Krasznahorkai László kapta idén az America Awards irodalmi életműdíjat, amelyet 1994 óta adnak át évente az irodalmi Nobel-díj alternatívájaként – ismertette a Los Angeles-i székhelyű Green Integer irodalmi portál honlapja.
A pénzjutalommal nem járó elismerést a Contemporary Arts Educational Project Inc. (Kortárs Művészeti Oktatási Projekt) adja át minden évben egy amerikai költőkből, próza- és színműírókból, valamint irodalmi kritikusokból álló zsűri döntése nyomán. A Douglas Messerli vezette, cserélődő zsűritagokból álló testület munkájában jelenleg Will Alexander, Luigi Ballerini, Charles Bernstein, Peter Constantine, Peter Glassgold, Deborah Meadows, Martin Nakell, John O’Brien, Marjorie Perloff, Dennis Phillips, Joe Ross, Jerome Rothenberg, Paul Vangelisti és Mac Wellman vesz részt. Krasznahorkai a pályafutása során a nemzetközi irodalomhoz való hozzájárulásáért kapta az életműdíjat.
Krasznahorkai László
Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preis-t Az ellenállás melankóliája című regényéért.
1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.
1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt c. regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.
1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarr utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.
Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seibo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól.
A korábbi díjazottak
1994 Aimé Cesaire [Martinique] 1913
1995 Harold Pinter [Anglia] 1930
1996 José Donoso [Chile] 1924-1996 (a díjat halála előtt kapta meg)
1997 Friederike Mayröcker [Ausztria] 1924
1998 Rafael Alberti [Spanyolország] 1902-1998 (a díjat halála előtt kapta meg)
1999 Jacques Roubaud [Franciaország] 1932
2000 Eudora Welty [USA] 1909-2001
2001 Inger Christensen [Dánia] 1935
2002 Peter Handke [Ausztria] 1942
2003 Adonis (Ali Ahmed Saïd Esber) [Szíria/Libanon] 1930
2004 José Saramago [Portugália] 1922
2005 Andrea Zanzotto [Olaszország] 1921-2011
2006 Julien Gracq (Louis Poirier) [Franciaország] 1910
2007 Paavo Haavikko [Finnország] 1931
2008 John Ashbery [USA] 1927
2009 Günter Kunert [Németország] 1929
2010 Javier Marías [Spanyolország] 1951
2011 Ko Un [Dél-Korea] 1933
2012 Ivo Michiels [Belgium] 1923
2013 Reiner Kunze [Németország] 1933
Krasznahorkai László honlapja, Facebook-oldala
(Forrás: MTI, Wikipedia)
Hozzászólások