Könyvismertetés
A 2014-ben megjelent könyv a 70 éves Szerző 2008-ban közreadott „Kérdeztem. – Válaszoltak.” című interjúkötetének a folytatása, mely további 27 interjúját mutatja be. A megkérdezettek ezúttal is többnyire ismert személyiségek. Körük igen változatos, némi szubjektivitással a következők szerint tagolható: 6 művész, 3 vállalatvezető, 6 politikus, 2 pap, 10 kutató, illetve tanár. Az interjúk hossza igen különböző, a leghosszabb 10, a legrövidebb bő 1 oldal. Az érintett témák is sokfélék. A kötet így sajátos kordokumentum, mely a második ezredforduló tipikus magyar életpályáiról – és a hazai társadalom érdeklődési köréről, kiemelten érték-felfogásáról is figyelemre méltó képet ad. Ezt az alábbiakban, a leírtak iránti érdeklődés felkeltésére, néhány példával szemléltetjük.
A leghosszabb interjúkban 4 művész számolt be életének néhány fontos eseményéről. Örülnek a személyük felé irányuló érdeklődésnek, s törekszenek a személyes információk közlésére. Többen megemlítik, hogy már gyermekkorukban az adott pályára készültek, mindannyian megemlékeznek kedves tanáraikról, szólnak barátaikról, külföldi tapasztalatikról is – természetesen azonban a legrészletesebben a mindennapi „munkáról”, annak küzdelmeiről, szépségeiről, a művészettől kapott örömről beszélnek.
Megtudjuk, hogy Lackovich Géza előadóművész sportolónak is tehetséges, így evezős, de válogatott futó is volt, s sportszervezetőként is ért el sikereket. Színészként az Erkel Színházban, a Jókai Klubban és a Mikroszkóp Színpadon is játszott, továbbá több mint 60 filmben, köztük az Egri csillagokban, a Hídemberben, a Marica grófnőben, a Sztrogoff Mihályban szerepelt. Nem szerette az olyan darabokat, amelyekben a rossz győzedelmeskedik, mert rosszra nevelnek. 2011-ben, néhány hónappal az interjú után temették.
Veiszer Alinda TV műsorvezető kezdetben inkább színésznő szeretett volna lenni, de úgy véli, tévériporterként nem szabad színészkednie, nem lehet más, mint ami valójában. Érdekli, hogy mások miért úgy látják a világot, ahogy látják. Interjúit mindig megmutatja a megkérdezetteknek, de nem ért egyet azzal, ha valaki érdemben kívánja módosítani a korábban elhangzottakat.
Kokas Katalin Liszt-díjas hegedűművész. Családcentrikus édesanya, ugyanakkor színvonalas nemzetközi zenei versenyeken ér el sikereket. A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál ötletadója és fő szervezője, ahova meghívja mindazokat, akik szívesen játszanak együtt, s azt kéri tőlük, azt adják elő, amit szeretnek. Ő játszhat a Budapesten nemrég felismert Stradivariuson. Szeretné, ha a komolyzene a jelenleginél nagyobb figyelmet kapna médiáinkban is.
Kárászy Szilvia zongoraművész és -tanár harangokon is játszik, festeget is, s aki elhivatottan segíti a fogyatékkal élő tehetségeket. Megalapította az Aranyharang díjat azok számára a vakok számára, akik valamely kiemelkedő szakmai vagy emberi tettet vittek véghez, hogy megmutassa nekik: teljes értékű emberként élhetnek. Lakásában megszervezte a Kárászy szalont, amely költők, írók, zenészek, szobrászok találkozóhelyévé vált.
A legrövidebb interjúk (természetesen) tömörebbek a fentieknél. Alanyaik közül – talán nem véletlenül – hárman is sikeres gazdasági vezetők (1 pedig diplomata, aki a fentiekben politikusi besorolást kapott). A válaszok valójában kis hírek termékekről, üzemekről, gazdasági eseményekről. Érzékeltetik azt is, hogy az interjúadó elfoglalt, ideje pénz. A közöltekben nincs semmi személyes; úgy tűnik, a megkérdezett nem is számít arra, hogy gondolatai, életének részletei érdekelhetnek valakit. A recenzens ugyan tudja, hogy a napjainkban a gazdasági vezető túlterhelt, s személye legtöbbször valóban csak környeztében ismert, de nem helyesli ezt; úgy véli, hogy ugyanúgy, mint ahogy ismerjük Csonka János, vagy Ganz Ábrahám nevét, tudnunk kellene, a mai cégeknél kik érnek el komoly eredményeket, s az se jó, ha „korunk hősei” nem érzékelik a társadalom megbecsülését.
A közéleti szereplők interjúi eltérő jellegűek. Erdő Péter bíboros-prímás például, a propaganda és a hírközlés közti különbség fontosságát kiemelve, „csupán” egy sajtó-ösztöndíj átadása kapcsán fejtette ki néhány gondolatát. Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter tárcája időszerű feladatait világította meg. Személyesebb információkat olvashatunk viszont a Szerző névrokonától, Szarvas Istvántól, az egri Szt. István rádió igazgatójától, egyházzenésztől és tanártól. Volt pap Ózdon, Miskolcon, a gregorián énekekkel kapcsolatos tanulmányokat folytatott Rómában. Fontos küldetésének tartja a missziós tevékenységet, törekszik arra, hogy rádiójuk mindenkinek szóljon.
A kutató, tanár válaszadók többnyire mindkét szakma művelői. Dr. Kovács Magda, a Gábor Dénes Főiskola elnöke az informatika fontosságát felismerve a magyar távoktatást kezdte el megszervezni. Úgy véli, korunkban a versenyképességhez mindig mindenkinek tanulnia kell, s a távoktatás ezt a „nem csak zseni” kezdők körében, illetve a szinten tartásra törekvő élethosszig tanulók szférájában egyaránt segítheti. Oláh György Nobel-díjas kémikus a Dél-Kaliforniai Egyetemen tanít és a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója. Megítélése szerint a legeredményesebb kutatók azért dolgoznak külföldi munkahelyeken, mert csak ott állnak rendelkezésükre a drága, de szükséges berendezések. S hangsúlyozza, hogy azért kutat idős korában is, mert élvezi, hogy ennek révén új ismeretekhez juthat. Pálinkás József atomfizikus, a MTA elnöke az Akadémia friss eredményeiről nyilatkozott. Máthé Gábor jogászprofesszor, az 1989-es év történelmi események „bibliájának”, a Sub Clausula 1989 című műnek egyik szerzője azt ítéli fontosnak, hogy a világpolitikát ne valamely érzelem, hanem az értelem irányítsa.
Talán a vázoltak is szemléltethették, hogy Szarvas István interjúi komoly tartalmat közvetítenek, segíthetik korunk érdekes személyiségeinek a megismerését, ugyanakkor olvasmányosak is. Hatásukat a szép formátumú és olvasmányos kötetet színvonalas szerkesztése is fokozza, ami Zmeskál Zoltán Tamás és fia, Zmeskál Zoltán Gábor munkája. A mű olvasgatását így mindenkinek ajánlhatjuk, aki korunk vezető személyiségei és gondolatai iránt érdeklődik.
Papanek Gábor
a MTA doktora
Hozzászólások