Csikkek
Kutató tekintetét a járdára szegezte. Végigpásztázta a buszra várók lábai közötti tért, aztán egyszer csak lerakta a kopott „utazó táskáját” és látszólag bekötötte a cipőjét. Titokban a tenyerébe rejtette az eldobott fél cigarettát. Rám nézett. Elkaptam a tekintetem.
Dél körüli idő. Kopott sportos csuka, lazán lógó farmergatya, piros orkán-dzseki, a hátán pedig sportzsák. A buszmegálló kukájához „járul” és végigkutatja a csikktartót. Majd lemondóan legyint. „Nincs találat.” Továbbmegy.
Alig pár perc múlt el. Helyszín ugyanaz. Sebhelyes arccal, ma kissé „tisztábban” fehér orkán-dzsekiben közeledik a kukához. Arca a régi, női mivoltát csupán a durván felhordott ajakrúzs hangsúlyozza ki. Ő is a csikktartóban kotorász. Kivesz pár apró csikket. Majd egy dohánytartó pakliból előhalász még párat. Szétbontja őket. Szűrő megy a kukába, az „újrahasznosított” dohány pedig a pakliba. Egyik belső zsebéből elővesz egy új hüvelypapírt. Szakszerűen belerakja a dohányt, majd megnyalja az újonnan sodort cigi papírját. Kész a cigi. Rágyújt. Mélyen letüdőzi. Sűrűn szívja. Mohón. A busz beáll a megállóba. Felszállunk.
Hozzászólások