Kiss Péterrel az elmúlt húsz évben többször találkoztam. Részt vettem előadásain és sok sajtótájékoztatóján. Mindig szívélyes és segítőkész volt. Közérthetően fogalmazott. Nagyon jó kapcsolatot ápolt a sajtóval. Miniszterek emberközelben sorozatunkban az első interjút 1997-ben vele készítettem a „spenót” házban, miniszteri szobájában. Ennek az interjúnak újraközlésével tisztelgünk emlékének.
Miniszterek emberközelben
Kiss Péter munkaügyi miniszter
Miniszter Úr, mit jelent önnek ez a szó: vidék?
Kiss Péter (Fotó: MTI)
Az a sajátos helyzet, hogy az én családom rokonsága az ország két távoleső részén él, a szüleim Vas megyében, a feleségem szülei és rokonsága pedig Békésben – válaszolta Kiss Péter munkaügyi miniszter. – A két régió más-más helyzetű. Ma Nyugat-Magyarországon mások a lehetőségek, mint a keleti részen, és még jó pár évig mások is lesznek. Tizennyolc éves koromig Szombathelyen laktam, majd a Budapesti Műszaki Egyetemre kerültem. Ebből következik, hogy a vidéki életet nem olvasmányból ismerem. Most már mindennapi munkám Budapesthez kötődik. A miniszterség mellett országgyűlési képviselő is vagyok. Választókerületem Újpest és az öregpalotai terület. Ezen az utóbbi részen még őrzik a népi hagyományokat és a vidéki életformát. Szüret idején bált tartanak, felhúzzák csizmáikat, a lovaskocsikat feldíszítik és népviseletbe öltöznek.
A vidék egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb életformát jelent. Sok hátránnyal és előnnyel. Mikor Pestre költöztem egy lakótelepi lakásba, bekopogtam a szomszédomhoz, hogy bemutatkozzam. Kinyitotta a kukucskálót és megkérdezte, hogy mi van. Mondtam jövetelem célját. Nem értette, azt mondta, rendben és becsukta az ablakot. Nekem ez borzasztó furcsa volt. Otthon megszoktam, hogy ha elfogyott a só vagy a kenyér, átmentünk a szomszédba és ott szívesen fogadtak, és mi is őket. Itt évek kellenek, hogy a bizalmatlanság megszűnjön. Ezt az elidegenedést nagyon rossz dolognak tartom.
A vidék kontrasztot jelent a fővárossal szemben. Ez az ország „fejnehéz”. Ebből a fej nehézségből következik, hogy nem teremtődtek meg a civil kezdeményezések lehetőségei, a politika is fejnehéz. Ma is divat a felfelé tekintés. Az lenne a helyes, ha ott hoznák a döntéseket, ahol a legtöbb információval bírnak. Példának jó a saját házunk előtti szemét: ahelyett, hogy fognánk a seprűt, a központi szervektől várjuk a megoldást.
Önnek, mint munkaügyi miniszternek az egész ország gondjaival kell foglalkoznia. A vidéki problémákat ugyanannyira szívén viseli, mint a fővárosit?
Hetente legalább kétszer vidéki programot vállalok. A munkanélküliség inkább a vidéket sújtja, bár a fővárosi 4-5 százalék munkanélkülinek ugyanolyan mellbevágó a helyzete, mint a vidéken élőknek. Sokat járok az országban, apró településeket is felkeresek, személyesen szeretek informálódni. Fontosnak tartom, hogy a pénzt hatékonyan használják fel. Azok a régiók kapjanak, ahol a legszükségesebb. 1998-ban a foglalkoztatási alap 132 milliárd forinttal rendelkezik és 8 milliárd jut a közmunkára. 80-90 százaléka a segélyen kívüli pénznek a helyi munkaügyi kirendeltségekhez kerül. Nem Budapesten kell eldönteni, amit a helybeliek jobban tudnak. A mi feladatunk a kimenet elemzése és csak akkor beavatkozni, ha szükséges.
A vidéki polgárok miből érezhetik, hogy gondjaik eljutnak Önhöz?
Hetente mintegy öt-hatszáz levelet kapok, ebben személyes problémák és közérdekű kérdések egyaránt előfordulnak. A személyes ügyekben szerepel nyugdíj, szociális segély, továbbtanulási tanácskérés. Nekem ezek a levelek nagyon jólesnek, mert ez bizalmat jelent, mivel íróik beavatnak családi döntéseikbe. Vannak olyan levelek, amelyek jogszabályi problémákat vetnek fel vagy munkaügyi visszaélésekre hívják fel a figyelmemet. A Munkaügyi Felügyelőség létszámát duplára emeltük, minden ügyet kivizsgáltatok és minden levélre válaszolok kollégáimmal.
Ha valamelyik régióban munkaügyi gond van, például csődbe megy egy gyár, és jelzést kapok, kivizsgáltatom a helyi szakemberekkel. Ha pénzre van szükség, a központi keretből biztosítunk a helyi munkaügyi központok részére. Rendelkezésemre áll az úgynevezett intervenciós keret, ha kétszáz főnél nagyobb létszámcsökkenés következne be, lehetőség van bérpótlásra, likviditási gondok enyhítésére. Egy új munkahely megteremtése sokkal többe kerül, mint egy régi megtartása!
Kiss Péter 1959. június 11-én született Celldömölkön. 1983-ban a budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán termelési rendszer szakon diplomázott.
1986 és 1989 között a Budapesti KISZ első titkára, és alapító elnöke volt a Baloldali Ifjúsági Társulásnak. Az MSZP egyik alapító tagja, 1998 és 2000 között ügyvezető alelnök. 2001-től az MSZP Baloldali Tömörülés Platform elnöke.
2005-től 2009-ig a párt Vas megyei elnöke volt. 2007-ben majd 2009-ben is az MSZP alelnökévé választották. Az 1990-es önkormányzati választásokon fővárosi képviselő lett.
Kiss Péter 1992 óta volt országgyűlési képviselő, akkor országos listáról került be a parlamentbe, ahogyan a 2010-es országgyűlési választásokon is. 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben, 2006-ban és 2014-ben Budapesten, egyéni választókerületben szerzett mandátumot.
Többször volt kormánytag, először a Horn-kormány munkaügyi minisztereként. 2002-ben a Medgyessy-kormány foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztere volt, majd 2003 tavaszától a Miniszterelnöki hivatalt vezette miniszterként. 2004-ben Medgyessy Péter miniszterelnök lemondása után a párt országos elnöksége öt ajánlotta miniszterelnöknek, de a miniszterelnök-jelölő kongresszus Gyurcsány Ferencet jelölte kormányfőnek. 2004 őszétől Gyurcsány Ferenc kormányában ismét kancelláriaminiszterként dolgozott. 2006 júniusától a Szociális és Munkaügyi minisztériumot vezette, majd 2007 júliusától a Miniszterelnöki Hivatalt. A Bajnai-kormányban 2009. áprilisától 2010 májusáig társadalompolitikai miniszter volt. Kiss Péter 2010 júniusától idén májusáig az MSZP országgyűlési képviselőcsoportja társadalompolitikai kabinetjének vezetője volt.
2014-ben Budapest 11-es választókerületben (Újpest-Angyalföld északi része) szerzett egyéni mandátumot.
Hozzászólások