Gyermekversek • Hetedhéthatár

Szépirodalom - vers

Gyermekversek

Laura

Gondolt egyet Laura,
S elutazott falura.
Miket látott Laura,
Hogy beért a faluba?
Csirkét, kacsát, libuskát,
Patak partján Iluskát.
Gágogott az Iluska,
Mert ő volt a libuska.


Zsiráf

Zsiráf vagyok, foltos, nyakas,
Mint a torony, olyan magas.
Répcelak és Penészlek,
Innen fentről lenézlek.
Ha túlnövöm Simontornyát,
Kapok egy szép Dobos-tortát!


Gomba-gondok

Szomorú a galóca,
Nem utazhat Rigócra.
Sofőr bácsi szíve kérges:
„Nem szállhat fel, aki mérges!”
Fehér pettyes a kalapod;
Pénzed inkább visszakapod!”
Hiába sír szegényke,
Nem esszük meg ebédre.


Oroszlán

Árkon-bokron poroszkál
Egy vad, kóbor oroszlán.
Karma éles, bajsza nagy;
Jobb, ha éppen otthon vagy!
Amerre ő tekereg,
Reszketnek az egerek.
Hogyha száját kitátja,
„Miaú!” – azt kiáltja.
Cili cica poroszkál;
Csak ő a vad oroszlán!


Róka-móka

Éjjel jár a kisróka.
Nem kell neki piskóta.
A tanyája erdő, rét,
Szereti a pecsenyét.
Vendégségbe betérne
Ólból-rántott csirkére.
Juci, Panni, Elemér,
Ha nem szaladsz, utolér!


Majomparádé

Tornászbajnok a majom Szereken és talajon.
Indán föl-le hogyha jár,
Liftet soha nem használ.
Ha haragszik, hókuszpókusz,
Máris fejünkön a kókusz!
Négy kezével mindent lop;
Zárd be jól az ablakot!


Krokodilsors

Én vagyok a krokodil.
Farkam hegyes, mint a nyíl.
A hátam meg tarajos,
Mégsem vagyok aranyos.
Bendőm feneketlen tenger,
Retteg tőlem állat, ember.
Bőrömet – ha megérem –
Pénztárcára cserélem.


Elefánt

Hústorony az elefánt.
Ha nem bántod, ő sem bánt.
Jó kedvében trombitál,
A cirkuszban borotvál.
Ki fürödni nem szeret,
Közelébe nem mehet.
Hogyha jön a zivatar,
Fél fülével betakar.


Kutyabölcsesség

Árok partján tüskés labda.
Egyszer csak, abrakadabra,
Lába, orra, szeme nő,
Nyújtózkodik kettőt-hármat,
Majd elindul héthatárnak;
Véget ért a pihenő.
Kajla kutya – hogy ezt látja –
Sóvárogva néz utána:
„Milyen ízes pecsenye!
Főfogásnak is elkelne,
De mért van így megspékelve?
Jobb a rántott kecsege!”


Kerti mulatság

Borzas tollú csirip-láda,
Ügyetlenke még a szárnya,
De a csőre be nem áll.
Ha a kandúr meg nem unja,
Hajnaltól napestig fújja,
Véget sose ér a bál.
Egy bandába összeállnak,
Mindenkinek muzsikálnak:
Veréb, tücsök, kabóca.
Széllel bokázik a boglya,
S közben lesi, hogyan ropja,
Darázzsal a szamóca.


Ismerkedés

Berzenkedve nézik egymást.
Nagy ribillió lesz, meglásd,
Ha e kettő összekap.
Egyik nyársal, másik öklel,
Aztán jobbra-balra szökdel,
Kezdődik a haddelhadd?
Nyitva maradt a kertkapu,
Uccu, Istenveled, falu!
Lássunk egy kis világot!
A tarka rét de szép látvány!
Te gida vagy, én meg bárány.
Legyünk inkább barátok!


Tréfa

Itt a vége, fuss el véle!
Gyalog megyünk Bátaszékre.
Két hét múlva odaérünk,
A piacon napfényt mérünk.
Az emberek sorba állnak,
Zsákkal a részükre várnak.
Cigánykerekeket vetnek,
Álompénzekkel fizetnek.
Ilyen csodát még ki látott?
Kasból vehetsz királyságot!
Látod, ez a piros alma
Laura tündér birodalma!


Hozzászólások



Archívum

Partnereink

Hozzászólások

DISQUS