ha úgy rajzban, mint kompozícióban és színben a lehető legnagyobb nyugodtságra és egyszerűségre törekszik. A cél elérésére szolgáló eszközök pedig a sík, a vonal és a szín, utóbbi rendszerint számszerű korlátozásban. A hely szűke nem engedi, hogy az általánosan megállapított elvek taglalásába most belemenjünk. Fenntartjuk azonban ezt a jövőre. Az Amateur egyesület művészeti szakosztálya érdemes munkát végzett ezen érdekes és aktuális művészet tipikus termékeinek bemutatásával, a kiállítás legnagyobb mérvben megérdemli a közönség érdeklődését.” (Gebauer Gusztáv, Pécsi Napló, 1911. május 21. 14 p.)
Hozzászólások