Krisztinek
2014. 08. 08.

Gyámoltalanok
a szavaim, homályos
csöndben, szomorún

üldögélek itt.
Rólad szóló gondolat
lett rejtekhelyem.

Most is magamat
siratom, hogy annyiszor
nem öleltelek …

Bennem sajog a
kimondhatatlan, … csöndek
neszét hallgatom.

Te pedig lábad
lógázva ücsörögsz a
világ peremén,

… elnézően
mosolyogva …

Robin Williams

Égi filmben
égő lábnyom,
sorsod
emlékkőbe
zárom …

Kapitány,
… én Kapitányom …!

Kétely
Kovács Emil Lajos festményére

… néha, mintha
nem lennél,
mintha távol
lépkednél,
mintha minden pillanat,
mely körbejár
és megmarad, …
csak álom lenne,
… gondolat.

Aztán, mintha
itt lennél,
mintha velem
lépkednél,
mintha minden pillanat,
mely körbevesz
és itt marad,
átölelne jó
erősen …

minden színben
ismerősen
álldogálva
boldogan,
átragyogná sorsomat,
lépteidben
lépegetve,
tenyeredben
elpihenne …

Eltakarná
létem árnyát,

gyógyítgatná
lelkem lángját …

Fenyves (Kohóvölgy)
Kovács Emil Lajos festményére

Bársonyléptű
réten háltam,
ciripelés
volt az ágyam.
Lepedőm font
virágillat,
messziről jött
fényben csillant.
Álmom puha
fenyves erdő,
arany
köpenyébe
rejtő …
Álomtóban
elmerültem,
bíbor
takaródra ültem.
Itt cirókált
meg a hajnal,
átölelt a
madárdallal …

Megosztás

Tweet